A DNS halálra ítélhet és életet menthet

Magyarországon évente több ezer DNS-vizsgálatot végeznek bűnügyek kapcsán – közölte megkeresésünkre dr. Füredi Sándor, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Sejtmagi DNS Laboratóriumának vezetője. Ennél többre, évente mintegy tíz-húszezer vizsgálatra lenne szükség, de Füredi szerint erre azért nincs lehetőség, mert az a hatékony és érdemi munkavégzést veszélyeztetné.

A BSZKI-ban nemzetközi szabványok szerint dolgoznak, illetve ajánlások mentén – igyekeznek a legújabb nyugati fejlesztéseket bevonni a vizsgálatokba, mivel ezek javítják a pontosságot, a hatékonyságot és a megbízhatóságot. A felhasznált technológia alapján Magyarország a DNS-analízis európai középmezőnyébe sorolható, a felhasznált eszközök és a módszertan nemzetközileg elfogadott, hitelesített vizsgálatokat tesz lehetővé, az eredményesség pedig más EU-tagországok hatékonyságával is egy lapon említhető.

Bűnjeltől a DNS-ig

A DNS-ujjlenyomat elemzésének folyamata általában laboratóriumi munka. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy helyszíni munkát is igényel, például a nyombiztosítás során – Füredi szerint ez kvázi helyszínelésnek is nevezhető, azonban ezeket a folyamatokat szintén laborszinten végzik. A mintavételezés történhet a helyszínen is, de gyakran tárgyvizsgálatot takar: ilyenkor ellenőrzik a beküldött tárgyakat, amely éppúgy lehet ruházat vagy kés, mint gépjármű, esetleg egy darabka szőnyeg. Ha a tárgyvizsgálat során reakció lép fel, azaz DNS-t találnak, az érintett részt kivágják, és laborvizsgálatra küldik, vonalkóddal jelölt borítékban, kis üvegcsékben. Az előzetes vizsgálat során felkutatják az ügy bizonyítása során releváns biológiai anyagokat, és rögzítik azokat – szakszóval ezt biztosításnak hívják. A vizsgált bűnjelekről minden esetben leírást és fényképes dokumentumot készítenek.

A vizsgált tárgy ezután a mitokondriális vagy a setjmagi laboratóriumba kerül. A laborvizsgálati előkészületek után a kinyert mintát abba a laborgépezetbe helyezik, amely elvégzi a DNS tisztítását, vagyis azonosíthatóvá teszi az összetevőket. A sokszorozási fázisban az elemzők által megjelölt pontokat annyira feldúsítják, hogy alkalmasak legyenek a vizsgálatra: az analitikai tisztaságú folyadék létrehozásával alkotják meg a vizsgálható DNS-t. Ezt felkészítik a végleges analízisre, amely előtt a sokszorosítás folyamatát is ellenőrzik. Ha ezzel elkészültek, a minta a DNS-szekvenátorokba kerül. Ilyenkor az emberi kromoszóma 10-20 kitüntetett pontját vizsgálják; ezeket szaknyelven markernek vagy lokusznak nevezik, és olyan tulajdonságcsoportokat takarnak, amelyek alapján megállapíthatók az egy-egy személyre vagy biológiai nyomra jellemző sajátosságok. Ezután jön a DNS-tipizálás, amely már profilalkotási lépés.

Fotó: Huszti István

A profilalkotás során az elemzők fragmentanalízissel dolgoznak. Ahhoz, hogy egy vérfoltból tiszta DNS-t lehessen kinyerni, sokféle vegyszert kell az oldathoz adni; az elemző berendezés csak így képes elkészíteni a teljes profilt. A DNS-t ezután kettéválasztják; a vizsgálathoz csak a kettős spirál egyik szálára van szükség. (A DNS-ben a bázispárok csak meghatározott módon kötődhetnek egymáshoz, így a szakértők tudják, hogy az egyik szál bázispárjai miként kapcsolódnak a spirál másik szálához.)

A vizsgált oldatot először felmelegítik, majd lehűtik, és csak ezután kerül az analizátorba, ahol a gép hosszú ideig, gyakran egész éjszaka dolgozik a minta elemzésén. Az eredményt a szakértők kiértékelik, majd írásban rögzítik, ez a dokumentum az, amely a nyomozókhoz, majd a bírósághoz kerül.

A sürgős esetek előre kerülhetnek

Bándy Kata esetében a legmeglepőbbnek az tűnhet, hogy a gyilkosság után viszonylag rövid időn belül sikerült elfogni a tettest, méghozzá a DNS-minta alapján. Mindez felveti a kérdést: vajon ez a módszertan hatékonyságát igazolja, vagy a bűnüldöző szervek, illetve a médiafigyelem miatt kap kiemelt prioritást egy vizsgálat?

Fotó: szigetváry Zsolt

Füredi szerint a vizsgálat átfutási ideje a labor profiljától is függ. Magyarországon számos intézet végez genetikai laborvizsgálatot, ezek elsősorban apasági tesztekkel foglalkoznak, de szórványosan bűnügyi eseteket is vizsgálnak – ez a szóban forgó labor kapacitásától és a felügyeleti szervtől is függ. A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet DNS laboratóriumánál ez utóbbi szerepet az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) tölti be – a labor munkatársait ők rendelhetik ki szakértői vizsgálatokra. A laboreredmények feldolgozása általában beérkezési sorrendben történik, de előfordul, hogy az ORFK az esetek fontossági sorrendjét is meghatározza.

A vizsgálati idő Füredi szerint függ attól, hogy milyen keretrendszerben kell dolgozni, és milyen vizsgálatról van szó. Ezek olyan kiterjedtek és szerteágazók is lehetnek, mint egy-egy műtét, amelyeknek szintén nincs meghatározott átfutási ideje. Az egyes ügyek és minták között jelentős különbségek is lehetnek. Van olyan laborvizsgálat, amely csak néhány napot igényel, mások azonban hetekig is elhúzódhatnak. Füredi úgy látja, hogy a jelenlegi kapacitás mellett az is előfordulhat, hogy hónapokig is elhúzódik, mire egy ügyről szakvéleményt adhatnak ki – mindennek nem technológiai okai vannak, inkább az ember- és műszerhiányra vezethető vissza.

Fotó: Manek Attila

DNS-minták a kriminológiában – elhíresült esetek

Az ABC-gyilkos (Alphabet Killer) – Az ABC-gyilkos néven emlegetett férfi 1971 és 1973 között Rochesterben három fiatal lányt támadott meg, akiket szexuálisan bántalmazott, mielőtt megfojtotta őket. A gyilkos onnan kapta a nevét, hogy minden megtámadott lány vezetékneve és keresztneve ugyanazzal a betűvel kezdődött (Carmen Colon, Wanda Walkowicz és Michelle Maenza), és a holttesteket is olyan településeken találták meg, amelyeknek az első betűje az áldozat monogramjával egyezett meg. 1974. január 1-jén egy Dennis Termini nevű fiatalember megpróbált megerőszakolni egy lányt, ám a rendőrség közbeavatkozott. Termini főbe lőtte magát, miután látta, hogy nincs esélye elmenekülni. Bár a megtámadott lány idősebb volt, mint a három korábbi áldozat, évtizedekig úgy vélték, hogy Tremini az elkövető. Egy 2007-es DNS vizsgálat azonban bebizonyította ennek ellenkezőjét.

Earl Washington Jr. – Az 1980-as évek elején halálra ítélték Earl Washington Jr.-t, mivel bűnösnek találták Rebecca Lynn Williams meggyilkolásában. A kivégzése előtt egy héttel az ítélet végrehajátását elhalasztották, majd 1993-ban elvégezték a DNS-vizsgálatot, amely a férfi ártatlanságát látszott igazolni. Halálbüntetését ekkor életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. A DNS-tesztek fejlődésének köszönhetően később tisztázták Washingtont a vádak alól, és 2000-ben szabadlábra helyezték.

Frank Lee Smith – Smith-t egy nyolcéves lány meggyilkolásával vádolták meg 1985-ben, emiatt tizennégy évet töltött a halálra ítéltek között. A később elvégzett vizsgálatok során megállapították, hogy Smith DNS-e nem egyezik meg azzal, amelyet a lány testén találtak, így végül megállapították Smith ártatlanságát. Az elítélt ezt már nem érte meg: az ítélet kihirdetése előtt egy hónappal halt meg rákban. Az eset precedenst teremtett: a kormányzó úgy döntött, hogy minden halálraítéltet DNS-vizsgálatnak vetnek alá, aki ártatlannak vallja magát.

Ronald Cotton – A nyolcvanas évek közepén egy főiskolás diáklány, Jennifer Thompson tanúvallomást tett Ronald Cotton ellen, akiről azt állította, hogy megerőszakolta őt. A vallomás hatására a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte Cottont, de tizenegy évvel később, miután elemezték a helyszínen talált DNS-t, végül szabadon engedték. A hír hallatán teljesen összetört Thompson felkereste Cottont - később barátság is szövődött köztük.

O. J. Simpson – A kilencvenes években O. J. Simpson büntetőperében perdöntő bizonyítéknak szánták a DNS-mintát. A vizsgálat módszertana ekkor került először reflektorfénybe. Bár a szakértői vizsgálat azt sugallta, hogy Simpson ölte meg a volt feleségét és annak barátját, az esküdtszék végül ártatlannak ítélte. Ebben Simpson védőügyvédjének is jelentős szerepe volt, aki ügyesen manipulálta a médiát, és hírhedt védőbeszédével összezavarta az esküdteket.

E. Zsanett – A 23 éves E. Zsanettet állítása szerint 2007. május 4-én hajnalban öt rendőr Budapesten egy sötét mellékutcába vonszolta, és ketten közülük megerőszakolták. A rendőrök tagadták, hogy bármi közük lett volna a bűncselekményhez, és a DNS-vizsgálat sem a nő állításait igazolta. A vizsgálati módszertant a DNS-analízis szakértői közül többen is vitatták, de a teszteket ennek ellenére sem ismételték meg.

Horák Nóra – Egy a Bándy-ügyhöz hasonló eset. A tizennégy éves Horák Nóra holttestére 2008. november 23-án találtak rá. A rendőrség 2009 júniusában őrizetbe vette a gyilkosság elkövetésével, valamint több rendbeli nemi erőszakkal vádolt P. Józsefet, aki részleges beismerő vallomást tett. A rendőrség a lány ékszereit, táskáját, iratait és mobiltelefonját a gyanúsítottnál találta meg, de az ügyben a DNS-vizsgálat is perdöntőnek bizonyult.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!