Alfréd
-2 °C
2 °C

Újrakezdődik a böngészőháború

2008.09.03. 23:20
A böngészők piaca jó ideje kétszemélyes játszótér: a Firefox lassan, de biztosan fogyasztja a pár éve még monopolközeli helyzetben levő Internet Explorer részesedését. A Safari Macen erős, de a pécés hódítási kísérlete nem sikerült túl fényesen; az Opera az egyszázalékos küszöb eléréséért küzd, a többiek pedig alig-alig zavarnak vizet.

Erre a piacra lépett be kedd este a Google Chrome-mal, amiben az égvilágon semmi meglepő nincs (hacsak az nem, hogy napra pontosan három éve jósoltuk meg a Google-böngésző eljövetelét), hiszen a böngésző a jövő operációs rendszere, a legfontosabb program, ami a felhasználót összeköti a géppel, az internettel, meg a többi júzerrel.

Mit kell tudnia egy új böngészőnek, hogy belépjen erre a piacra, és rávegye a júzereket, hogy leváltsák a jól bevált, megszokott programjukat egy újra? Legyen gyors, megbízható, tudjon mindent, amit az összes többi konkurens összesen, és még azon felül is egy csomó dolgot. Egynapos ismerkedés után azt kell mondanunk, a Google Chrome ezt simán teljesíti.

Ahhoz képest, hogy 0.2-es verzió, egészen kiforrott

A Chrome a Webkit böngészőmotorra épül, amit eredetileg a Konqueror nevű böngésző szíve volt, aztán megvette az Apple, és a Mac OSX-szel kezdődően arra építi a Safari újgenerációs verzióit, de erre alapoz a Google mobilos operációs rendszere, az Android is. Ezen felül annyit érdemes tudni róla, hogy veszettül gyors. Ez leglátványosabban (hogy, hogy nem) Google-alkalmazásoknál jön elő: egy Gmail-postafiók, vagy a YouTube főoldala a megszokott töltögetés helyett puff, egyszer csak ott van az orrunk előtt, mintha nem is a netről jönne, hanem a saját gépünkről.

Need for speed

A Google nem bízott semmit a véletlenre, és gyorsan összekalapált egy öt menetből álló sebességteszt-csomagot, ami a javascriptek futtatásának sebességét nézi (ezek szokták általában lelassítani egy oldal betöltődését), és amiben persze roppant látványosan alázza agyon a Chrome az összes konkurensét.

A biztonság kedvéért mi is kipróbáltuk, és ha ennyire nem is volt földbedöngölő a különbség, a Chrome azért alaposan elvert mindenkit: 616 pontot hozott össze a teszten, ahol a Firefox 94-et, a Safari 64-et, az Opera 12-t, az Explorer új bétája meg nemes egyszerűséggel belefagyott.

Reálisabb képet mutat a független SunSpider teszt, amivel pár hónapja már összemértük a böngészőket, és a Firefoxot hozta ki a leggyorsabbnak, ami a 26 feladatból álló sorozatot 6,92 másodperc alatt végezte el (a leglassabb az Explorer volt 14,94-gyel). A Chrome itt is nyert, ha nem is utcahosszal: 6,17 másodperc volt az eredménye. Minderről a V8 nevű java motor tehet, ami nyílt forráskódú, bárki letöltheti, belenézhet, beleírhat. És már fut a Chromium nevű projekt is, amiben a Firefoxéhoz hasonló kiegészítések írására buzdítja a Google a világ programozóit.

Egy kis kémkedés a konkurensek memóriafoglalásában

Az Acid3 kompatibilitási teszten 74 pontot hozott össze a program (a száz jelentené a tökéletes kompatibilitást a webes szabványokkal), ami nem rossz, ahhoz képest meg főleg nem, hogy a böngészőket összehasonlító cikkünkben anno a Safari 75 ponttal bizonyult a legjobbnak ebben a versenyszámban.

A sebesség tehát megvan, a stabilitással egyelőre nekünk nem volt gondunk (persze akadt, akinek már sikerült lefagyasztani), a biztonságról meg egy nap után még nemigen lehet mit mondani, mindenesetre bíztató, hogy a Google állandóan frissülő adatbázisát használja a böngésző a vírusos oldalak kiszűrésére (ugyanazt, aminek alapján a keresőmotor kidobálja a találati listákból a gyanús oldalakat).

Újratöltve

A Chrome-ban minden megnyitott ablak külön alkalmazásként, saját memóriaterületen fut, ami egyrészt csökkenti a böngésző memóriaigényét, másrészt jóval rugalmasabbá teszi (ha egy oldal lefagy, az nem rántja magával az egész böngészőt, legalábbis elméletben). Kérésre a Windows Task manageréhez hasonló ablakban azt is meg tudja mutatni, hogy melyik megnyitott ablak éppen mennyi memóriát, sávszélességet és processzoridőt eszik (sőt, előzékenyen megmutatja a többi, éppen futó böngésző memóriaétvágyát is).

A Task Manager megmutatja, melyik oldal mennyi erőforrást eszik

Erre a lehetőségre vizuálisan is alaposan rájátszik a Chrome: egy fülön megnyitott oldalt az egérrel simán kihúzhatunk egy külön ablakká, letehetjük parancsikonként az asztalra (amit elvileg más böngésző is tud, de itt a Gmail ikonra ráklikkelve a Chrome már a nyitott Gmail-fiókunkkal indul), vagy a startmenübe. De fordítva is megy: bármilyen mappát beledobhatunk a böngészőbe, és megmutatja a tartalmát html-ként.

És ezzel el is jutottunk azokhoz az apró trükkökhöz, amiknek láttán a konkurens böngészők fejlesztői valószínűleg vadul csapkodják a homlokukat (a másik kézzel meg épp programozzák az új verziót, amibe beleteszik ők is ezeket). A Chrome fejlesztői összelapátoltak minden jó ötletet, amit más böngészőkben láttak - például a Firefox egygombnyomásos könyvjelzőkezelését, vagy az Opera Speed Dialjét - aztán épp annyit alakítottak rajtuk, hogy kicsit kényelmesebbek, használhatóbbak legyenek. A Speed Dial például nem előre beállított oldalak kicsinyített képeit teszi egy frissen nyitott oldalra, hanem a legtöbbet használtakat (mellette egy ablakkal, a mostanában becsukott oldalak listájával, hátha véletlenül zártunk be valamit). A gépen levő többi böngészőből kérés nélkül átszipkázza az elmentett jelszavakat, kedvenc oldalak listáját és hasonlókat: a frissen telepített Chrome legelső megnyitott ablakába annyit írtunk, hogy "in", és már ajánlotta is fel az Indexet.

Inkognitó módban az Index

Percre pontosan tárolja, hogy mikor milyen oldalakat látogattunk meg - de persze bekapcsolható az itt éppen inkognitó név alatt futó pornómód is, amikor semmi nyomot nem hagyunk magunk után böngészés közben. Remekül működik a sokfunkciós url-mező, a Chrome-ban omnibar a neve, omni latinul azt jelenti minden, arra utalva, hogy ez aztán mindent tud. Nem is olyan nagy túlzás: ahogy elkezdünk valamit beírni, az eddig látogatott oldalak listája alapján ajánlgat oldalakat, vagy ha semmi nem jut eszébe, Google-kereséseket (ami rögtön feleslegessé is teszi külön keresőmező létét). És még ezernyi apróság, amit az ember gyermeki örömmel fedez fel, például hogy egy gombnyomással becsukható az összes oldal, amit egy adott oldalról indulva nyitottunk meg.

Újraindul a háború

Persze a Chrome sem tökéletes, messze nem az, jó néhány idegesítő vonására derült fény már az első órákban is. Fura módon nincs rendes RSS-támogatás (pedig mibe került volna beleépíteni a Google Readert), ha sok oldalt nyitunk meg, összetorlódnak a fülek, és nem tudjuk megkülönböztetni őket, nem lehet a könyvjelzőinket a Firefox 3-ban megszokott módon címkézni (ha már annyi ihletet merítettek FF-kiegészítésekből, igazán lemásolhatták volna ezt is), a legzavaróbb pedig a kikapcsolhatatlan, és magyarul nem értő helyesírás-ellenőrző.

A mostanában legtöbbet látogatott oldalak, és a felismerhetetlenségig összetorlódott fülek

Ha a mostani böngészőverziókkal hasonlítjuk össze, a Chrome simán állja a versenyt, a legnagyobb ellenfele pedig a megszokás és a kényelem lesz, ami a felhasználókat a régi programjukhoz köti. Ha azonban úgy nézzük, mint egy böngésző legelső bétája, és azzal hasonlítjuk össze, milyenek voltak a vetélytársak ugyanilyen állapotban, messze megelőz mindent.

A Microsoftról szokták mondani, hogy ha belép egy új piacra, az adott termék második-harmadik generációjával hozza be a lemaradást, és jut el oda, hogy bevethesse a szokásos bulldózertaktikáját. A Google-nek ugyanez a Chrome legelső bétájával sikerült.