Hova tűnt a december?

Sokan kapnak most a fejükhöz, hogy hova tűnt el a december, rosszabb esetben az egész évet hiányolják. Ez utóbbit nehéz megmagyarázni, de a december köddé válásán már mások is elgondolkoztak. Nézzük, mivel magyarázzák.

Stresszeltet a mikulás is

Az, hogy az év utolsó hónapját rövidebbnek érezzük, mint például a májust, noha mind a kettő 31 napból áll, logikus – írja a Huffpost. Ekkor történik ugyanis az óraállítás, egy nagy utolsó hajrá a munkában és két ünnepség is – kisgyerekes családok ugyanis a mikulást is felhajtásnak élhetik meg.

Decemberben nemcsak a munkára kell figyelnünk, ami esetleg még intenzívebb az év végi hajrá miatt, mint az év egyéb periódusaiban, hanem a családra is. Csokikat és ajándékokat vadászni, sütni, főzni, küzdeni az óraállítás esetleges mellékhatásaival, az időjárás viszontagságaival (esetleges hólapátolással), megszervezni a baráti találkozókat.

Debra Kawahara, az Alliant International Egyetem Pszichológiai Karának dékánja szerint nagyon gyorsan elveszíthetjük időérzékünket a decemberi sürgés-forgásban. A sok privát elvégzendő feladat mellett társadalmi nyomás is nehezedhet ránk, meg akarunk felelni minden irányba:

Az ezzel járó stressz és szorongás kimeríthet minket fizikailag és lelkileg, könnyen felborul az idő érzékelése. 

Kurta napok

Arról már nem is beszélve, hogy 16 óra után már alig látni, vagyis úgy érezzük, vége a napnak, és kevésbé vagyunk produktívak. Bár az időérzék elvesztéséből akár profitálhatnánk is, például megváltoztathatnánk nem megfelelő napi rutinunkat, Jessica Cisnero klinikai menedzser azt tanácsolja,

Egyszerre egy feladatra koncentrálj, szánj időt magadra, és engedj el pár dolgot, ha túlterheltnek érzed magad.

Ha rászánjuk magunkat, és készítünk egy időbeosztási táblázatot, legalább szeptemberre (jaj, miket is beszélek, decemberre), akkor fontossági sorrendet is felállíthatunk a feladatok között. Így kevésbé lesz stresszes az egyébként túlterhelt november, jaj, december!

(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)