A doboz illúziójába is szeretnek beleülni a macskák

Házi kedvenceink, a macskák nagyon gyakran nyűgöznek le bennünket okosságukkal: el tudnak hozni a szájukban dolgokat, ajtókat tudnak kinyitni, látszólag lehetetlen akadályokat küzdhetnek le, és megfelelő tréninggel akár még alapvető utasításokat is meg tudnak érteni – persze csak ha olyan kedvük van. Máskor viszont mulatságosan butusok tudnak lenni. 

Minden macskabarát ismeri a furcsaságaikat, például azt is, hogy látszólag végtelen örömüket lelik abban, hogy leütögetik a dolgokat az asztalról, és hogy egyszerűen imádnak valamiért zárt térben (például egy dobozban) ülni. Ez utóbbi akkor is igaz lehet, ha ez a tér csak egy négyzet kétdimenziós körvonala a padlón.

Mire jó, ha karanténban vagy összezárva a cicáddal?

Az Applied Animal Behaviour Science olyan kísérletéről ír a Science Alert, amelyet a Covid–19-világjárvány karanténes időszakában végeztek el egy „polgári tudományos vizsgálat” során a kutatók, akik a macskák zárt térben való ücsörgési vágyát használták fel arra, hogy teszteljék, hogyan érzékel a kis agyuk egy vizuális illúziót.

A tanulmányt „Ha beleférek, akkor beleülök” munkacímmel látták el.

A szóban forgó illúzió a Kanizsa-négyszög, amely a magyar származású Gaetano Kanizsa nevű híres, múlt századbeli pszichológus ábrája volt: egy illuzórikus kontúrokból összeálló alakzat, amelynek csúcsai úgy vannak tájolva, mintha egy négyzet négy sarkát alkotnák, így a néző egy olyan négyzetet érzékel, amely valójában nincs is ott.

Az ilyen illúziók akkor jönnek létre, amikor az agyunk a vizuális információkat előfeltevésekhez illeszti, valószínűleg a hiányzó információk pótlására. Az állatoknál ez nagyon hasznos a lombok által eltakart ragadozók vagy táplálékformák kiszűrésére.

A négyzet és annak illúziója

Gabriella Smith, a New York-i City University kognitív etológusa és munkatársai a kísérlet során olyan macskatulajdonosokat toboroztak, akik házi kedvenceik számára ilyen ábrákat állítottak fel: egy kivágott négyzetet és a négyzet vizuális illúzióját is, amelyet a négy csúcselemből raktak össze.

A gazdáknak olyan ellenőrzött körülmények között kellett filmezniük a macskák reakcióját, hogy azok ne befolyásolják az állatok választását (ehhez például a gazdiknak napszemüveget is kellett viselniük). Míg eredetileg több mint 500 házi macskát „vettek fel”, a végső adatbázis 30 kísérletező kedvű tudós macskatulajdonosra zsugorodott, akiknek sikerült elvégezniük az összes szükséges kísérletet.

A macskák ebben a vizsgálatban gyakran beleálltak vagy beleültek az ábrákba, ami az illuzórikus kontúrok iránti fogékonyságról árulkodik, és alátámasztja hipotézisünket, miszerint a macskák úgy kezelik az illuzórikus négyzetet, mint a valódit

– állapította meg Gabriella Smith.

Persze volt olyan renitens macska is, aki kivételként erősítette a szabályt.

A kutatók továbbá azt is megjegyezték, hogy a vizsgálat eredményeit az alacsony számú végső mintanagyság is korlátozta, de munkájuk kiegészíti a korábbi kutatásokat, amelyek szerint a macskák reagálnak a kontúrok vizuális illúziójára; ráadásul ez az első alkalom, hogy ezt macskákon tesztelték egy számukra ismerős környezetben.

Ez egyébként további fontos részlet lehet, mivel a macskák általában irtóznak az új környezetben – például laboratóriumban – való tartózkodástól, így inkább otthon mutatják természetes viselkedésüket.

Annak megértése, hogy az állatok hogyan érzékelik az ilyen vizuális illúziókat, segíthetne összehasonlítani és megérteni a különböző fajok látását.

Háromdimenziós négyzetekkel lehet folytatni

Hogy miért ülnek be ilyen szűk helyekre oly szívesen ezek az állatok, azt még nem sikerült teljes mértékben tudományosan megvizsgálni. Smith és csapata háromdimenziós Kanizsa-négyszögek használatát javasolja ennek további feltárására.

A tanulmányok azt is kimutatták, hogy a dobozokban való ücsörgés csökkentheti a stresszt a menhelyi macskáknál, így az is logikus konklúzió lehet, hogy a macskák egyszerűen kényelmesebben érzik magukat, ha be vannak zárva.

A látásuk a távolságra és a sebességre épül, például arra, hogy észrevegyék, ahogy egy egér átfut a mezőn. Közelről gyakorlatilag vakok, 20-30 centiméterig a pofázmányuktól szinte nem is látnak

– állította Ingrid Johnson macskaviselkedés-szakértő tavaly a Treehuggernek.

El tudom képzelni, hogy valószínűleg úgy érzik, mintha »bent« lennének valamiben... például egy kartonban feküdnének. Bár ez nem véd igazi »oldalakkal«, de mégis valahogy megnyugtató nekik, ahogy érzékelik a nem létező határok hamis biztonságát

– tette hozzá Johnson.

Ez a virtuális doboz a biztonság és a pszichoszomatikus kényelem valamiféle hamis érzését nyújthatja

– írta Nicholas Dodman, a Tufts Egyetem etológusa a The Conversation számára, miután a #catbox mémek 2017-ben szárnyra kaptak a közösségi médiában.

És nemcsak a kis méretű macskák szeretik a dobozokat, hanem a nagymacskák is – mint azt a lenti videón is láthatjuk.

Talán a legfontosabb, hogy az amatőr tudósok segítségével végzett új tanulmány tanulságai megnyitják az utat a macskafélék elméjének rejtélyeivel kapcsolatos további kutatások előtt.

A macskák kognitív elméjének kutatása a házi kutyákhoz képest kétségtelenül hiányos, az »amatőr« tudomány alkalmazása a macskák kogníciójának laboratóriumi vizsgálatának előfutáraként nagyban segíthet áthidalni ezt a szakadékot

– írta a csapat.

A négyzetre vonatozó kísérletet egyébként e sorok írója is elvégezte, és sikeresen is zárult, ahogy azt a nyitóképen is látni.

(Science Alert)