További Net cikkek
A Google-ről makacsul azt tartja a közhiedelem, hogy ingyen van, pedig nincs ingyen, sőt egyes szolgáltatásai lassan ugyanannyiba kerülnek, mint azoké a versenytársaié, amelyek soha szájukra nem vették az ingyenes szót, írja friss posztjában Owen Thomas, a Gawker szilíciumvölgy-szakértője.
A Google online fizetési rendszere, a Checkout például kezdetben nem kért tranzakciós díjat, legalábbis azoktól az ügyfelektől, akik nagy mennyiségben hirdettek az AdWordsben. Idén májustól azonban a Google Checkout eléri a kezdettől fizetős szolgáltatások, így a PayPal árszínvonalát, ahol a 2,9%-ot is eléri a tranzakciós díj. Ma már pénzbe kerül az App Engine is, amelyet kezdetben ingyen használhattak az induló vállalkozások arra, hogy a Google szerverein futtassák alkalmazásaikat; sőt az árak emelkednek. És bár a változások elsősorban az üzleti ügyfeleket érintik, még az is megtörténhet, hogy a Google egyszer csak pénzt kér az emailtárhelyért, írja Owen.
Hogy az ingyenkultúrát dicsőítő, kódba temetkezett programozóktól a könyvelők vették át az irányítást a cégnél, a hirdetések kezelésében is megmutatkozik. Erre a legjobb példa a Google News, amely több mint hat évig működött hirdetésmentesen, sőt Marissa Mayer, a cég keresésért felelős igazgatóhelyettese még tavaly is azt mondta, hogy az online híraggregátornak évi százmillió dolláros bevétele származik az általa generált forgalomból, így nincs szüksége saját hirdetésekre. Idén február végén aztán a cég váratlanul bejelentette, hogy szöveges hirdetéseket helyez el a Google News-oldalakon. Is.
Nem úgy vesztes, mint Detroit
Kétségtelen, hogy a Google nem a gazdasági válság legnagyobb vesztese, legalábbis eddig és Detroithoz viszonyítva nem az. De az ingyenkultúra, amelyre például Chris Anderson, a Wired főszerkesztője egész elméletet alapozott, a válság közepette korántsem tűnik olyan életképesnek és ígéretesnek, mint azt a Google példájából sejteni lehetett. Az ingyenestől, vagyis inkább a részben ingyenes, részben hirdetési bevételekkel megtámogatott modelltől a Google és a hasonló cégek már csak azért is kénytelenek a fizetős modell felé táncolni, mert az online hirdetési piacra is rossz idők járnak.
A Wall Street Journal a SEMPO nevű keresőmarketing-szervezet felmérésére hivatkozva hétfőn azt írta, hogy a netes hirdetési bevételek idén a vártnál sokkal rosszabbul alakulnak majd: a növekedés csak 9%-os lesz, és a piac a 2008-as 13,5 milliárdhoz képest 2009-ben csak 14,7 milliárdot termel. Ehhez képest tavaly év elején 2008-ra 15,7, 2009-re 18,8 milliárdot jósoltak az elemzők.
Két további, egészen friss példa: szerdán a Google bejelentette, hogy bezárja a Google Talk csevegőprogram azon részét, ami lehetővé teszi a külső fejlesztőknek sms-ek küldését és fogadását, mert nem akarja helyettük állni a számlát. Egy ingyenes szolgáltatással kevesebb.
Csütörtökön pedig a Google eddigi elveit feladva ünnepélyesen bevezette a behavioral targetingnek nevezett hirdetési módszert, amely a látogatók által korábban meglátogatott szájtok, vagyis a netezők online viselkedése alapján jeleníti meg a reklámokat. A cég mindeddig ódzkodott a más keresők, többek közt a Yahoo, és a reklámbrókerek által már használt módszertől, elsősorban mert a viselkedésfigyelés a felhasználók elől rejtve, cookiek elhelyezésével zajlik, és komolyan veszélyezteti a netezők magánszféráját.