Egy nagyszabású kísérletben próbálták amerikai kutatók igazolni a "hat kézfogás" elméletet, vagyis hogy hat ismerőst láncba kapcsolva a Földön tetszőleges két ember összeköthető. A résztvevők feladata az volt, hogy kapcsolataikat latba vetve egy emailt juttassanak el egy vadidegennek.
166 országból több mint 60 ezer ember vett részt a New York-i Columbia egyetem kutatója, Duncan Watts és kollágái által szervezett kísérletben. A résztvevőknek 18 célszemély egyikét jelölték ki, és arra kérték őket, hogy írjanak emailt az ismerőseik közül olyanoknak, akikről úgy gondolják, hogy közelebb vannak az elérni kívánt személyhez.
A célszemélyeket véletlenszerűen választották ki, volt közöttük amerikai professzor, ausztrál rendőr és norvég állatorvos egyaránt.
A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a legtöbb esetben 5-7 lépcsőfok elegendő volt a kívánt személy eléréséhez. Ez arra utalhat, hogy az email nem változtatta meg alapvetően a társadalmi kapcsolatokat, idézte Duncan Watts szavait a New Scientist.
Csomaggal is működött
"A kísérletben az internet pusztán az eszköz volt, amelyen üzeneteket továbbíthatunk. A munkahelyi, iskolai, családi és közösségi offline kapcsolatokkal összevetve az email nem gerjeszt szoros köteléket az emberek között"- vélte a kutató.
A hat kézfogásnyi távolság elmélete egy hasonló, postai levelek útján végzett kísérlet eredménye volt. Stanley Milgram társadalompszichológus 1967-ben arra kért önkénteseket, hogy kapcsolataikat latba vetve juttassanak el egy csomagot száz véletlenszerűen kiválasztott célszemély egyikéhez.
Az emailt használó vizsgálatban a résztvevőket arra is megkérték, hogy írjanak a kutatóknak egy rövid levelet arról, kinek és miért küldték tovább az üzenetet. Ez világossá tette azt is, hogy milyen társadalmi kapcsolatok segítették egyengetni az üzenet útját.
A munkatársak segítenek
A kutatók szerint a közös ügyet az esetek alig hat százalékában tudták előrelendíteni a kizárólag online ismeretségek. Messze a legsikeresebb kapcsolatnak bizonyult viszont a munkahelyi ismeretség. Ezen kívül jelei voltak annak, hogy az üzeneteknek akkor volt nagyobb esélye elérni a célszemélyt, ha azonos nemű személyhez továbbította a feladó.
A kutatók meglepve konstatálták, hogy az üzenetláncok nem haladtak át olyan "csomópontként" hasznosítható személyeken, akik rendkívül széles ismeretségi körrel rendelkeznek.
Duncan Watts és Steven Strogatz matematikus korábbi kutatásai arra utaltak, hogy az ilyen csomópontok minden társadalmi kapcsolat esetében fontosak lehetnek. A társadalmi kapcsolatok természetének megismerése fontos eredményeket hozhat. Például segíthet a kutatóknak modellezni a fertőző betegségek gyors terjedését.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
