The Economist: egyre több szakértő látja úgy, hogy a hipnózis nem áltudomány

Bár a hipnózis hatékonysága a legtöbb orvosi kezelésben nem bizonyított, a fájdalom kezelésében és néhány mentális egészségügyi kérdésben a technika érdekes eredményeket mutatott. David Spiegel és kollégái egyre több klinikai vizsgálatból származó bizonyítékokat gyűjtenek össze, amelyek a hipnózis agyra gyakorolt hatását vizsgálják, és amelyek a műtéti fájdalom csillapításától és a rákkezelés mellékhatásainak enyhítésétől kezdve a szorongás, az irritábilis bél szindróma (IBS) és a depresszió kezeléséig terjednek. A „Hipnózis: a leghatékonyabb kezelés, amit még fel kell írni” című tanulmányban David Spiegel és Jessie Markovits, a Stanford Medical Centre orvosa azt állítja, hogy „ha a hipnózis gyógyszer lenne, akkor ez lenne a standard ellátás” − írja a The Economist. 

Mint írták, a hipnózis legtöbb szószólója két részre osztja az eljárást. Az „indukció” során a pácienseket arra ösztönzik, hogy a hipnotizőr hangjára és egy boldog emlékre (például a tengerparton való pihenésre) koncentráljanak. Ha minden jól megy, az eredmény egy olyan állapot, amely nem különbözik attól, mintha mélyen elmerülnénk egy filmben: elmélyülés és megváltozott időérzékelés.

Ezután  következik a „szuggesztió” , amikor a hipnoterapeuta azt mondja a páciensnek, hogy egy éles fájdalom valójában melegségnek tűnik, vagy hogy a brokkoli íze olyan, mint a csokoládéé. Peter Whorwell brit gasztroenterológus, aki több mint két tucat, szakmailag lektorált tanulmányt írt az IBS-ről és a hipnózisról, leírja, amint a vastagbélgyulladásban (colitis) szenvedő betegeknek azt mondják, hogy képzeljék el, hogy egy kéz szorítja a belüket, majd képzeljék el, hogy a kéz lassan ellazul.

Agyi képalkotó eljárások

A mainstream tudósok szkepticizmusa a hipnózissal kapcsolatban gyakran a mechanizmus kérdésével kezdődik – hogyan érik el a páciensnek adott szuggesztiók, hogy pozitív hatásokat érjen el? A módszer hívei ezért agyi képalkotó eljárásokat vetnek be, hogy nyomokat keressenek arra vonatkozóan, mi zajlik az emberek fejében, miközben hipnotizálják őket.

Az agyi aktivitás változásai az indukcióval kezdődnek, mondja Mathieu Landry, a Trois-Rivieres Egyetem idegkutatója, a hipnózissal kapcsolatos agyi képalkotó kutatások széles körben idézett szerzője. Ő különösen a hipnotizált emberek fokozott aktivitására mutat rá a központi végrehajtó hálózatban (CEN), az agyi áramkörök azon részén, amelyről ismert, hogy részt vesz a figyelem és a fókuszálás szabályozásában. Úgy tűnik, hogy a CEN és az insula részei között is kiterjedtebb a kommunikáció, amely segít a testből érkező jelek megfigyelésében és értelmezésében.

Az insula az agy azon részének az eleme, amely a környezet fontos változásaira hívja fel a figyelmet. Részt vesz a fenyegetések feldolgozásában és abban, hogy az emberek adott esetben félelmet vagy nyugtalanságot érezzenek - ez a fájdalom és a fóbiák esetében gyakori észlelés. Spiegel úgy véli, hogy a CEN és az insula közötti fokozott kommunikáció arra utalhat, hogy a hipnoterápia lehetővé teszi a CEN számára, hogy nagyobb kontrollt gyakoroljon a kellemetlen érzelmek felett.

Ezen hálózat más részein a hipnózis befolyásolja az elülső cinguláris kéreg aktivitását, amely a prefrontális kéreg alatti gallér alakú struktúra, és amely többek között segít a személy figyelmének irányításában, és amely kulcsfontosságú a fájdalom, valamint a várakozás feldolgozásában. Bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy a hipnózis megváltoztatja a prefrontális kéreg és egy harmadik agyterület, az amygdala közötti kapcsolatokat is, amely segít az érzelmi reakciók szabályozásában. Mindezek a változások összefüggésben lehetnek a hipnózis azon képességével, hogy csökkenti a szorongást és a félelmet a fájdalmat okozó dolgokkal - például az IBS-sel - szemben.

Markovits szerint ezek a bizonyítékok arra utalnak, hogy a hipnózis az agy azon képességét használja ki, hogy értelmezze a test által tapasztaltakat. Szerinte a hipnózis során lehetséges, hogy a fájdalomjeleket újra feldolgozzuk, és így a szó szoros értelmében kevesebb fájdalmat „érzünk”.

Klinikai vizsgálatok

A klinikai vizsgálatok − amelyek akkor is segíthetnek annak kiderítésében, hogy egy beavatkozás működik-e, ha annak pontos hatásmechanizmusa nem ismert − egy másik módja annak, hogy a tudósok érdekes bizonyítékokat gyűjtsenek a hipnózisról.

Vegyük például az IBS-t, amely ellenőrizetlen bélmozgást és állandó fájdalmat okozhat. 2015-ben Whorwell megállapította, hogy 1000, nehezen kezelhető IBS-ben szenvedő ember 67 százaléka számolt be arról, hogy a hipnoterápia hatására a hasi fájdalom 30 százalékkal vagy annál is jobban csökkent. Mintegy 30 klinikai vizsgálatból, köztük legalább 11 randomizált, kontrollált vizsgálatból - amely az orvosi bizonyítékok arany standardja - a legtöbb arra a következtetésre jutott, hogy a hipnózis jelentősen enyhítette az IBS tüneteit.

A belga kormány tudományos tanácsadó testülete, a Legfelsőbb Egészségügyi Tanács egy 2020-as felülvizsgálatban arra a következtetésre jutott, hogy a depresszió és a szorongás kezelésében a hipnózis hatékonyabbá teheti az olyan szokásos módszereket, mint a kognitív viselkedésterápia (CBT). Egy 2021-ben közzétett metaanalízis - amely számos tanulmány eredményeit egyesíti - megállapította, hogy CBT kiegészítése hipnózissal depresszióban, fájdalomban vagy elhízásban szenvedő betegek 66 százalékánál javította az eredményt.

A hipnózist az altatás mellett nagyobb műtéteknél is kipróbálták. Egy 2020-ban végzett klinikai vizsgálatban egy francia kórházban 113 szívműtéten átesett betegnél vizsgálták, hogy a szokásos kémiai érzéstelenítés mellett milyen hipnózis-technikákat alkalmaznak. A pácienseket „arra kérték, hogy egy piros tárgyra összpontosítsanak”, majd „mentálisan utazzanak el egy kellemes helyre”, mielőtt mélyebb relaxációba és „transzállapotba” kerültek - olvasható az amerikai kardiológiai szaklapban megjelent kutatási tanulmányban. Ha ez nem működött, a pácienseket kérdésekkel bombázták, amelyek célja az „elme telítése” volt, egy másik indukciós technika. Mindkét módszer

ami azt jelentette, hogy a hipnotizált betegeknek kevesebb morfiumra volt szükségük.