Új elmélet született arról, miért haltak ki a dinoszauruszok

A dinoszauruszok körülbelül 243-233 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön, és egészen addig békében éltek a bolygón, amíg az eddig ismert elmélet szerint 66 millió éve, a kréta kor végén egy körülbelül 10 kilométer átmérőjű aszteroida be nem csapódott a planétába, azon a területen, amely ma Chicxulub mexikói város közelében található. A tudósok azóta megállapították, hogy a becsapódás mindamellett, hogy egy 180 kilométer átmérőjű kráter keletkezésével járt, események láncolatát indította el. A globális éghajlatváltozáson kívül eltűnt a meglévő élőlények háromnegyede, illetve a dinoszauruszok is kipusztultak.

Kihalásukkal kapcsolatban már számos elmélet született, legutóbb például arra jutottak a kutatók, hogy az említett aszteroidából kettő lehetett. Nyugat-Afrika partjainál a tengerfenék alatt ugyanis egy 8,5 kilométer széles kráterre bukkantak, ami egy másik aszteroidához köthető, amely a kísérője lehetett az igazi pusztítást okozó Chicxulubnak. Egy új tanulmányban ugyanakkor, amit a Natural Geoscience folyóiratban publikáltak, az eddig ismert elméletet bővítették ki a dinoszauruszok kihalásával kapcsolatban. A kutatók azt állítják, a vesztüket a becsapódó aszteroida következtében kialakuló óriási, finomszemcsés porcsóva okozta, ami 15 évig lehetett a Föld légkörében, és amelynek hatására 24 fokkal lehűlt a bolygó hőmérséklete, majd két évre leállt a fotoszintézis. 

Apokaliptikus porcsóva

Ahogy a tanulmányban kifejtették, a Tanis lelőhelyen – ahol már számos bizonyítékot találtak arra, hogy a dinoszauruszokat egy aszteroida pusztította ki – vizsgálva az üledékrétegeket sok más felfedezést is tettek. Cem Berk Senel bolygókutató a becsapódás utóhatásait „apokaliptikus porcsóvaként” írta le, ami végzetes volt az akkori élőlényekre. 

A por olyan hosszú időre leállíthatja a fotoszintézist, hogy az komoly kihívásokat jelenthet. Ez a táplálékláncban helyet foglaló összes faj kipusztulásának a láncreakciójával járhat

– fogalmazta meg a tanulmányban a tudós, aki egyben a kutatás vezetője is volt. 

A kutatók már régóta próbálják modellezni az aszteroida becsapódásának utóhatásait, amivel kapcsolatban egyes tudósoknak az az álláspontja, hogy a katasztrófa valóban nagy porfelhővel járhatott, ami eltakarta a napot a növények elől. Ennek következtében leállt a fotoszintézis folyamata – azaz a növények nem tudtak a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagokból (szén-dioxidból és vízből) szerves anyagot (glükózt) előállítani –, globális erdőtüzek alakultak ki, és kéntartalmú aeroszolok kerültek a légkörbe. A tudósok eddig még nem jöttek rá arra, hogy a Napot meddig takarhatta el a felhő, illetve hogy a hosszú ideig tartó sötétség hogyan vezetett a dinoszauruszok kihalásához, ám az új jelentés szerint ennek megismeréséhez egy számítógépes szimulációt futtattak le, illetve elemezték a Tanis lelőhely üledékrétegeit. 

Események sorozata vezetett a kihaláshoz

Mint felfedezték, azok a finom porszemcsék, amelyek a porcsóva részévé váltak, több mint egy évtizedig maradhattak a Föld légkörében. Emellett megállapították, hogy a részecskék, amelyek körülbelül akkora méretűek voltak, mint a mikroszkopikus baktériumok, valószínűleg nagyobb mértékben járultak hozzá a napfény blokkolásához, mint a koromrészecskék vagy más aeroszolok.

A sötétség időtartama nagyon fontos tényező, mert ha valóban leállt a fotoszintézis, és ez kihalásokhoz vezetett, akkor elég hosszú ideig sötétnek kellett lennie

– nyilatkozta a fejleménnyel kapcsolatban David Kring bolygókutató, aki ezzel együtt kihangsúlyozta, az aszteroida becsapódásának komoly, környezetet érintő következményei voltak, így nehéz egyetlen okot találni a katasztrófára. 

(Borítókép: Timurlengia euotica, a T-Rex őse /Fotó: Northfoto)