Végre egy új közösségi szájt!
További Net cikkek
Egyelőre angolul van és Európára koncentrál a Joobili, a közösségi-utazós szájt, amely egészen egyedülálló módon nem azt kérdezi, hogy hová, hanem azt, hogy mikor.
Nem mindegy, mikor hová utazik az ember. Helsinki télen pokol, Algír nyáron pokol, és van, ami télen-nyáron pokol, például a Death Valley, Magadán és Újpest. Az utazási szájtok többsége viszont azt kérdezi legelőször, hová szeretne utazni a kedves ügyfél, és ahhoz szab minden mást az autóbérléstől a fakultatív romlátogatásig.
Ezen a tarthatatlan helyzeten kíván változtatni az amerikai-magyar koprodukcióban létrehozott Joobili, a közösségi utazási szájt, amely webkettesebb a Google-nél, közösségibb a Facebooknál és utazásibb az Expediánál. Olyannyira az, hogy nemrég negyedmagával díjat nyert a varsói Seedcampen, az európai (és elméletileg közel-keleti meg afrikai) startupok felvirágoztatásával foglalkozó csoport legutóbbi rendezvényén.
A Joobili (ejtsd: dzsubilí, mint jubileum) alapötlete, hogy adjuk meg az időt, sőt időintervallumot, amikor utazni akarunk, aztán a közösség tagjai által feltöltött ajánlatokból válasszuk ki, hová érdemes éppen akkor menni. A budapesti Hajógyári-sziget például az év nagy részében kutyaszaros legelő, de ha pont augusztusban vetődnénk oda, akkor van egy csomó érdekes rendezvény, látványos program és különleges ember a világ minden részéből. És mint az a Joobili keletkezéstörténetéből kiderül, teljesen más élmények érik az embert St. Moritzban, ha csak úgy odamegy, mint akkor, ha célzottan a helyi tó jegén lebonyolított Cartier lovaspóló-világbajnokságra látogat el.
Inspire me!
Lássuk csak, én május elején szeretnék utazni, mert akkor már nincs az a dög meleg, de annyira laza vagyok, hogy az időpont mindegy. A Joobili csúszkáján beállítom május első két hetét, kattintok az "Inspire me" feliratú gombra, és inspirálódom: Estorilban tenisztorna, Bristolban képregényexpó, Bruges-ben csokifesztivál, Moszkvában győzelemnapi rendezvények, és ha sietek, még a lappföldi Enontekiőben megrendezett lékhorgászhét végét is elcsípem. De nem sietek.
A Joobili azonban jóval több programajánlónál, bár amivel több, arra nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van. Össze lehet állítani például GoListeket azokról a helyekről, ahová el szeretnék menni, és WentListeket azokról, ahol már jártam. Lehet szavazni az eseményekre, lehet őket kategória szerint csoportosítani (család, kaja-pia, művészet, szokatlan, többek között), meg lehet képeket feltölteni, tagelni, kommentelni, facebookolni, flickerelni és twitterelni, és ha jól csinálja az ember, a státuszát jelző csúszka lassan megindul a turistától, eléri az utazót, majd extrém esetben a nomádot.
Ilyen fícsörök nélkül egy magára valamit is adó webkettes szájt nem létezhet, és ez rendben van, a szájt korrekt, nem is ronda, itt-ott bugos, azt majd kijavítják. Viszont a Joobili pillanatok alatt elvezet minket minden webkettes szájt hátulütőjéhez, hogy ugye én csak utazni akarok, akkor minek ehhez nekem a 129 ezredik közösségi szájton regisztrálnom, profilt létrehoznom, profilképet feltöltenem, lengyel ismerősök szavazási eredményeit böngésznem és kívánságlistákat adminisztrálnom? Saját travelozófiát meg írjon, akinek két anyja van, de tényleg. Persze nem kell, ha nem akarom. Egy jegy lesz Magadánba. Csak oda.
Magyar tudás, nemzetközi gondolkodásmód
Egyelőre angolul van a Joobili, de lesz majd németül és franciául is, mondja az egyik alapító, Jared Salter, aki San Franciscóból jött, három éve él Magyarországon, a CEU MBA-programjára járt, és ott ismerkedett meg a másik alapítóval, Gábor Tamással.
Gábor Tamás (balra) és Jared Salter, a Joobili alapítói
És hogy miért éppen itt kezdtek vállalkozásba, és nem a Szilícium-völgyben, amit erre találtak ki? "Jó San Francisco, jó ott a startup-közösség, de itt jobb a költséghatékonyság, ami fontos a befektetőknek" - mondja Salter, aki szerint Kaliforniában legalább kétszer annyiba került volna a projekt, mint itt. Azt viszont nem árulja el, mennyi indulótőke jött össze a két befektetőtől, a Hamu és Gyémánttól - ahol Salter tanácsadóként dolgozik - illetve a látnokból angyallá változott Esther Dysontól. A kezdeti pénz elég a működésre, de ahogy az már ilyenkor szokás, Salterék továbbra is keresik a tőkét: a varsói siker után meghívták őket Londonba és Berlinbe, ahol neves kockázatitőke-befektetőkkel találkoznak majd.
"Európában más az utazási kultúra, mint az USA-ban; itt az utazás nem luxury, hanem muszáj" - mondja Salter, aki egyébként tökéletesen beszél magyarul. "Az USA-ban elutazhatsz egészen messzire, de nem tapasztalsz nagy változást. Ott csak akkor utazol, ha meglátogatsz valakit, vagy évente egyszer-kétszer egy nagyobb útra. Csak úgy, hétvégén nem utazol. Itt kicsit más a helyzet, egy-egy szabad hétvégén sokan utaznak, több a lehetőség."
A szájt sikere Salter szerint attól függ majd, mennyien használják: a Joobili egy hónapja indult, most hetente néhány ezren vannak, de ennél sokkal több kell ahhoz, hogy komoly bevétel keletkezzen. Utóbbi érkezhet partnerprogramokból, koncertszervezők révén jegyeladásokból, vagy abból a pénzből, amit rendezvényszervezők turistairodák fizetnek a Joobilinek azért, hogy jobb helyen tűnjenek fel a keresőben.
A Joobilit Salteren kívül csak magyarok jegyzik, a fejlesztést külső cégre, a szintén hazai Inepexre bízták, és ez az alapító szerint nemcsak a pénz miatt jó. "Olcsóbb, de nemcsak ez a fontos. Nagyon meg vagyok elégedve a tudással, itt van történelme a technikai tudásnak és az összes tehetség itt van, amire szükség lehet. Ami hiányzik, az olyan ember, aki a határokon kívül is gondolkodik. Van a magyar tudás, ezt hozzuk össze a nemzetközi gondolkodásmóddal. Én nem Magyarországot látom, én Európát látom. Ez a piac."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
