Szerver nélkül szabadon

A fájlcsere egy peer-to-peer dolog. A peer-to-peer (vagy p2p) magyar jelentése ,,egyenlő-az-egyenlővel", ami konkrétan arra utal, hogy egy ilyen rendszerben az egyéni felhasználó (pl.: Tányér Rebeka, Nyíregyháza) számítógépe egy másik egyéni felhasználó (pl.: Yun Park Wok, Brisbane) számítógépével kommunikál - ez az ami miatt a fájlcsere, csakugyan csere-bere, és nem szimpi letöltés.

MP3-nak álcázott ZIP-ek Néhány egyszerű trükk segitségével az eredetileg MP3-csereberére szánt rendszeren szinte bármi terjeszthető és sokszorositható. A legegyszerűbb trükk az, hogy a Napster bármit továbbít, aminek mp3-ra végződik a fájlneve, átnevezni meg nem nagy kunszt. Akinek mégsem menne a dolog tökéletesen, az letöltheti a Wrapster nevezetű kiegészítőt, aminek segítségével bármilyen fájlból mp3-nak látszó állomány gyártható, amit aztán szépen közzé lehet tenni, legyen az akár videó, kép, vagy éppen szöveg. Manapság már nem nehéz egy filmet fellelni a Napster hálózatán belül, de megtalálhatóak a különböző népszerű könyvek is, például Stephen King online kiadott munkái (természetesen feltörve), vagy éppenséggel Harry Potter legújabb kalandjai, ugyanúgy, mint a nagy népszerűségnek örvendő Galaxis Útikalauz Stopposoknak. Mindezek mp3-nak álcázott zip-ek. A német rendőrség is vizsgálatot inditott, amelyben azt szeretnék kideríteni, hogy lehetséges-e Napsteren keresztül gyermekpornót csereberélni. A válasz igen, sajnos lehetséges olyan filmeket letölteni, amelyben fiatalkorúak üzekednek, illetve ilyen képgyűjtemények is fellelhetőek, mp3-nak álcázva. Az esetenként akár 70 megás videók tárolása és letöltése törvényellenes, és jogosan büntethető is, feltéve ha a delikvens az országhatáron belül tartózkodik - amennyiben más államban, országban, földrészen van, úgy az ottani hatóságoknak adják át az ügyet.

A p2p rendszer használatakor a felhasználó a merevlemezen kijelöl egy olyan könyvtárat, amelyet meg kíván osztani a közösséggel, cserében elérhet és letölthet bármit, ami a közösség hasonlóképp megosztott könyvtáraiban talál.

Családregény

Shawn Fanningnek nehéz gyerekkora volt, mert szegény ámde nagy családban nőtt fel, és apját sosem látta, mert az az adott házibuli után hazament a város gazdag negyedébe és mindent elfelejtett. Ez egyébként ebben a formában nem igaz, mert tizennyolc éves korában Fanning mégis találkozott apjával, akiről kiderült, hogy szoftvercége van, igaz addigra Shawn már a szoftvervilág legnagyobb arcai közé tartozott.

Na de vissza a nehéz gyerekkorhoz. Shawn Fanning a Carnegie Melon Universityre szeretett volna járni, de nem vették fel, úgyhogy a Northeasternre ment. 1998-at írunk ekkor, ekkor indult be igazán az a dolog, ami a jobb és rosszabb egyetemek hallgatóit válogatás nélkül összefűzte, nevezzük mp3-láznak. Az mp3-láz lényege, az volt hogy apuka három évtizeden át szorgos munkával, kutakodással, feketepiaci aranytranzakciók bevetésével összegyűjtött felbecsülhetetlen eszmei értékű lemezgyűjteményét egy hosszasabb hétvégi utánjárással be lehetett szerezni digitalizált formában. A fájlcsere ekkor kézen közön át kiírt CD-ROM-okon, sötétben bujkáló FTP-ken, kérészéletű weboldalakon folyt.

Shawn Fanning nyakig benne volt az mp3-lázban, de vélhetően fárasztotta a konspiráció, ezért 1998 őszén egy hét tanulmányi szüntetet (lógást) szentelt egy ötlete megvalósításának, amely egy olyan program volt, amely lehetővé tette, hogy a felhasználók lássák az egymás gépein elhelyezett mp3 fájlokat, és letölthessék azokat. Ez lett a Napster.

Széles választék Akit érdekel könnyedén talál bármilyen oprendszerhez vagy szakterülethez fájlcserélő programot. A választék nagy: AnonymousNapster, MyNapster, BeNapster (BeOS-hoz), WebNap (web-alapú Napster), GTK-Napster, iNapster, Knapster (Linuxhoz és FreeBSD-hez mindhárom), JNapster (Java), Hackster, Wrapster (minden fájl cseréjére), MacStar, Macster Rapster (mindhárom Mac-hez), Riscster (Risc OS-hez), TekNap (Unixhoz), Swapoo (játékokhoz), Lightshare (megúnt tárgyak eladásához, bolhapiac helyett), Aimster (zene az AOL Instant Messengeren keresztül), amster, BigRedH, BitchX (irc plugin Unixhoz), Carracho, CuteMX (media exchange), UMX (media exchange Unixhoz), Cybertropix, DFSI, FileFury, File Navigator, FileSwap, FileTopia, Gnapster, Gnutmeg, Hotline, iMesh, Jungle Monkey, Konspire, Lopster, MojoNation, OpenNap, SongSpy, WorldOS, és Yo!NK (a maradék).

A forradalom akkor ősszel tört ki, miután Fanning megmutatta barátainak a progit. A barátok nem tudták tartani a szájukat, így pár nap alatt tizenötezer példányt töltöttek le belőle. A Napster azóta is ilyen tempóban folytatja diadalútját, anélkül hogy egy centet is reklámra kellett volna költeniük. Jelenleg negyvenmillió felhasználónál tartanak.

A történet 1999 decemberében folytatódik, amikor a fájlcserélő rendszernek már több, mint kétmillió felhasználója volt, és az öt legnagyobb lemezkiadó alkotta szövetség, a RIAA tisztségviselői a sajtó kérdéseire illedelmes baromságokat válaszoltak, miközben magukban átkozódtak, amiért a számukra idegen számítógépes világhálózat körüli ellenszenves felhajtás céljaira immár láthatóan őket is fel akarja használni a média. A felköhögött whisky csak akkor csapódott a falra, amikor promócióról felhívott számítógépes kollégák elbeszélésének hatására összeállt a kép. A lényeg, hogy az első békés nyilatkozatok után alig három héttel jött ki a közlemény, arról, hogy a RIAA Napstert, kérve, hogy a fájlcsere azonnal szűnjön meg.

Osztódás

Shawn Fanning Ifjabb közellenség

A felhasználó szempontjából a több mint egy éve folyó Napster-pernek, ha volt valaha egyáltalán gyakorlati jelentősége, rég elenyészett. Már maga a kérdés, hogy a fájlcsere törvényellenes-e vagy sem, szinte megoldhatatlan kérdés elé állítja a törvényalkotást. Ennek egyik oka, hogy az internet határtalan, a törvény, (amely kimondhatná, hogy a fájlcsere lopás), pedig országhoz kötött. A másik ok, hogy ma már nem a Napster az egyetlen fájlcserélő szoftver, több mint száz különféle célra szolgáló klónja született - eredményes üldözésük alighanem az évszázad végéig tartó, sok utazással járó munka lesz.

Ezt belátva a BMG tulajdonos Bertelsmann szövetségre lépett a népszerűsége csúcspontján álló Napsterrel, amely már afelé mutat, hogy a baljós konfrontáció kooperációra váltható az ellenérdekelt digitális zenei fájlcserélők és a zeneipar között. A Napster új partnerével egyenesen halad a fizetős szolgáltatás bevezetése felé, amely kizárt, hogy lelkes fogadtatásra talál a felhasználók között.

Klasszikusok félidőben A Napster akár a kultúrát is terjesztheti, hangoskönyvek formájában. A régi szép mesekazettákat idéző mp3-ak szép számban fellelhetőek, és kevéske angolnyelv tudással élvezhetőek is. Megtalálhatóak többek között a Harry Potter könyvek, vagy éppen a Tolkien örökbecsű műve, a gyűrűk Ura. A hátulütő persze itt is megvan, hiszen a zenék között vannak ,,trójai falovak" is, egyes együttesek olyan módon szeretnének bosszút állni a felhasználókon, hogy saját számaikat terjesztik, némi extrém hangmintát mellékelve. Elképzelhető, hogy a vadiúj vadimenő zene csupán tizenöt másodpercig tart, majd utána bőgőmajmok koncertjét hallgathatjuk, vagy éppen Dr T patagóniai beszédét 50%-os gyorsításban. A másik mellékszál az ideológiai dolgok terjesztése. Az érdeklődő felhasználó ugyanis találhat régi náci indulókat, beszédeket és uszító szövegeket. Ezek után szintén nyomoznak, terjesztésük, letöltésük törvénybe ütközik.

A Napster-klónok sorában az első, a tesó, a Gnutella. A Gnutellát az America Online tulajdonába került legendásan rebellis programozócsapat, a Nullsoft készítette. (Mint ismert a Winamp mp3 lejátszó is az ő művük.) A Gnutellát az AOL órákon belül levetette, de a szellemet már nem lehetett visszagyömöszölni a tubusba.

A Gnutella egyik fő előnye, hogy a Napsterrel szemben nem rendelkezik központi szerverrel, amely összekötné a felhasználók tömegét. Az egyenlő felek ehelyett a hozzájuk legközelebb eső gépeken keresztül látják az összes többit, és fordítva. A Gnutella decentralizáltságnak előnye, hogy illegalizálása ultranehéz, mert míg egy központi szerver egy közepes szekercével könnyen leállítható, ebben a rendszerben a telepített programokat és azok tulajdonosait egyenként kell likvidálni.

Arra, hogy a verhetetlennek tűnő fájlcserélők között sincs minden kerítés füstöltkolbászból, megfelelő példa a Scour szomorú bukása. A Scour mögött az az elgondolás állt, hogy a vállalat eleve azoknak adja el magát, akiknek a zenéit rendszerén cserélgetik a júzerek. Emellett egy olyan vonzó dizájnú és tartalommal teli oldalt készítettek neki, amivel egy új MTV-vé válhattak volna.

A leendő befektetők azonban pénzeszsákok helyett pert akasztottak a nyakukba, amelyek hatására a Scour elkerülhetetlenül csődbe ment.

Új generáció

M$ Napster Megszokott jelenség, hogy a Microsoft igyekszik minden sikeres trendet lenyúlni, hogy aztán saját, a többivel nem igazán kompatibilis verziójával teritse be a piacot - nincs ez másképp a Napsterrel sem. A Farsite-ot nagy cégeknek és egyetemeknek szánják, ahol minimum ,,105 számítógép, 1010 számú file-t oszt meg, ami nagyjából 1016 byte-ot számlál. Namost a standard júzer máris a fejéhez kap, hogy mi a túrót akarnak itt, hát kaszálni. Ha sikerül egyeduralkodóvá tenni a Farsite-ot, akkor azt könnyen meg is lehet ,,adóztatni". Ez esetben gyakorlatilag a felhasználón kívül mindenki jól jár. A Microsoft szerencsére nem fenyegeti a Napster-t, van annak elég baja így is. Először is azért, mert a Microsoft fejlesztőinek eltart még egy ideig egy félig meddig működő szoftvert összekalapálni, másodszor pedig a Farsite sokkal inkább a power user-eknek készült, főleg rendszergazdák számára - bár kérdéses, hogy melyik rendszergazda futtat önszántából Windowst. Akadnak mások is, akik szeretnének még időben beszállni: az IBM szintén dolgozik egy saját P2P szoftverén OceanStore néven. Hogy mennyire komolyan is gondolják a dolgot, arra magyarázat lehet, hogy az IBM alapból 10 milliárd számítógéppel számol 1023 byte adattal.

Titkos üregekben továbbra is készülnek a programok, amelyek az elemzések szerint idén a fájlcserélők egy újabb generációját jelentik.

A Gnutellát programozó csapat gPulp néven egy új keresőt készít, amellyel már minden fájltípus kezelésére képes lesz, és képes lesz folytatni a megszakadt letöltéseket. Az internetes keresők több mint egy éve tartó szenvedésének megrövidítését szolgálja a Pointera, a fájlcserén alapuló internet-kereső, amely automatikus telepítés során igen hamar háromszázmillió PC böngésző történelmét (history) fogja magába szippantani (ha komoly, amit az oldalukon írtak).

Szintén szakosodott fájlcserélő a CareScience, amelyen az orvosok kaphatják meg ingyen és gyorsan a legfrissebb kutatási eredményeket és dokumenteket, illetve ilyen a svéd székhelyű Leechnet, amely pornográfia csere-berélésére alkalmas.

Semmi hatalmat senkinek

Ian Clarke Szabadság fejlesztés alatt

A Freenet névtelenül egymáshoz kapcsolódó gépek hálózatából jön létre: a felhasználók gépeit azonosító IP-címeket és a fájlokat is titkosítja.. A rendszer önkényes törvényeivel leginkább egy anarchista multiplexhez hasonlítható: mindenki annyit tesz a közösbe, amennyi erejébõl és sávszélességébõl telik, de megfelelõ irányú keresgéléssel szinte mindent meg lehet (majd) találni benne.

A Freenet rendszerébe a fájlokat be kell küldeni, amiket a Freenet különbözõ szervereken helyez el. A hálózat szervereit a felhasználói adják, akik azonban nem tudják, éppen milyen fájlok tárolására szolgál számítógépük. A hálózat kiértékeli, melyik információt hol keresik többen, és aszerint rendszerezi azokat. A rendszer a felhasználók és a küldött fájlok teljes anonimitása mellett gyakorlatilag azt is megakadályozza, hogy a hálózatba került fájlt eltávolítsák onnan. A Freenet apró darabokra szedi szét a mozgásban lévõ, kódolt adathalmazokat, ráadásul ezek az adattöredékek egyszerre több szerveren is megjelennek elõre nem meghatározható módon.