Szomorú sztori. A kis Jimmy Hopkins szülei elváltak, aztán az anyja hozzáment egy idiótához, és mielőtt végleg elhúznának nászútra egy évre, becsapja a kölyköt egy bentlakásos iskolába. Így kezdődik a Rockstar Games legújabb játéka, a Bully. És úgy folytatódik, hogy a pulykatojás kinézetű kis Jimmynek helyt kell állnia a Bullworth Academyn, ahová csupa olyan gyerek jár, akit már minden iskolából kirúgtak. Ők a jövő fegyverkereskedői, sorozatgyilkosai és vállalati jogászai. Valóban szomorú.

Az egyelőre csak PS2-re kiadott Bully címváltozatai mindent elmondanak a játékról: a "bully" magyarul olyan erőszakos gyereket jelent, aki folyton baszogatja a többieket. Az amerikainál kifinomultabb brit és a francia piacon "Canis Canem Edit" néven fut a játék, az meg nagyjából azt jelenti, hogy ember embernek farkasa, csak farkas helyett kutyával. Ahogy azt a kis Jimmy egyik pajtása ennél jóval érthetőbben kifejti már az iskolaudvaron: "Vért fogsz hugyozni".

Annyi biztos, hogy egyetlen tanár sem ezzel a játékkal próbálja majd a gyerekekbe verni a társas együttélés alapjait, különösen hogy a Bullyt már megjelenése előtt támadták az arra hivatott gyerekvédők. A gyermekkor erőszakmentesítésének hívei több fronton próbálták elérni, hogy a játék M-es (mature, azaz felnőtt) korhatár-besorolást kapjon. Aztán egy floridai bíróság teljesen szokatlan módon előcenzúrázta a Bullyt, és megállapította, hogy nincs benne semmi különös, így a Bully a tinédzsereknek való "T" betűvel jelent meg október végén. Furcsa is lenne egy gyerekjáték, amivel csak felnőttek játszhatnak, bár lehet, hogy az lesz a vége. Gyerekjátéknak a Bully ugyanis egyszerűen nem elég durva.

Nem drogoznak, nem dugnak

A floridai bírónak igaza volt. Ha a Bullyt korhű társadalomrajzként fogjuk fel, kiderül, hogy a mai tizenévesek viszonylag konszolidált módon tengetik mindennapjaikat. Igaz ugyan, hogy a Bullyban csúnyán beszélnek, sokat verekednek, és egyéb gyerekes balhékkal múlatják az időt a tinédzserek. Viszont legalább nem cigiznek, nem isznak, nem drogoznak és nem dugnak, mint az úgynevezett valóságban.

A kis Jimmy, akit maga a játékos irányít, pajkos diákcsínyek végrehajtásával tölti mindennapjait, eleinte az iskola épülete, a fiú- és lánykollégium, a sportpálya, a tornaterem és a közeli szeméttelep között. Halloween éjszakáján például az a feladata, hogy egy rózsaszín nyúl és egy SS-tiszt társaságában, csontvázjelmezben viccelje meg pajtásait robbanószer, viszketőpor és üveggolyók segítségével, többek között. Durvának durva, de nem egy Légy jó mindhalálig.

Sajnos a robbantgatás, az öltözőszekrények feltörése és kutyaszar stratégiai pontokon való elhelyezése mellett Jimmynek órákra is kell járnia. Van rajz, kémia, torna és angol; a tanulás játékos formában, minigame-ek útján zajlik, tehát tiszta élvezet, és gyakorlati haszna is van - ki gondolta volna, hogy ha valaki odafigyel a kémiaórán, kitűnő bűzbombát tud előállítani? Ha viszont a kis Jimmyt lógáson vagy a takarodó elsunnyogásán kapják, behívatja magához az igazgató, vagy ami még rosszabb, füvet kell nyírnia, időre. Na, az durva.

Megyünk hajléktalant verni

Hogy a Bully a híresztelésekkel ellentétben nem a nyers erőszakot dicsőíti, az mutatja, hogy a küldetések között vannak kifejezetten jótékonysági akciók is, ezek általában keservesen síró lányok kérésére elvégzett lovagias tettek, és puszi a jutalmuk. És ha eltekintünk a felszíni ridegségtől, a Bully valahol mélyen arra tanít, hogy jónak lenni jó, vagy ha a jóság túlságosan absztrakt morálfilozófiai kategória lenne, akkor legalábbis jövedelmező. Például ha nem verjük szét az alkoholista hajléktalan veterán fejét, mint ahogy azt pajtásaink javasolják, hanem szerzünk neki alkatrészt a rádiójába, ő cserébe megtanít néhány harci fogásra, amit később busásan kamatoztathatunk. Ha pedig csúzlival gondosan, egymás után kilőjük a diákgyűlés szónokára támadókat, elévülhetetlen érdemeket szerzünk a későbbi évfolyamelnöknél.

Kicsit sablonosak ugyan az iskolai klikkek (vannak kigyúrt sportosok, girnyó stréberek és bőrjakós műmájerek), és egy idő után unalmasak a dialógusok, de ha a jól eltalált karaktereket és a változatos helyszíneket nézzük, a Bully egészen szórakoztató játék.

Feltéve, hogy nem játszottunk a Rockstar Games valamelyik korábbi játékával. Mert a Bully ugyanazt a motort használja, amit a sikeres GTA-sorozat darabjai, és a hasonlóság az eltérő téma ellenére is megdöbbentő. Ha valaki el tud vonatkoztatni a grafikától, és képes csak a kódot látni, mint Neo a Matrix végén, az minden küldetésben, minden apró gesztusban és elsöprő erejű pofonban viszontlátja a GTA-t. Ugyanaz a radar, ugyanaz a bujkálás, ugyanaz a bunyó, ugyanaz a hangulat, ugyanaz a mentés, és nagyjából ugyanaz a lassan alakuló sztori - ebből a szempontból szinte mindegy, hogy az utcán vagyunk vagy az iskolában. Csak a piros pöttyök, amik a GTA-ban a rendőröket jelezték, itt a pedellusokat jelzik, puska helyett csúzli van, kocsi helyett gördeszka, kurvák helyett szüzek.

Talán a célközönség más egy kicsit: a GTA-val minden bizonnyal a gengszterlét szépségei iránt sóvárgó kamaszok játszottak, a Bullyval meg azok az apukák fognak, akik gyerekkorukban gyáván sunyítottak a padban, míg az igazi menők szarral kenték be a tanári kilincsét. Itt az alkalom, hogy tét nélkül újrajátsszák a nyolcadik osztályt. És még élvezzék is.