További Üzlet cikkek
Mostanáig a műszaki problémák mellett a költségességük miatt nem szerelték fel a bankjegyeket jeladókkal, vagyis hurokantennával ellátott apró chipekkel (radio frequency identification tags - RFID). A miniatűr chipekben bizonyos információkat lehetne tárolni, és ezeket rádióhullámok útján fizikai vagy optikai érintkezés nélkül ki lehetne olvasni.
A rádiókapcsolat előnye, hogy nem kell megfelelő helyzetben leolvasóba tenni a pénzt, és a beágyazott jeladó is viszonylag érzéketlen a szennyeződésekkel szemben. A transzponder nem igényel saját energiaellátást, ezt az antennáján keresztül az adó elektromágneses impulzusaiból nyeri, így képes adatokat küldeni és fogadni.
Zsebbenyúlás előtt ellenőrzés?
Az egyik nagy európai napilap online kiadásában a hírt kommentálva az egyik olvasó felvetette, hogy a jeladók léte adott esetben a zsebtolvajok munkáját is megkönnyíti. Megfelelően átalakított olvasóberendezéssel feltűnés nélkül ellenőrizhetnék, hogy a körülöttük állók mennyi pénzt tartanak maguknál.
A saját áramforrás nélküli, rádióhullámmal leolvasható adattároló chipek elvét már hosszabb ideje alkalmazzák. Chipkártyákban, speciális csomagoló fóliákban, matricákon, érméken valamint utazókofferek és könyvtári könyvek megjelölésére használják. A jeladó minden esetben a szállítási útvonal nyomon követését, személyek vagy tárgyak azonosítását könnyíti meg.
Drága a chip és a leolvasó
Tavaly az RFID technológiák forgalma csaknem 900 millió dollár volt a világban, beleértve a hardvert és szoftvert illetve a logisztikai és biztonsági alkalmazások árukezelési és követési szolgáltatásait.
Ha viszont a hologramok, fémszálak, vízjelek és más biztonsági elemek mellett a bankjegyeken is kívánják alkalmazni a jeladót, ennek a jelenlegi változatoknál is kisebbnek, strapabíróbbnak és olcsóbbnak kell lennie.
Most még a miniatűr jeladók darabja negyed eurós összegbe kerül, ami több milliárd bankjegy esetében a kiadások érzékeny növekedését eredményezi. A költségek csökkentésére esetleg csak a nagy értékű címletekbe kerülhetne transzponder.
Mégsem csak az előállítás költségei nehezítik meg a chipes bankjegyek megjelenését. Szükség volna a megfelelő számú olvasó/író berendezésre is, amivel valós időben lehetne ellenőrizni a készpénzforgalmat.
Alkalmatlan a feltörhető algoritmus
Összesen 14 milliárd darab euróbankjegyet nyomtattak, ebből mintegy 10 milliárd került 2002. január elsején forgalomba. A napi gyakorlatban alig vizsgálják a bankjegyek valódiságát, és a jelenlegi biztonsági eljárásokkal az útjuk sem követhető igazán.
A pénz nem elektronikus, hanem kézzel fogható formája - függetlenül attól, hogy valódi vagy hamisítvány - a nehéz visszakövethetősége révén egyfajta biztonságot jelent. Egy jeladóval ellátva azonban ugyanúgy ellenőrizhető lehetne, mint a digitális pénz.
Gyűrhetőnek kell lennie
A bankjegyeket azonban a napi használat komolyan igénybe veszi, és ezt a jeladós változatoknak is ki kell állniuk. Természetesen nem hagyható el az elektronikus védelmük sem, nehogy letöröljék, tönkretegyék vagy felülírják a chipben elmentett információkat.
Döntő lesz az is, mekkora méretű RFID chipeket lesznek képesek előállítani a félvezetőgyártók. A Hitachi a nyárfolyamán jelentette be, hogy kifejlesztette a világ legkisebb RFID chipjét. Ez papírpénzek és papír alapú dokumentumok védelmére használható, hiszen a mérete 0,4 mm2, vastagsága 60 mikron. A chip ROM-ja 128 bitnyi titkosított információt képes tárolni.