Borostyánba ragadva találták meg a medveállatkák ősét

Eddig ismeretlen faj képviselője az a medveállatka, amit egy tizenhatmillió éves dominikai borostyánban fedeztek fel. A lelet nagyon ritka.

A medveállatka, mint ismert, egy vízben élő mikroszkopikus élőlény, amely megjelenéséről kapta nevét és híres túlélőképességéről. Képes túlélni a hőt, nyomást, atomcsapást, de azt is, ha puskából lövik ki.

A modern medveállatkák mindenütt jelen vannak, ahol víz van, az óceánok mélyétől a mohákon képződő nedvességcseppekig.

Kis méretük és kemény szövetek hiánya miatt eddig nagyon kevés medveállatka fosszíliát ismerünk. Összesen három ilyen létezik, Kanadában, New Jerseyben, és Nyugat-Szibériában találták őket. Utóbbi azonosítása még nem sikerült, ezért nem kapott rendszertani nevet.

A miocén korból származó új lelet azonban Paradoryphoribius chronocaribbeus néven került fel a medveállatka-családfára.

Csak egy maradhat

Az ősmedveállatka mindössze 0,6 milliméter hosszú, így a szerencsén múlt, hogy észrevették. Marc Mapalo, a Hardvard evolúciókutató biológusa borostyánban megőrzött hangyaféléket keresett és egyik élesszemű kollégája szúrta a megkövült gyantában, a három hangya és egy virág mellett az apró pufidzsekis állatkát.

A csapat másik nagy szerencséje az volt, hogy az állatka a borostyán felszínéhez közel helyezkedik el, ezért könnyebben megvizsgálhatták mikroszkóppal, és nem csak a karmaira és külsejére, de belső anatómiájára is fény derült. Ez alapján tudták azonosítani, hogy a fosszília a medveállatkák fajokban gazdag Isohypsibioidea családjának legősibb tagja.

A legkorábbi ismert medveállatkát a 78 millió éves Beorn leggit szintén a Harvardon őrzik, Mapalo jelenleg arra készül, hogy ezt is megvizsgálja modern eszközökkel.

(Cnet, LiveScience)