Van új a nap alatt? – Facebook, Twitter és a riválisaik

Alapvető emberi tulajdonság, hogy a minket korlátozó szabályokat nem szeretjük, különösen abban az esetben, ha úgy érezzük, ezek igazságtalanok, logikátlanok, vagy úgy gondoljuk, hogy a szólásszabadságunkat korlátozzák. A Facebook, illetve a Twitter esetében talán nincs is az a felhasználó, aki a létezésük óta ne érezte volna ezt, hiszen mindannyiunkat különféle gondolatok, ideológiák, célok irányítanak, amelyeknek adott esetben 

Persze a Facebook és a Twitter nem a máltai szeretetszolgálat internetes megfelelői, és bár például Mark Zuckerberg többször is hangsúlyozta, hogy neki feltett szándéka, hogy az embereket az egész Földön összekösse, azért az nyilvánvaló, hogy mindkét cég üzleti vállalkozás, amely a hirdetéseken keresztül hatalmas profitot termel. A Facebook és a Twitter célja pedig mi más lenne, mint a profit maximalizálása?

„Közszolgálati paradoxon”

Ez valahol érthető és logikus is: a Facebook és a Twitter nem államilag finanszírozott intézmények, hanem amerikai magánvállalkozások, bár meg kell felelniük a helyi és nemzetközi törvényeknek, de ezen túl 

Magáncégként saját általános szerződési feltételeik vannak, amelyekbe végső soron azt írnak bele és azt várják el a felhasználóktól, amit akarnak.

Ugyanakkor a Facebook és a Twitter óriási felhasználói bázissal és monopóliummal is bírnak, így az internetes kommunikáció és közbeszéd nagy részben rajtuk keresztül zajlik. Szinte mindenki fent van ezeken a platformokon, így aki széles közönséget akar elérni – vagy akár csak az ismerőseivel, barátaival akar kommunikálni –, egyszerűen már kénytelen ezeket használni, lévén alig létezik alternatíva.

Itt jön az a „paradoxon”, hogy a magánemberek és a kormányok már egyfajta „közszolgálati” funkciót várnak el ezektől a profitorientált magáncégektől: 

Hosszú elemzést írhatnánk arról, hogy mindezeknek a Facebook és a Twitter mennyire tud megfelelni, illetve mennyire nem, az viszont biztos, hogy a szélsőjobb, alt-right mozgalmaknál és embereknél kiverte a biztosítékot Donald Trump, az USA elnökének közösségi médiában történt letiltása.

A Facebook és a Twitter is sok szempontból kényszerpályára kerültek – nem véletlen, hogy Jack Dorsay, a Twitter főnöke is arról beszélt, mennyire rosszul érezte magát, amikor Donald Trumpot kénytelen volt letiltani. Esélyes, hogy Dorsay őszinte volt: Trump és posztjainak reklámértéke szinte felbecsülhetetlenül magas volt – ahogy az a kár is, amit a tőzsdén a Twitter értékpapírjai veszítettek, miután Trumpot letiltotta. 

Sok volt a „duma”, vége a Parlernek? 

Itt kerülhetett volna középpontba a Parler: a szélsőjobb-szimpatizáns közösségi médiaplatform, amely teret adott Donald Trump sokszor szélsőséges nézeteinek és kommunikációjának. A Parlert viszont szintén letiltották: a Google, az Apple és az Amazon is eltávolította alkalmazáskínálatából, ideiglenesen. A Parler egyébként franciául azt jelenti: „beszélni”, így elmondhatjuk, hogy a platformnak

De egyáltalán kik posztoltak a Parleren? A Vice nevű oldal technológiai rovata, a Motherboard arról ír, hogy a GPS-adatok elemzése alapján az derült ki, hogy feltűnően nagy arányban amerikai katonai bázisokról kerültek fel posztok, és az amerikai kongresszus most tudni akarja, milyen mértékben hatja át a szélsőjobb ideológia az ország hadseregét. Az elemzést maga a Motherboard végezte, és bár teljes biztonsággal nem tudták kijelenteni, hogy maguk az amerikai katonák posztoltak volna (elvégre lehetnek a családtagjaik is), viszont a Motherboard szerint tény, hogy a Parler felhasználói közül nagyon sokan részt vettek a Capitolium megtámadásában.

A Parler egyelőre (?) ment a levesbe, ugyanakkor ez nagy visszhangot kapott, sőt, egy másik Motherboard-cikkben már arról olvashatunk, hogy a platformon található összes videó torrentre került – beleértve azok is, amelyek a Capitolium ostromáról készültek. 56 terabájtnyi adatról van szó, amelyeket egy hacker szedett le az oldalról, a Parler „aktivistái” archiváltak, és különféle torrentoldalakról lehet letölteni.

Piaci rés?

Még a Parler számára sem kizárt, hogy ha megfelel annak a követelménynek, hogy „az erőszakra buzdító tartalmak terjesztését megelőzi”, akkor alkalmazása visszatérhet az említett platformokra, továbbá itt a lehetőség a többi vállalkozó előtt is, hogy a jelenleg ezen a piacon abszolút domináns szerepet betöltő Facebook és Twitter mellett egy olyan közösségi médiát hozzanak létre, amely megfelel azoknak, akik különféle okokból (most éppen a szélsőjobbosok szempontjából politikaiakból) mélységesen elégedetlenek a két közösségi médiával.

Friss hír például, hogy Donald Trump fia megkérte Elon Muskot, hozzon létre egy közösségi oldalt, amely „nem elfogult”. Szerinte ugyanis 

De vajon tényleg Elon Muskra van szükség, hogy valaki egy ilyen vállalkozást elindítson? (Musk ugyanis nem válaszolt egyelőre semmit erre a felkérésre.) És vajon mi kell ahhoz, hogy egy közösségi platform elindulhasson, illetve talpon maradhasson a jelenleg abszolút monopolhelyzetben lévő két óriás árnyékában?

Nem elég a sok pénz hozzá

Nyilván tőkeigényes egy ilyen vállalkozás, bár a szerverek karbantartása eleinte nem annyira drága (fokozatosan drágul, ahogy egyre több a felhasználó). Profi programozókra, illetve egy tiszta és világos koncepcióra és szabályrendszerre annál inkább szükség van. A 2019-ben indult, a Wikipédia alapítója által készített WT Social pont azért vegetál már jó ideje a kezdeti lelkesedés után, mert a bugoktól a mai napig hemzsegő, állandóan megváltoztatott kezelőfelületű, eleinte szimpatikusnak hangzó, de vitathatóan működő koncepcióval és kaotikus szabályrendszerrel készült oldal eltántorította a felhasználókat. Aztán itt van a Google negatív példája is, amely a szintén rendkívül ígéretes Google Plust úgy törölte le 2019. április másodikán, hogy írmagja sem maradt: minden maradék ráutaló hivatkozás 404-es hibaüzeneteket dob fel.

Ugyanakkor „pozitív” példákat is említhetünk – elég hozzá a Facebook vezetősége részéről egy elhibázott döntés, amely felbőszíti a felhasználókat, és két másik platform, a Signal és a Telegram javára máris tömegesen hagyják ott a WhatsAppot, miután kiderült, hogy adataikat megosztják az anyavállalattal, a Facebookkal is. 

Van tehát itt piaci rés, csak jól kell „betömni”. A WT Social erre 2019-ben képtelen volt, de ha egy jól kidolgozott koncepcióval, már az elején profi kezelőfelülettel, logikus és fair szabályrendszerrel készülő új közösségi platform látna napvilágot, meg lehetne végre rendíteni a Facebook és a Twitter egyeduralmát.