Késik az RFID-technika

A rádiófrekvenciás azonosítás az egyik legkorszerűbb technika személyek, tárgyak, árucikkek gyors és pontos azonosítására. Munkahelyi beléptetéskor elég, ha a dolgozónál van az azonosító jelzés, áruk esetén ugyancsak egyértelműen azonosíthatók a csomagolásra rögzített "jeladó" alapján a raktárkészlet tételei, nem beszélve a lopásokról, amikor a detektor előtt mozgatott árucikkről eldönthető, hogy ki van-e fizetve. Nincs szükség a kártyák leolvasó készülékbe helyezésére, illetve az áruk címkéinek kézi leolvasóval történő felismertetésére.

Ezekkel a csipekkel és leolvasó készülékekkel tökéletesen lehet azonosítani a különféle tárgyakat és termékeket. A nyilvántartás szempontjából teljes egészében átlátható a raktárkészlet, és jól követhető az áruk mozgása. A kereskedőknek óriási előnyt jelent az ennek következtében csökkenthető raktárkészlet és az áruk könnyebb elérhetősége, nem beszélve a raktári és bolti lopások megelőzéséről. A szakemberek Németországban mintegy 6 milliárd euróra becsülik azt a megtakarítást, amit kizárólag az RFID rendszer bevezetésétől várnak. Nem véletlenül nevezik a jövő egyik legnagyobb it-projektjének a technikai váltást.

Európa lassú

A német szakértők véleménye szerint mindezen előnyök ellenére Európában késik az általános bevezetés az Egyesült Államokban elért sikerekhez képest, ami az eltérő adottságokkal magyarázható. Nyugat-Európában a vonalkód általános elterjedéséhez 30 év kellett, szakemberek az RFID-technika általánossá válását hasonlóképpen hosszú időre, két évtizedre becsülik. A két rendszer sokáig még egymással párhuzamosan fog működni.

Szakértők szerint az RFID-technikának számos hátránya van. Mindenekelőtt erősen korlátozó tényező a technika bevezetésével járó jelentős szoftver- és hardverigény. Ezzel kapcsolatban minden ország adottságai mások, ami gyorsítja, vagy lassítja a szükséges beruházások ütemét. A bevezetést nagymértékben befolyásolja, hogy Európában az áruk mozgatása sokkal jobban automatizált, mint Amerikában.