Dobja el az Internet Explorert!

Böngészőt nem úgy választ magának az ember, mint mondjuk autót vagy mobiltelefont, inkább úgy, mint kedvenc focicsapatot: szimpátia és megszokás alapján. Mivel a brózerek ingyenesek, és ma már nagyjából ugyanazt tudja mind, nem is lehet nagyon másképp: az ember újszülött korában azzal kezd, ami ott van a gépen (ejtsd: Internet Explorer), aztán vagy ott ragad, vagy vált. Firefoxra, Operára, ha nagyon különbözni akar a többiektől, Maxthonra. Most olyan egzotikus böngészőket mutatunk, amikkel még tőlük is különbözni tud az ember.

Mindenki másképp csinálja

Böngészőt írni alapjáraton nem különösebben nagy kunszt, programozó szakos egyetemistáknak féléves feladatként szokták kiadni. Ez azonban csak az alap, a html kód megjelenítése, aminél ma már sokkal-sokkal többet kell tudni egy brózernek. Így tulajdonképpen senki nem áll neki a nulláról böngészőt fejleszteni, inkább a két nagy layout engine, a Gecko és a Trident egyikére épít (előbbi a Firefox, utóbbi az Internet Explorer alapja). Persze van olyan is, aki a saját útját járja, az Opera például saját motor, a Presto alatt fut.

A közösségi: Flock

A Firefox alapjaira épülő Flock közösségi böngészőként definiálja magát, és valóban minden benne van, amire egy magára valamit is adó webkettes júzernek szüksége lehet. Már ha kivárta, míg hajlandó elindulni a Flock, ami nagyjából annyit töltöget, mint egy Photoshop. Van itt beépített blogszerkesztő egy sor közkedvelt blogmotorhoz, képfeltöltő modul Flickr-hez, egy raklapnyi előkészített rss feed, külön sáv, ahol a legfrissebb YouTube-videók, Twitter-bejegyzések vagy a Facebook-ismerőseink beszólásai gördülnek végtelenítve, mint a tőzsdei adatok a CNN-en. Bár Firefox alól szépen áthúzza az összes adatunkat a kedvenc oldalak listájától a mentett jelszavakig, azért elég sokáig tart, míg berendezkedik benne az ember, de egy igazi geek nem is használhat mást. A magyar szolgáltatókkal persze nem működik együtt, de ha a böngészőt nem csak a weboldalak nézegetésére használjuk, adhatunk neki egy esélyt.

A betonbiztos: xB Browser

Paranoiás felhasználókra optimalizált böngésző az xB Browser - ami nem is igazán böngésző, hanem Firefox-kiegészítő. Teljes névtelenséget és biztonságot ígér, az adatforgalmat titkosítja, és a Tor Project proxy szerverein vezeti át, így aztán mindenféle webes cenzúrát, tűzfalat és egyéb kellemetlenséget kikerülhetünk. A saját gépünkön sem tárol semmit, gondosan törli az elmentett jelszavakat, a meglátogatott oldalak listáját, és a gyorsabb böngészés kedvéért lementett képeket és oldalakat. És persze a hirdetéseket is kíméletlenül kivágja a weboldalakról, mielőtt megmutatná nekünk.

Mindezért cserébe rémesen lassú, és még csak nem is ingyenes, mint a világ összes többi böngészője: ha lejár a háromnapos próbaverzió, csengethetünk ki 10 és 500 dollár közötti havidíjat (utóbbi a céges használatra szánt soklicences verzió).

A látványos: SpaceTime

A Macről ismert coverflow technika köré épült a nevében is a sci-fi hangulatot erőltető SpaceTime. Egymás mögött 3D-ben elhelyezkedő böngészőoldalak, amik között az egérgörgővel tudunk ide-oda lapozgatni, ahogy az iTunesban a lemezborítókkal tesszük - ez ígéretesen hangzik, és van benne valami abból a felhasználói felületből is, amin a Különvéleményben Tom Cruise lökdöste az ablakokat. A gyakorlatban viszont keservesen lassú, és szörnyen nem hatékony: amikor egy Google-keresés eredményeit tíz egymás mögötti oldalra pakolja a böngésző, az ember reflexből becsukja, uninstallálja, és egy életre száműzi a gépéről. Pedig tényleg látványos, és maga a technika biztos visszatér még.

Akinek pedig még extrémebb kell, próbálja ki a Second Life egyik programozójának hobbiprojektjeként született uBrowsert, amiben kocka- és gömbfelületre feszített weboldalak várnak.

A régi-új: SeaMonkey

Valamikor réges-régen, amikor a Microsoft még csak kóstolgatta a böngészők piacát, a Netscape Navigator volt a brózerek királya. A történetet ismerjük: nem bírták a lépést az Explorerrel, amit a Microsoft beleépített a Windowsba, elveszítve pár pert, de megnyerve a böngészőháborút. A Netscape azóta is él, a kilences verziónál jár (gyakorlatilag egy átszínezett Firefox), az igazi Navigator-utód azonban a SeaMonkey, a régi koncepciót követve levelezővel és webszerkesztővel egybeépített, nyílt forráskódú böngésző. Ezen felül semmi extrát nem tud felmutatni, így legfeljebb a nosztalgia kedvéért érdemes használni.

A japán: Sleipnir

A Japánból származó Sleipnir érdekessége, hogy a Gecko és a Trident motorokat egyaránt használja, sőt, egy gombnyomással lehet váltogatni benne, hogy melyikkel jelenítse meg az aktuális weboldalt. Ez magyarul annyit tesz, hogy egy klikkel megtudhatjuk, hogyan néz ki egy oldal Explorer, illetve Firefox alatt, ami webfejlesztők számára nem utolsó dolog. Szintén egy kattintással fordít a Sleipnir japánról angolra és vissza, ami ahhoz képest jelentős fejlődés, hogy a böngészők a japán nyelvű oldalakat általában meg sem jelenítik.

De vajon miért nevezi el egy japán fejlesztő a böngészőjét a viking főisten, Odin mágikus lováról?

A pehelysúlyú: K-Meleon

Szupergyors és szuperkönnyűsúlyú - ezzel hirdeti magát a K-Meleon, aminek ráadásul egy extrém bután kinéző gyík az indítóikonja. Leginkább az Explorerre emlékeztet, de annál érezhetően gyorsabb, és igen szimpatikus az is, hogy két gombnyomásra fordítja a weboldalakat angolra vagy tíz nyelvből (ez persze technikailag nem nagy kunszt, az Altavista Babelfish-én futtatja át őket, de kényelmes hogy ott van a funkció a menüben, gyorsan elérhető).

Az erőforrásigénye a legalacsonyabb az összes kipróbált böngésző közül: pont feleannyi memóriát eszik, mint a Flock (meglepő egyébként, hogy a lomhaságáról híres Explorer is a kisebb étvágyúak közé tartozik). Az összes böngészőt párhuzamosan futtatva (mindegyikben az Index címlap volt megnyitva) így nézett ki a memóriafogyasztási lista:

A kakukktojás: Bitty

Kép a képben webkettőül: a Bitty egy olyan böngésző, ami egy másik brózerben megnyitott oldalon hoz létre egy külön böngészőoldalt, ami beépül az oldalba, mint egy beágyazott YouTube-videó. Lehet rajta webezni, vagy beköthetünk rá rss feedeket is (utóbbi tűnik az értelmesebb felhasználási módnak). Valahogy így: