Túlélték, mégis meghaltak

„Miután a szuperinfluenza-járvány lefutott, egy második járvány tört ki, amely durván két hétig tartott. Ez a járvány egészen közönségesnek számított az Egyesült Államokhoz hasonló, iparilag fejlett társadalmakban, és kevésbé terjedt el az olyan fejletlen országokban, mint Peru vagy Szenegál. Az Egyesült Államokban a túlélők tizenhat százalékát vitte el. A Peru- és Szenegál-típusú helyeken a lakosság három százalékát. [...] Szigorúan darwini értelemben ez volt a végső csapás – némelyek úgy is mondhatták volna, hogy a legkegyetlenebb.”

(Stephen King: Végítélet)

A statisztikák szerint a Floridára lecsapó, négyes szintű Irma hurrikán önmagában nem jelent akkora fenyegetést, mint a hurrikán utóhatásai. A természeti katasztrófák túlélése csak az első lépés, a veszély ezzel még nem múlik el.

A túlélőket nyilván először a lelkesedés önti el. Kiderül, hogy a családtagok és barátok is jól vannak; hogy a háziállatoknak sem esett bajuk; hogy a forgószél csak néhány zsindelyt rongált meg, de a ház is épségben megúszta a szörnyű vihart. A katasztrófák után leselkedő veszedelmekkel azonban ilyenkor is számolni kell.

7 közvetlen, 43 közvetett áldozat

A 2004-es hurrikánszezonnak – amikor a Charley, a Frances, az Ivan és a Jeanne hurrikánok egymás után csaptak le Floridára – több mint száz halálos áldozata volt. A statisztikák szerint közülük sokan túlélték magát a vihart, de a felépülési periódust már nem. Voltak, akik abba haltak bele, hogy fittyet hánytak az evakuálásra, vagy éppen keresztülhajtottak a kocsijukkal az utcákat elborító árhullámon. (Nem kell ahhoz túl mély víz, hogy felkapjon és magával sodorjon egy autót.)

Az amerikai Nemzeti Hurrikánközpont felmérése szerint a Frances hurrikánnak hét közvetlen halálos áldozata volt: öt Floridában, egy a Bahamákon és egy Ohióban. Hármukkal a szél, kettejükkel a vihar végzett, egyiküket az árhullám vitte el, az utolsót pedig villám sújtotta.

Csakhogy a hurrikán közvetett módon 43 emberrel végzett. Voltak, akik zárt garázsban működtették a benzines generátort, hogy így védjék ki az áramkimaradást, őket a szén-monoxid-mérgezés ölte meg. Egy férfi lezuhant a háztetőről, miközben a viharkárokat próbálta orvosolni. A stresszel járó szívroham, a leszakadt elektromos vezetékek miatt elszenvedett áramütés, vagy a lehulló faágak jelentette veszély ugyancsak halálos kockázatot jelentenek.

Ezek a kockázatok kellő odafigyeléssel csökkenthetők. Jobb, ha nem ülünk autóba áradás idején, hogy a víz véletlenül se sodorja el a kocsit. A viharban megtépázott fák gallyazását jobb szakértőre bízni, mint egy motoros fűrésszel szerencsétlenkedni egy imbolygó létrán. És nem árt elolvasni a benzines generátorok használati útmutatóit sem.

Ahol minden megtörténhet

A ChildFund International szerint a katasztrófák súlyosságát több tényező befolyásolja:

• A gazdasági helyzet. Akik szegénységben élnek, nem juthatnak megfelelő otthonhoz és infrastruktúrához, így nem juthatnak hozzá a szükséges erőforrásokhoz a katasztrófa előtt és után.
• Az oktatás színvonala. Fontos, hogy az érintettek felkészülten fogadják a természeti katasztrófákat. Ahol jobb a közoktatás színvonala, ott több figyelmet és pénzt fordíthatnak a természeti katasztrófákra való felkészülésre, illetve az efféle események megelőzésére.
• A kormányzat felkészültsége. A megfelelő szabályozások és a szükséges infrastruktúra kiépítése csökkentheti a kockázatot. Aki több erőforrást juttathat katasztrófavédelemre, annak kevesebb oka lesz az aggodalomra.
• A térség műszaki fejlettsége. A fejlettebb technikai eszközöket használó országokban sokkal kifinomultabb az időjárás-előrejelzés, ami nagyságrendekkel csökkentheti az érintett területek sérülékenységét.
• Az átlagéletkor. A természeti katasztrófák leginkább az időseket és a gyerekeket érintik, nekik az immunrendszerük és a fizikumuk is gyengébb, és jobban függnek mások támogatásától.
• A nemi különbségek. A nők általában kevesebbet keresnek és kevésbé iskolázottak, mint a férfiak, így a katasztrófák is súlyosabban érinthetik őket.

A fentiek ismeretében érthető, hogy a hurrikánokat, ciklonokat, áradásokat, cunamikat és földrengéseket követő megbetegedések és halálozások főleg a fejlődő országokat érintik. Az ezekkel járó kockázatokat akkor érthetjük meg a legjobban, ha egy elmaradott régióra gyakorolt hatásukat vizsgáljuk.

Haiti ideális állatorvosi ló: a karibi országot számtalan katasztrófa sújtja, és az elmaradott infrastruktúra miatt az összes negatív hatás egymást erősítve jelentkezik.

Haitin kilenc éve négy hurrikán is végigsöpört: a Fay, a Gustav, a Hannah és az Ike. A viharok több mint 800 halálos áldozattal és a termőterület háromnegyedének pusztulásával jártak. 

2010-ben pusztító földrengés rombolta le a fővárost, Port-au Prince-t. Legalább kilencvenezren vesztek oda, és több mint másfél millióan maradtak fedél nélkül. A pusztítást brutális kolerajárvány követte, ami legalább tízezer halálos áldozattal járt. Laurent Lamonte, az ország korábbi miniszterelnöke szerint

a katasztrófa 50 évvel vetette vissza az ország fejlődését.

Haiti nemcsak a földrajzi helyzete miatt van veszélyeztetett helyzetben. A nyugati félteke egyik legszegényebb országaként több évtizeden át szenvedtek a politikai instabilitástól, a korrupciótól és az erőszaktól, ez pedig az ország infrastruktúráján is éreztette a hatását. A földrengések, szökőárak és viharok hatását nagyban mérsékelheti a megfelelő jogi környezet és a közműhálózat minősége. A higiénia, az egészségügy és az evakuációs lehetőségek mind-mind befolyásolhatják a természeti katasztrófákra adott reakciókat, és Haitin ezeknek a hiánya egymást erősítve jelentkezik.

Földrengés kolera idején

Katasztrófák idején a fő kockázati tényezőt a higiénia és az ivóvíz hiánya, valamint a szennyezett élelmiszerek jelentik. A fertőzött ivóvíz fogyasztása kolerát vagy vérhast is okozhat. A két betegség közös vonása, hogy akár egy nap alatt is végezhetnek egy emberrel – főleg, ha nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz.

A trópusi országokban az őshonos állatok természetes élőhelyeinek pusztulása is nagy veszélyt jelent. Ilyenkor a mérges pókok és kígyók gyakran a városokat veszik célba, a helyiek nagy rémületére. Helyenként a moszkitók elszaporodása is veszélyes lehet, mert maláriát és Dengue-lázat terjesztenek, és orvosi ellátás híján ezek a betegségek ugyancsak halálosak lehetnek.

Ugyanakkor az állatok nemcsak elkövetők, hanem áldozatok is lehetnek. Az Egyesült Államok keleti partjától Denverig végigsöprő Sandy hurrikán 2012-ben több mint 30 millió állat életét veszélyeztette. Közülük harmincezren tűntek el, kóboroltak el, sérültek meg vagy kerültek állatmenhelyre. A 2005-ös Katrina hurrikán negyedmillió állatot sodort közvetlen veszélybe. Ők legfeljebb az irgalmas befogadók, esetleg a Vöröskereszt segítségére számíthatnak.

A sok áldozattal járó katasztrófáknál rengeteg gonddal jár a holttestek eltakarítása. Ezek csak akkor jelentenek egészségügyi kockázatot, ha az áldozatokkal fertőző megbetegedés végzett. Maga a bomlás – az iszonyú szagon túl – nem okoz betegséget. Természeti katasztrófák idején a temetetlen holtak még tömegesen sem jelentenek nagy veszélyt, mivel az áldozatokkal nem betegség, hanem a trauma végez.

De ha már kockázati tényezőkről beszélünk, ne feledkezzünk meg az emberi hülyeségről sem.

A természet erőinek lebecsülése a legnagyobb hiba, amit a többség elkövet. Az emberek érzelmi alapon döntenek, nem az ismereteik alapján. Megpróbálnak átgázolni azokon az áradásokon, ahol gyors sodrású áramlatok vannak, és fogalmuk sincs róla, hogy amit csinálnak, az könnyen tragédiába torkollhat

– mondta a BBC-nek Bob Cooper, aki túlélési technikákat tanít az ausztráliai Perthben. Az országon idén áprilisban söpört végig a Debbie nevű ciklon, de a térség amúgy sem szűkölködik természeti katasztrófákban. Debbie pusztításának legalább hat halálos áldozata volt: ezek közül az egyik egy anya volt, aki megpróbált áthajtani a kocsijával egy megáradt folyón.

Ahogy ez is mutatja, egy adott ország technikai fejlettsége nem mindig nyújt védelmet a négyes szintű hurrikánokkal szemben. Az odafigyelés legalább olyan fontos tényezője lehet a túlélésnek, mint a legprofibb időjárás-előrejelezési rendszer és a jól megszervezett evakuálás.

Sok múlik a túlélők alkalmazkodókészségén is. Dr. Stephen Robinson tiszteletes, a Uniting Church munkatársa egyike azoknak az embereknek, akik a katasztrófa sújtotta övezetekben segít a túlélőknek az alkalmazkodásban. Szerinte

az egyik legfontosabb dolog, hogy már az elején megnyugtassuk az embereket. A klímaváltozás hatására fokozódik az ilyen események gyakorisága, és ez nem is fog megváltozni. Akik többször lesznek ennek az érintettjei, olyan pszichés stresszt szenvednek el, amiből nem lehet felépülni.

A stresszen kívül viszont ott vannak a lappangó egészségügyi kockázatok is.

Texasi gombák és floridai szarvihar

A Harvey hurrikán, ami alig egy hete söpört végig Houstonon, penészt, gombásodást és mérgező ivóvizet hagyhat hátra. A texasi Harris megyében legalább 156 ezer ember otthonát öntötte el a víz. A halálos áldozatok száma legalább 42, de a túlélők és a halottak keresését még mindig nem fejezték be. A veszély a víz visszahúzódásával sem tűnik el.

A vizesedés penészlerakódással jár, ami a krónikus légúti betegségben szenvedőknél rohamokat válthat ki. A szakértők arra biztatják a lakókat, hogy szellőztessenek és szárítsák ki a házat, mielőtt visszaköltöznek, ha ezt el akarják kerülni. A vízzel borított anyagokat és a szőnyegeket érdemes kivinni a házból, a kemény felületeket pedig fertőtlenítőszeres vízzel kell áttörölni. Már egy apró penészfolt is elterjedhet az egész házban, különösen a forró déli éghajlaton.

Ha már víz: a gyerekeket ne hagyjuk az árvízben pancsolni. Az áradásnak nemcsak a sodrása lehet veszélyes, hanem a magas szennyvíztartalma is, ami éppúgy okozhat influenzaszerű tüneteket, mint emésztési problémákat és fejfájást. És pont a Houston környéki Crosbyban robbant fel és gyulladt ki egy vegyi üzem; a hatóságok másfél mérföldes körzetben ötezer embert evakuáltak. Nemcsak az áradástól, hanem a vízbe kerülő vegyi anyagoktól is féltették őket.

A floridaiaknak – ahol az Irma hurrikán tombolt – az egész várost elborító szarréteggel kell megbirkózniuk. Fontos tudni, hogy Florida állam manapság azért élhető, mert a mocsaras területet az 1800-as években lecsapolták, és az 1970-es évekre kiépített csatornahálózatok és szivattyúrendszerek gondoskodtak arról, hogy a vízszint mindig a mederben maradjon. A rendszer fő hátránya, hogy amikor a gravitációs elven működő vízszintszabályozást tervezték, még az 1930-as évek tengerszintjével számoltak. De az elmúlt csaknem kilencven évben a tengerszint megemelkedett, így nemcsak a tengerparton, hanem a szárazföldön is gyakoribbak az árvizek. A vízelvezető rendszer így már nem boldogul a nagyobb terheléssel, ezért a szennyvíz visszajut a városok utcáira, benne az összes ürülékkel, amit a floridaiak örökre eltűntnek hittek.

Foglaljuk csak össze a kockázatokat:

Súlyos. Tény, hogy ezekből nem lehet olyan jó katasztrófafilm-vágóképeket forgatni, mint egy viharzóna szívéből, de ne feledjük: az igazi veszélyt ezek jelentik, nem maga a vihar.

Borítókép: Pensacola, miután végigsöpört rajta az Ivan hurrikán 2004-ben. Fotó: Spencer Platt / Getty Images Hungary.