Jácint
13 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

A magyar burzsuj csak túsznak kell, főleg, ha zsidó

TolnaiVilaglapja 1924 03  pages139-139
2019.07.05. 23:20

„Vegye tudomásul a burzsoázia idehaza, hogy a mai naptól kezdve túsznak tekintjük! Vegyék tudomásul, hogy nem lesz örömük abban, ha az ántánt-hadseregek előrenyomulnak, mert minden lépés, amellyel a román vagy a szerb hadsereg előrenyomul, egy-egy keserves megpróbáltatás lesz az itthoni burzsoáziának!”– mondta a proletárok viharos helyeslése mellett a Munkás- és Katonatanács 1919. április 19-i ülésén Pogány József népbiztos. A túszejtő akciók a legújabb kutatások szerint ötszáz helyett akár ezerötszáz embert érinthettek országszerte. Horthy hamar elfeledtette a kommunizmus ekkor még röpke incidensét: a budapesti Gyűjtőfogházban fogva tartottakból alakult Tisztességes Urak Szakszervezete (TUSZ) egy év múlva már kedélyesen és hálásan üdvözölte régi börtönőreit.

Gellért Ádám, a Clio Intézet társ-ügyvezetője és Vörös Boldizsár, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa a Tanácsköztársaság túszgyűjtőakcióiról beszéltek a Tanácsköztársaság 100 év után előadás-sorozatában Budapest Főváros Levéltárában.

Túszszámba menő ellenforradalmi elemek

Ne maradjon le semmiről!

Bár az 1919. március 21-én orosz-bolsevik példa szerint létrejött Tanácsköztársasághoz kötődő gyilkossághullám , a rekvirálások és a kényszersorozások mellett a túszgyűjtő akciók váltották ki a legnagyobb elégedetlenséget, a magyar kommün a túsz fogalmának egyértelmű meghatározásával és jogi szabályozásával is adós maradt.

A fogolytörzskönyveket vizsgálva kiderül, hogy a túsz, az ellenforradalmár és a politikai fogoly kategóriáit sokféleképpen alkalmazták, mondta el Gellért Ádám. A Forradalmi Kormányzótanács egyik ülésén „túszszámba menő” embereket emlegettek, Kunfi Zsigmond a Vörös Újságban a „tőkésosztály jellegzetes képviselőiről” írt, akiket „életükkel tettek felelőssé azért, amit a polgárság ellenforradalmi elemei a Tanácsköztársaság intézményei vagy hívei ellen bárhol is tennének”.

A túszszedés általános gyakorlat volt az első világháborúban: az Osztrák-Magyar Monarchia a szerb hadszíntéren, a németek Belgiumban, a cári Oroszország Nyugat-Poroszországban és Kárpátalján, magyar területeken pedig a megszálló szerb, cseh, román haderők is éltek ezzel az eszközzel. A szovjet kormány 1918 augusztusában ötvenezer volt tisztet és burzsujt dugott internáló táborba a Népszava szerint, akiket „túszok gyanánt kell őrizni, és ha a burzsoák ellenforradalmat kísérelnek meg, agyon kell lőni őket”. Ugyanakkor a túszszedésnek már a francia forradalomban és a párizsi kommünben is voltak előzményei, emelte ki Vörös Boldizsár, és ezt az ideológiailag kiművelt elvtársak bizonyára jól tudták.

kepkonyvtar 85153 103233
Fotó: Országos Széchényi Könyvtár

A telefonzárlat és a kávéházak bezárásától a burzsujkivégzésig

A szórványos letartóztatások már a Tanácsköztársaság létrejöttekor elkezdődtek, hiszen a hivatalos propaganda a világháborús szenvedésekért a korábbi politikai elitet tette felelőssé. Kun Béla előbb telefon- és kávéházfronton vitt be egy jól irányzott csapást.

A telefonzárlat és a kávéházak bezárása a burzsoázia ellen irányuló rendszabályunk, mert telefonjuk csak nekik van, a kávéházak pedig gócpontjai az uralmunk ellen folyó polgári uszításnak”

– írta meg 1919-ben a Dunántúl .

A román hadsereg támadásaitól veszélyeztetve és társadalmi bázisukban meggyengülve hamarosan szintet kellett lépniük, így 1919 húsvétján Budapesten és több vidéki városban megindult a túszok összegyűjtése.

Nem az ötvenes évek fekete Volgái voltak az első félelmet keltő autók. Bödők Gergely Kegyelmes urak a Gyűjtőfogházban című tanulmányából kiderül, hogy 1919-ben is vészjóslóak voltak a hatályban lévő kijárási tilalom miatt a késő este közlekedő kocsik, amelyek „biztosan valakiért mennek éppen”.  A volt állami, katonai és egyházi vezetők, a leggazdagabb gyártulajdonosai a cím- és lakásjegyzékek, valamint az Országos és Nemzeti Kaszinó névjegyzékei alapján kerültek a hírhedt Cserny József Forradalmi Kormányzótanács által jóváhagyott cetlijeire. A Lenin-fiúk begyűjtő osztagai mellett detektívek, vörösőrök vagy vöröskatonák kísérték be túszokat, de a gyáros Weiss Manfréd báróért például húsz matróz érkezett. Volt, aki vadászruhában, volt, aki szmokingban érkezett meg a Gyűjtőbe, ahol Habsburg József királyi herceg is csak bolhákat tarthatott udvar helyett.

Állítólag Kun Béla igyekezett minél több zsidót rátetetni a túszlistára.

 ...mindig azt kérdezte: zsidó? Mert ha igen, akkor föltétlenül el kell fogni, ha ellenben valami történelmi névről volt szó, akkor nagyon meggondolta a dolgot”

vallotta egy visszaemlékező a Tanácsköztársaság bukását követő kihallgatásán.

Gellért szerint a Tanácsköztársaság túszgyűjtő akcióinak nem volt általános szabályrendszere, folyamatos viták és hatásköri konfliktusok jellemezték a végrehajtást. A túszok közül voltak, akiket beszállításuk során  kivégeztek, de nem ez volt a jellemző.

„A túszokat nem kell legyilkolni. Aki most tömeggyilkolást akar itt benn, ahelyett, hogy ezt a tömeggyilkolást a fronton akarná megcsinálni, az azt árulja el, hogy ő lemondott. [...] Nem akarok semmi esetre sem lemondani arról, hogy mi ezt a Budapestet, ezt a Szovjet-Budapestet meg fogjuk tudni védeni”– mondta Kun Béla a Budapesti Munkás- és Katonatanács május 3-i ülésén.

A DIKTATÚRA TÚSZAINAK TALÁLKOZÓJA A GYŰJTŐFOGHÁZBAN. A középen áll József Ferenc királyi herceg. Tőle jobbra: Mikes János gróf püspök, Szurmay vezére ezredes, Heinrich Ferenc, Huszár Károly, stb. Balra: Simonyi-Semadam miniszterelnök, Kirchner altábornagy, stb. Forrás: Ország-Világ, 1920 / Arcanum adatbázis
A DIKTATÚRA TÚSZAINAK TALÁLKOZÓJA A GYŰJTŐFOGHÁZBAN. A középen áll József Ferenc királyi herceg. Tőle jobbra: Mikes János gróf püspök, Szurmay vezére ezredes, Heinrich Ferenc, Huszár Károly, stb. Balra: Simonyi-Semadam miniszterelnök, Kirchner altábornagy, stb. Forrás: Ország-Világ, 1920 / Arcanum adatbázis
Fotó: Eiser / Arcanum Digitális Tudománytár

A Vörös Hadsereg proletár tömegeinek ércfala megállította a hordákat, és ez volt a túszok szerencséje

„A magyarországi Tanácsköztársaság diadalmas ellenállást fejt ki támadóival szemben. A beözönlő hordák áradata megtört”– írta meg 1919. május végén a Népszava. Nem volt már szükség a „közvetlen veszély pillanatában”, „a bosszúállás gondolatától” távol állva vett túszokra, ezért a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a szabadon bocsátásukat. Rákosi Mátyás szerint ez nem volt a legjobb ötlet, ki látott már engedékenységgel vívott osztályharcot.

Figyelmeztetem, az elvtársakat arra, hogy midőn szabadon eresztettük a túszokat, hogy ez által a burzsoázia jóakaratát magunknak megnyerjük, a burzsoázia jóakarata egy hét múlva vasúti sztrájkban nyilvánult meg”

– mondta júniusban a Tanácsok Országos Gyűlésén.

1919. augusztus elsején a Tanácsköztársaság megbukott, az utolsó burzsujok is hazamehettek. Rákosi pedig pár évtized múlva megmutathatta, szerinte milyen is az igazi osztályharc.

A Gyűjtőfogházba dugott úri túszok egészen a második világháborúig ápolták az ott töltött időszak nem kizárólag rossz emlékeit. Az első évfordulón külön villamossal indultak a Kozma utcába, ahol kedélyesen üdvözölték és köszönetet mondtak az őket fogadó igazgatónak és régi börtönőreiknek.

Az Index technika-tudomány rovatának podcastjéből többet is megtudhat a száz éve született Tanácsköztársaságról. A bizarr hétköznapokról, káoszról, vörösterrorról, a düh mozgósító erejéről Hatos Pál, a mítoszromboló Az elátkozott köztársaság szerzője és Csunderlik Péter beszélt.

(Borítókép: A diktatúra volt túszai. Ötödik ízben gyülekeztek össze a kőbányai gyűjtőfogház kápolnájában azok, akiket annak idején a proletárdiktatúra túszokként hosszabb rövidebb ideig fogságban tartott. Az összejövetelen megjelent József Ferenc főherceg (X) is. Forrás: Tolnai Világlapja, 1924. július-szeptember / Arcanum adatbázis. Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár)