Cyberpofon a címlaplányoknak

Hogy a hazai videojátékos szubkultúra egyre kevésbé érdemli meg a szub- előtagot, már többször megírtuk, de újabb bizonyíték erre, hogy a World Cyber Gamest idén a Millenáris legtágasabb helyszínén, a Jövő Házában rendezték meg. Amikor kora délután odaérek, már minden gépnél sor áll: több százan várnak arra, hogy a kényelmes otthoni fotel helyett egy zajos csarnokban tolják be maguknak a betevő pixeladagot. Aki ilyesmire képes, az a mai magyar közfelfogás szerint csakis elvetemült rajongó, esetleg szakbarbár lehet, szaknyelven geek, nörd, hovatovább dork (és ezzel senkit nem akartunk megbántani, a nördség tőlünk sem áll távol).

Pedig a játékosok között akadnak középkorú érdeklődők és szemrevaló lányok is – mint később kiderül, ez utóbbiak szinte kivétel nélkül a rendezvényhez kapcsolódó szépségkirálynő-választás, a World Cyber Girls döntősei. A nap tétje nem kicsi: a különböző játékokban (vagy ahogy a szervezők nevezik kacagtató eufemizmussal: cybersportokban) megmérkőző profik itt döntik el, hogy ki mehet az idén Seattle-ben megrendezett világbajnokságra, a csajok mégis ellopják a show-t. Az ő versengésüket kíséri a legnagyobb figyelem, amire a tömeg ivararánya a magyarázat: a nap végére már vágni lehet azt a jellegzetes kanszagot, ami a középiskolai fiúöltözők és a műszaki főiskolák kollégiumainak sajátja.

Nördmennyország

Amíg a lányok felkészülnek a versenyre, a tömeg a játékbajnokságoknak szentelt arénákban és színpadon megrendezett döntők előtt szurkol. A WCG hazai fordulóján öt játékban hirdettek győztest, ebből három stratégiai játék: a műfaj nagy klasszikusai, a Starcraft és a Warcraft 3 mellett egy új kedvenc, a Command & Conquer 3 kapott helyett. Az autóversenyeket a Project Gotham Racing 3 képviseli, a sportjátékokat pedig a FIFA 07, ami a legnépszerűbb hazai fociprogram (legalábbis a FIFA 08 megjelenéséig). Nagy meglepetés, hogy idén kihagyták a Counter Strike-ot és ezzel a taktikai lövöldözős műfajt (a hazai bajnok, Kodiak nagy sajnálatára), a hivatalos indoklás szerint azért, mert túl erőszakos volt. Aki ezt eldöntötte, az sem látott még tucatszám véres cafatokká fröccsenő tengerészgyalogosokat egy kiadós Starcraft-partiban.

Amikor éppen nem zajlik a bajnokság valamelyik mérkőzése, a közönség rögtönzött versenyeken gyűjthet pontokat, amiket aztán ajándékokra lehet váltani. Egy helyen négy geek/négyzetméterre sűrűsödik a nördkoncentráció, ott éppen CKM-es címlaplányokkal lehet fotózkodni. Arrébb egy autentikus repülőszimulátort is ki lehet próbálni, a színpadról pedig időnként ajándékokat dobnak a közönségbe – valahogy így nézhet ki a nördmennyország. Nem is bírom sokáig nézni, ahogy más játszik: gyorsan megnyerek két Guitar Hero 2-versenyt, aztán beszélgetek kicsit a szervezőkkel.

Hígítható kultúra

A WCG hazai fordulói felett az IDG Magyarországi Lapkiadó kft. bábáskodik, a szükséges pénzt és ajándékokat pedig támogatók dobják össze, illetve ők segítenek a szervezésben is. A főszponzor idén a Samsung, aki a terembérlet mellett a győztesek seattle-i útját is állja. A hardvergyártó képviselője szerint a cég lát fantáziát a játékokban, az újabb tévék például már külön játékmegjelenítési móddal jelennek meg.

Kérdés, mennyien fogják ezeket a készülékeket keresni itthon, a hazai videojáték-kultúra legnagyobb problémája ugyanis még mindig a belterjesség, mondja Hadházi Dániel, az IDG munkatársa. A WCG – bár a létező leghárdkórabb játékrendezvényekből, az országos LAN-partikból nőtte ki magát – érezhetően próbál harcolni ez ellen és a szélesebb közönség felé nyitni. Újdonság a szépségverseny, a pontgyűjtő minibajnokságok, és két koncerttel (Gáspár Laci és Wendigo) is hígítják a programot. Úgy tűnik, a dolog működik: "Évről évre nő a játékosok és a látogatók száma, idén körülbelül három-négyezren jöttek el, majdnem kétszer annyian, mint tavaly" – mondja Hadházi.

Közben lezajlanak a döntők, bár a győztesek neve semmit nem mond nekem (nyilván nem vagyok elég nörd). Egyedül a Warcraft 3 bajnoka, DNA ismerős: ő volt az, aki tavaly ötödik lett a világbajnokságon, és ezzel a legjobb magyar helyezést érte el. Kizártnak tartom, hogy már nagykorú, de rajta kívül is szemtelenül fiatal srácok vonulnak ki átvenni a díjakat. A kicsit is megkopott reflexeknek már esélyük nincs a kamaszvirtussal szemben.

Az igaz MMORPG-szerelem

A cybersportbajnokoknál csak a szépségkirálynő-jelöltek kapnak nagyobb tapsot. A lányok négy fordulóban mutatkoznak be: egy rövid interjú és egy bikinis felvonulás után játszaniuk kell egymás ellen, majd játékokkal és hardverekkel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk. A jelöltek szinte mind nagyon aranyosak, előbb tudnék közülük választani, mint az arrébb ácsorgó, Photoshop nélkül kicsit fonnyadtnak tűnő CKM-címlaplányokból.

Az interjúk leginkább arra szorítkoznak, hogy ki mivel játszik, és a tömeg többször felhördül a válaszok hallatán. Akad olyan, aki két és fél éve tolja a World of Warcraftet, egy másik hölgy a Counter Strike magyar oldalának az egyik szerkesztője, de van egy Guild Warsszal játszó biomérnök is. Az Index kedvence, Szemczy Alexandra drogja a Lineage nevű MMORPG (online szerepjáték), a pasiját is egy szerveren ismerte meg, és a játékban hamarosan házasságot kötnek. Kérdésemre, hogy mi lesz, ha megunják a játékot, csodálatos választ kapok: "Az igaz szerelem túléli a Lineage-et is."

A nap bénázása egyértelműen az utolsó forduló, a kisebb csúszásokkal együtt is jó szervezés itt leszerepel. Minden lány más kérdéseket kap, és bár látszik, hogy ezek zömét nagyon szemétnek szánták a szerzők, a nehézségi szint finoman szólva is rapszodikus. A "mondj egy hőst egy játékból" mellett van olyan kérdés is, hogy "milyen új fajok voltak a World of Warcraft idén megjelent kiegészítőjében", de a "ki vette meg az ATI-t" is nehezen mérhető a "ki a főszereplő a Prince of Persia-ban: a herceg, a hercegnő vagy egy nyúl" kérdéshez. Akad olyan kérdés is, amire a felsorolt választási lehetőségek egyike sem helyes (vagyis rá kellene jönni, hogy a helyes válasz: "egyik sem"), és kétszer is érdeklődnek egy bizonyos híres vízvezeték-szerelő felől, így a második válaszoló már tudja, hogy Marióról van szó. "Gyerekek, de lamerek vagyunk" – gyakorol önkritikát a külső jegyeit tekintve a hajmetálos nörd alfajába tartozó (amúgy remek) szervező-műsorvezető, előásva egy szót, ami a mai geeknemzedéknek már nem mond semmit. Ezzel együtt bájos ez a kör is, de csak a lányok miatt. "Van benne ventilátorféle is" – válaszolja az egyik jelölt, amikor a számítógépben található alkatrészekről érdeklődnek, és elhangzik az obligát világbékézés.

A győztes végül többek meglepődésére Nimmerfroh Katalin, egy csípőben kissé erős, helyes arcú lány, akinek a játékokban való jártasságához nem férhet kétség. A kérdésekre hibátlanul válaszol, és történetesen a Guitar Hero 2-bajnokságon ő volt a legkeményebb ellenfelem (98 százalék a 99-cel szemben). Amikor váltok vele pár szót, kiderül, hogy ő is tisztában van azzal, hogy miért nyerhetett: "Szerintem a kockaságom volt a döntő." Vagyis a nördzsűri inkább a belső értékeket nézte egy szépségversenyen. Gyönyörű és megható mozzanat ez, egyszerre fricska a hárombetűs magazinok mesterségesen előállított címlaplányainak és újabb bizonyítéka annak, hogy nem ciki ebbe a (szub)kultúrába tartozni.