Újra kiállította a bizonyítványt a magyar iskolákról a PISA-teszt

A magyar diákok átlagpontszáma kis mértékben javult a legutolsó felméréshez képest, de 2009 óta így is mindhárom területen romlás látszik: olvasásban 18, természettudományokban 12, matematikában 9 pontos a visszaesés az elmúlt tíz évben. Emelkedett a nagyon gyenge teszteket írók aránya is:

Olvasásból a holtversenyes 30., matematikából a 33., természettudományos területen a 32. legmagasabb értéket érték el a magyar tanulók a 79 vizsgált ország, országrész között. Az oktatás és a tudás azonban legfeljebb csak közvetve szól a nemzetközi versenyről, úgyhogy fontosabb, hogy magunkhoz képest hogy szerepeltünk.

A 2009-es csúcsponthoz képest a legutóbbi, 2015-ös mérésen történelmi mélypontot ért el a magyar tanulók teljesítménye, minden területen mélyen az OECD-országok átlaga alá kerültünk, a természettudományos és a szövegértési kompetenciák különösen nagyot zuhantak. Ehhez képest most kompetenciaterületenként 4-6 pontot sikerült javítani, a legtöbbet olvasásban. Ezzel azonban még messze nem sikerült visszahozni azt, amit az elmúlt tíz évben elvesztettünk: a 2009-es eredményeknél még mindig körülbelül húsz ponttal vagyunk lejjebb, az oktatási átalakítások közben tehát romlott a tanulók tudása – erre a rutinszerű válasz, hogy a nagy rendszerátalakításoknak időre van szükségük, hogy egy ilyen teszten is éreztessék a hatásukat.

A PISA-tesztekkel az OECD három nagy tudásterületet mér fel háromévente. A legutóbbi, 2018-as felmérésben 79 ország vett részt, ezekben vizsgálták a 15 évesek matematikai, természettudományos és olvasási kompetenciáit – jellemzően olyan elgondolkodtató, önálló megoldást igénylő, életközeli feladatokon keresztül, melyekre a kritikák szerint a magyar iskolák amúgy sem készítenek fel igazán.

Az iskolarendszerek globális vizsgája

Az elmúlt években a PISA-mérések jelentősége hatalmasra nőtt, a szakemberek és a szélesebb közvélemény is hajlamos ezekből az eredményekből következtetni teljes oktatási rendszerek sikerességére vagy sikertelenségére. Ez a PISA-fetisizmus sokak szerint már túlzó és kontraproduktív is lehet, az eredmények ezzel együtt hiánypótlóak: a mérés-értékelés legkomolyabb nemzetközi módszertanával kialakított tesztek az adott oktatási minisztériumok, állami és egyéb fenntartók érdekeitől függetlenül mutatják, merre tart egy-egy ország iskolája, hosszú távon hogyan változik a színvonal.

Világszinten összességében nem túl pozitív a tendencia. A legtöbb OECD-országban gyakorlatilag nem javult a diákok kompetenciaszintje az ezredforduló óta. Magyarországon az olvasásban körülbelül ugyanott vagyunk, mint akkor, matematikából és természettudományokból pedig a mérések kezdete óta egyértelműen romlott is nálunk az eredmény. Az OECD szerint a 79 vizsgált ország közül csak hétben lettek szignifikánsan jobbak ebben a nem egész két évtizedben az alapkompetenciák. A mostani PISA-jelentés szerint kifejezetten aggasztó a helyzet az olvasási képességekben: ha nemcsak az alapmegértésről van szó, hanem arról is, hogy a tanulók képesek-e az olvasmányukból tudást építeni, kritikusan gondolkodni és a szövegből megalapozott ítéleteket alkotni, nem túl jó a helyzet.

A PISA-teszteknek hagyományosan megvannak az éltanulói az országok között, mindig a kelet-ázsiai és néhány észak-európai oktatási rendszerről állítják ki a legjobb bizonyítványt. Ez idén sem volt másképp, azonban az elmúlt évekhez képest is óriásit lépett előre Kína, a mintába bekerült kínai tanulók messze a legjobban szerepeltek mindhárom tudásterületen, a számok alapján szinte más kategóriába tartoznak, mint az utánuk következők: Szingapúr, Észtország, Dél-Korea, Tajvan, Kanada és Finnország, a többiekről nem is beszélve.

Kína tarolt

A kínai eredményeket jelentősen árnyalja, hogy a legtöbb országgal szemben ott csak bizonyos területeken, méghozzá négy kelet-kínai fejlett városi régióban (Peking, Sanghaj, Csiangszu és Csöcsiang) végezték el a felmérést, amelyek biztosan sokkal jobb eredményeket képesek produkálni, mint Kína egésze, ráadásul korábban a mintavétellel kapcsolatban is fogalmazódott meg gyanú Kínában, eszerint a gyengébb iskolákat és a gyengébb tanulókat szeretik kihagyni a mérésekből. Így is 180 milliós népességről van azonban szó, és a számok mégiscsak arra utalnak, hogy Kína nagyon jól áll a globális oktatási versenyfutásban. Kiemelkedően a legjobb eredményeket hozták matematikából és természettudományokból is, és az átlagaik is a legmagasabbak. Ami talán még fontosabb:

Bár a kínai oktatás járulékos hátrányairól, mindenekelőtt a gyerekek nagy leterheltségéről, a túlzásba vitt tesztorientáltságról és a repetitív feladatok túlsúlyáról sokat hallani, a remek PISA-eredmények egyre inkább nemzetközi elismerést adnak az ez alapján kreatívabbnak látszó kínai oktatásnak, ami valószínűleg nem is annyira egysíkú és tradicionális, mint amennyire a Nyugat hinni szereti – számos sikeres és próbaszakaszban lévő innováció jellemzi a keresett exporttermékké lett sanghaji matematikaoktatási módszertantól a mesterséges intelligencia időnként 1984-et idéző, máskor hatékony esélykiegyenlítő alkalmazásaiig.

A kiugró kínai eredmények azért is figyelemre méltóak, mert gazdaságilag ezek a kínai régiók még mindig az OECD-átlag alatt vannak, azt is bizonyítják tehát, hogy nem kell nagyon gazdagnak lenni ahhoz, hogy valahol jó oktatást csináljanak. Mint az OECD jelentése kiemeli:

a mai iskoláik minősége holnap a gazdaságuk erősségét fogja táplálni,

a kínai oktatás ugyanis mintha egyszerre tudna kiemelkedő eredményeket produkálni és megadni az esélyt a szegényebb családok gyermekeinek.

Egyenlőtlen magyar oktatás

Márpedig ennek a kettős célnak az elérése, a teljesítmény és az egyenlőség együttes növelése az, amire a világ oktatási rendszerei máshol is törekednek. Ugyanerre más kelet-ázsiai országok mellett leginkább az észak-európaiak képesek még – ideértve azt az Észtországot is, melynek hihetetlen oktatási sikertörténete a fő példa arra, hogy kellő eltökéltséggel és tudatos szakpolitikával a volt szovjet blokkban is el lehet érni, hogy  a tudás legyen a kitörési pont , az erre alapozó, nagy hozzáadott értékű területek váljanak húzóágazattá.

Ehhez képest Magyarországot a PISA-jelentés már a bevezetőjében kiemelte a negatív példák között, jelezve, hogy egy kifejezetten egyenlőtlen oktatási rendszerről van szó, ahol az iskola nem nagyon képes megadni az esélyt azoknak a gyerekeknek, akik otthonról nem hoznak nagy kulturális tőkét.

Csalódást keltő, hogy sok országban a tanuló iskolája vagy irányítószáma marad a teljesítménye legerősebb előrejelzője. Argentínában, Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Peruban, Szlovákiában és az Egyesült Arab Emírségekben egy hátrányos helyzetű tanulónak csak nyolcadannyi esélye van az előnyösebb helyzetűeknél arra, hogy ugyanabba az iskolába járjon, mint a jól teljesítők

– fogalmaz az OECD jelentése.

A minisztérium igazolva látja az iskolák államosítását

A három évvel ezelőtti rossz eredmények, a legutóbbi PISA-sokk láttán Palkovics László, akkor a közoktatásért is felelős államtitkárként, azt mondta, hogy az nem a kormány oktatáspolitikájáról állít ki rossz bizonyítványt, és részletes elemzést ígért a tervekről. Az azóta már miniszterként tevékenykedő politikus két fő okát látta a rossz eredményeknek: a tanári tudásátadásban, oktatási módszertanban jelentős megújulásra van szükség – mondta, valamint azt emelte ki, hogy Magyarországon túl erős a családi háttér meghatározó ereje, amit az iskola nem tud kompenzálni.

A magyar diákok eredményei mindhárom mérési területen – a szövegértésben, matematikában, természettudományban – javultak. Magyarország eredménye megközelíti a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD átlagát

– hangsúlyozta a friss PISA-eredmény kapcsán közleményében az Emmi. A minisztérium szerint a családi háttér miatti különbségek is egyre kevesebb szerepet játszanak a magyar tanulók teljesítményében, ami szintén pozitív, és kevesebb az iskolai hiányzás is. Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár szerint a javuló tendenciák mögött ott vannak a köznevelésben elindított fejlesztések.

Bezzegésztek, bezzeglengyelek

A friss felmérés előzetes eredményei alapján ugyanakkor a családi háttér a sikeresebb oktatási mutatókkal rendelkező országokhoz képest Magyarországon továbbra is nagyon sokat számít, és a 15 éves tanulók 15 százaléka lényegében semmilyen, a későbbi élethez szükséges alapkompetenciával nem rendelkezik – ennyien vannak azok, akik mindhárom tudásterületen nagyon gyenge eredményt értek el a PISA-teszteken.

Hogy ez nem szükségszerű, és nem kell a jó oktatáshoz feltétlenül sokkal erősebb gazdaság, azt Észtország mellett Lengyelország példája bizonyítja. Az észtek hihetetlenül magas számai (a kínai régiók és Szingapúr után már a világ harmadik legsikeresebbjei ők a PISA-univerzumban) egy átható oktatási reformnak köszönhetőek, amivel a korábbi mintaország finneket is lehagyták már. A lengyel oktatás szintén top tízes lett már világszinten, az OECD-országok között most nekik nőtt legtöbbet a pontszáma a korábbi kisebb visszaesés után.