Már ilyen is van: eldobható maszkból akkumulátor

Hol van már az az idő, amikor az Egészségügyi Világszervezet, a WHO igazgatója még azt javasolta, hogy ha nem vagyunk betegek, ne viseljünk szájmaszkot? És hogy hasonlóan gondolkodott a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) is, olyannyira, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumával karöltve még közös plakáton is hirdette a szakmai utasítást?

A koronavírusos fertőzés világjárvánnyá nyilvánítása után (2020. március) azonban hamarosan kötelezővé nyilvánították, és az emberiség elkezdett tömegesen szájmaszkot viselni. A vita úgy folytatódott, hogy a mosható textilmaszk vagy az egyszer használható, eldobható orvosi maszk véd jobban. Érvek tucatjai sorjáznak pró és kontra.

130 milliárdnál járunk, és nincs megállás

De egyvalami biztos: olyan mennyiségben használunk eldobható maszkot, hogy a világoszöld-fehér műszálas anyagdarab feliratkozott a legszennyezőbb mesterséges anyagok közé.

Már a járvány első évében 52 milliárdot gyártottak belőle, közülük becslések szerint 1,6 milliárd darab végezte az óceánokban (és még ki tudja, mennyi a folyókban, tavakban és a szeméttelepeken). Ez olyan nagyságrendű mennyiség, mintha sok ezer tonna műanyagot szórtunk volna a világtengerekbe csak 2020-ban. A pandémia elmúlt két évében szinte felfoghatatlanul sok, összesen 130 milliárd orvosi maszkot használtunk, majd dobtunk el valahova.

Alumínium italosdobozok, cigarettacsikkek, műanyag zacskók, PET-palackok, eldobható pelenkák – és most már orvosi szájmaszkok is. A legnagyobb baj az, hogy a PET-palackokhoz és

(Összehasonlításul: az aludobozok kétszáz évig, a műanyag szatyrok húsz, a cigarettafilterek tíz évig tartják magukat.) Addig pedig mikroműanyagok milliárdjaira szétesve okoznak kárt nekünk és az élővilágnak.

Betiltottuk, de nem úgy

Tovább árnyalja az eldobható maszkok megítélését, hogy tavaly az EU és mi is örökre betiltottuk az egyszer használatos műanyagokat. Plasztikpohár, -villa és -kanál, na és persze a közkedvelt szívószál mind tiltólistára került. A higiénikus orvosi maszk viszont maradt.

Ha szeméttelepre kerül, akkor a többi hulladékkal együtt valószínűleg égetőben végzi. Ám mivel anyaga poliészter és polipropilén, nem kevés mérgező gáz szabadul fel ilyenkor. Újrahasznosításuk ezért szó szerint égető probléma. Próbálkoznak például UV-sugaras fertőtlenítéssel, hogy többször is használhatóvá tegyék őket. De valljuk be, hiába csíramentes,

Meglepőnek hangzanak azonban a legígéretesebb kísérletek: az eldobott orvosi maszkból akkumulátorokat gyártanak. Méghozzá az elterjedt lítiumion-akkumulátorok energiasűrűségét közelítő áramforrásokat. Semmi más nem kell a gyártáshoz, mint a maszkok anyaga és némi grafén (szinte veszteségmentes elektromos vezetőképességű, atomi vastagságú grafitréteg). Nem szükséges magas hőmérséklet, elég összepréselni, graféntintába mártani és 140 °C-ra melegíteni a maszkot, és pár lépéssel később elkészíthető egy olcsó, környezetbarát akkumulátor.

Kilőjük őket? 

Jól hangzik. A technológiai forradalom következő ugrása vélhetően a lítiumion-akkumulátorokat leváltó, nagy kapacitású, olcsó környezetbarát technológia kifejlesztése lesz. Még az is lehet, hogy az eldobható orvosi maszkok lesznek a befutók.

A kérdés azonban továbbra is fennáll: mi lesz a maszkakkumulátorokkal, ha elhasználódnak? Nem valószínű, hogy a végtelenségig begyűjthetők és újrahasznosíthatók ezek a műanyagok. Ilyenkor szokott felmerülni az ötlet: miért nem szabadulunk meg egyszer és mindenkorra a káros hulladékoktól, és lőjük ki őket a világűrbe?

(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)