Vilmos
11 °C
22 °C

Nála jobban senki nem festette meg a Holdat

51
2018.05.30. 23:14

Igazi űrhajóslegenda távozott május 26-án közülünk: 86 éves korában rövid betegség után elhunyt Alan Bean, a második holdraszállás, az Apollo-12 küldetés holdkomppilótája, a negyedik ember, aki a Holdra lépett. Idén már ő a második Apollo-űrhajós, akit elvesztett a világ, miután januárban John W. Young halálhíre szomorította el mélységesen az űrkutatás iránt érdeklődőket.

Kapcsolódó

Hat űrhajót lovagolt az űrhajósok legkiválóbbika

Kétszer repült Gemini, kétszer Apollo űrhajókkal, és ő avatta fel a Columbia űrsiklót is. John W. Young űrhajós parádés karrierjére emlékezünk.

A skót származású Alan L. Bean (L mint LaVern) 1932. március 15-én született a texasi Wheelerben, középiskola után a Texasi Egyetemen szerzett repülőmérnöki diplomát. 1955-ben lépett a haditengerészet kötelékébe és 1956 és 1960 között F9F Cougar és A4D Skyhawk sugárhajtású repülőgépekkel repült. Később tesztpilótává képezte magát, tanára pedig nem más volt, mint későbbi parancsnoka, Charles "Pete" Conrad Jr. A tehetséges pilótát 1963-ban beválogatták a harmadik amerikai űrhajóscsoport tagjai közé.

Bean neve az amerikai űrprogram öt küldetésével kapcsolatban is megemlíthető, kétszer pedig az űrben is járt, összesen 69 napot, 15 órát és 45 percet töltve a Földtől távol:

  • Bean volt a Gemini–10 tartalék parancsnoka 1966 júliusában,
  • ő volt az Apollo–9 küldetés tartalék holdkomppilótája 1969 márciusában,
  • a rázósan induló Apollo-12 küldetés holdkomppilótájaként ő volt a negyedik ember a Holdon 1969. november 19-én, két holdséta során összesen 4 óra 25 percet töltött a Holdon,
  • 1973-ban a Skylab-3 parancsnokaként két társával, Jack Lousma pilótával és Owen Garriott kutató űrhajóssal 58 napot töltött a Skylab űrállomás fedélzetén, Bean egy alkalommal űrsétát is tett
  • 1975-ben az Apollo-Szojuz program tartalék amerikai parancsnoka volt.

1975-től még részt vett a NASA űrhajósainak, az űrrepülőgépek leendő pilótáinak kiképzésében, majd 1981 júniusában hagyta ott a NASA-t, hogy teljesen új szenvedélyének, a festészetnek szentelhesse életét. Hitvallása szerint a NASA-nál töltött 18 év alatt olyan földöntúli élményekben lehetett része, mint semmilyen művésznek őelőtte. A képzőművészetekben is tehetségesnek bizonyuló Bean elsősorban a Holdon szerzett élményeit igyekezett festészetében visszaadni, de az Apollo-program más küldetéseiről is rengeteg festményt alkotott. Festményei igazán különlegesek, nemcsak a témaválasztás miatt: képeinek egy része a festékbe kevert holdpor felhasználásával készült, a textúra kialakításához pedig gyakran használta azt a kalapácsot, amivel az amerikai zászló rúdját verte a Hold felszínébe, illetve űrhajóscsizmájának bronzreplikáját is.

Beant, aki csak ismerte, végtelenül kedves, türelmes embernek tartotta, a nem kicsit macsó Buzz Aldrin tökéletes ellentétének, akit még a hírhedt holdraszállás-tagadó Bart Sibrel is csak sokára tudott kihozni sodrából egy "na húzz a francba" erejéig (a jóval forróbb vérmérsékletű Aldrin egyszerűen behúzott neki egyet). Bean halálával négyre csökkent a még élő, Holdon megfordult űrhajósok száma: Buzz Aldrin, Dave Scott, Charlie Duke és Harrison "Jack" Schmitt jelentik az utolsó közvetlen kapcsot azzal a hősies korszakkal, ami az emberiség eddigi legnagyobb technikai-tudományos teljesítményét szülte.