Etelka, Aletta
3 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Megszüntették a munkahelyüket, de senki nem akart a kormányzati Veritasban dolgozni

D KOS20161017006
2019.11.15. 13:14

Volt irodájuk üresen áll, kutatógyűjteményükben, Oral History Archívumukban senki nem kutat, munkatársaik közül pedig ma már senki nem dolgozik a kormányzati Veritasban, ahová idén júniusban egy indoklás nélküli kormánydöntéssel beolvasztották őket – erről Rainer M. János, a megszüntetett az 1956-os Intézet igazgatója számolt be a Facebookon, aki szerint azonban szellemi közösségként tovább létezik a történeti kutatóintézet közössége.

Az 1956-os Intézetet 1989. június 17-én, egy nappal Nagy Imre és mártírtársai újratemetése után hozták létre, és idén június 15-i határidővel szüntették be, formálisan úgy, hogy beolvasztották a Veritas Intézetbe, de már régóta tüske volt a jobboldali emlékezetpolitika szemében. 2010 után elvették a költségvetési támogatását, később beolvasztották az Országos Széchényi Könyvtárba, és ugyan a kutatásaikat szabadon folytathatták, 2017-ben az intézet több kutatója is fegyelmit kapott, amiért a sajtóban nyilatkoztak a Schmidt Máriáékra nézve egyre kellemetlenebb Pruck/Dózsa-ügyben. Sokan ugyanezt az okot sejtették az idei, velük sem egyeztetett beolvasztás mögött is, amit az intézet vezetője is csak a sajtóból tudott meg.

Fontos embereket bántottunk meg: ilyen volt Schmitt Mária és Orbán Viktor

– mondta megszüntetésükről akkor egy Index-videóban az intézetet húsz éve vezető Széchenyi-díjas történész, Rainer M. János.

Fontos embereket bántottunk meg: Orbán Viktort, Schmidt Máriát és Dózsa Lászlót

„Hosszú szünet után jelentkezem hírekkel az 1956-os Intézetről” – posztolta most Rainer a Facebook-oldalán. Itt foglalta össze röviden az elmúlt öt hónap történetét, hogy mi történt az Intézet végnapjaitól mostanáig. Bár az őket megszüntető kormányrendelet szerint az intézet munkatársakkal és anyagokkal együtt automatikusan beolvadt volna a Veritas Történetkutató Intézetbe (ezt egyébként nem a Veritas kérte, őket sem kérdezték meg tudomásunk szerint), Rainer posztjából az derül ki, hogy ténylegesen senki nem dolgozik közülük a kormányzati kutatóintézetben:

Tíz főnyi "személyi állományunkból" öten úgy döntöttünk, nem akarunk egy napot sem ott dolgozni, ezért június 14-én lemondtunk közalkalmazotti munkaviszonyunkról. Eörsi Lacos barátunk elérte a korhatárt, ő a nyugdíjat választotta. Négyen átkerültek a Veritasba, de július 9-ig mindannyian közös megegyezéssel távoztak.

Leglátványosabban Ungváry Krisztián hagyta ott a Veritast néhány hét után, miután pár héttel formális odakerülését követően megírta, hogy Marinovich Endre, a Veritas helyettes vezetője a pártállamban az állambiztonság társadalmi kapcsolataként működött. (Marinovich azt állítja, hogy az együttműködés csak egy egyszeri akcióban, 1965-ban történt meg.)

Az 1956-os Intézet Dohány utcai irodája június óta üresen áll, de a papíron a Veritashoz átkerült Oral History Archívumban, intézeti könyvtárukban és gyűjteményükben is szünetel a kutatás. „Csaknem ötven interjúadó megtiltotta interjúi kutatását. Szeptember eleje óta elérhetetlen honlapunk, a www.rev.hu. Két volt munkatársunknak ma sincsen még állása” – írja Rainer M. János.

A veszteségek tehát súlyosak. Ahhoz hasonló módon, ahogy júniusig, nem tudjuk folytatni

– írja a volt intézetigazgató, aki ugyanakkor arról számol be, hogy bár intézetként megszűntek, alkotói közösségként próbálnak megmaradni. Kiadnak könyveket és további pályázatokon is indulni akarnak. Ehhez a formai keretet az 1956-os Intézet Alapítvány jelenti, ez nyert pénzt a lényegében a Soros-alapítvány által finanszírozott Summa Artium kulturális pályázatán is.

„Amint lehet, kutatási engedélyt kérünk az Oral History Archívumba, hogy ne szakadjunk el gyűjteményünktől. És talán valamelyest segíteni is tudunk állás nélkül maradt kollégáinknak” – írja Rainer a virtuálissá és szükségszerűen jóval lazábbá váló új kutatócsoporti létről. A gyakorlatban ez évi egy közös kiadvány és közös konferenciaszereplés mellett egy új honlap és fórum létrehozását jelentheti.

Ha emberi és szellemi közösségünk megmarad, ez lehet a folytatás útja: emberek és kutatók valóban szabad társulása. Illyés Gyulát parafrazeálva: intézet, a magasban.

– zárja posztját Rainer M. János.

(Borítókép:  Rainer M. János az Eszterházy Károly Főiskola tanára az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a magyar rendszerváltoztatásra című konferencián a Magyar Tudományos Akadémián 2016. október 17-én. - fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)