Lehet, hogy ön is álmatlanságban szenved, csak nem tudja?

Az alvászavarokat három csoportba sorolják a kutatók, az inszomnia az a fajta álmatlanság, ami nappal is rátör az emberre, de ott vannak még az idegrendszeri eredetű alvászavarok és a mély alvás közbeni fennakadások, amiket együttesen paraszomniának neveznek. 

Az álmatlanságra jellemző a rossz alvás, mikor az elszunnyadás nehézsége vagy a sok ébredés nehezíti a pihenést, ami nappali fáradtsághoz, kialvatlansághoz, ingerlékenységhez vezethet. Okozhatja pszichés vagy fizikai rendellenesség, stressz, alkohol túlzásba vitt fogyasztása is, de nem összekeverendő a narkolepsziával, ami idegrendszeri eredetű, és izmok tónusvesztésével járó nappali alvásrohamokban jelentkezik. Mint azt alább láthatjuk:

Többen, mint gondolták

Egy új tanulmányban a tudósok közel 800 ember alvási adatait elemezték, és azt találták, hogy 1,5 százalékuk szenved a nappalokat megkeserítő inszomniában. A speciális neurológiai állapot jellemzője, hogy a betegek sokat alszanak ugyan, napközben mégis majd kiesnek a szájukon.

A 1,5 százalékon most azért döbbentek meg a kutatók, mert egy 2021-es becslés szerint 100 000 emberből csak 37 alany esetében diagnosztizálták ezt az állapotot az Egyesült Államokban, vagyis csupán 0,037 százaléknál. Persze nehéz felismerni a kórt, mert vannak, akik csak rálegyintenek, álmosak, hiszen ki tudja, hogy aludtak, nincs ebben semmi érdekes vagy furcsa, pláne nem patológiás. Az okosórák alvást is mérő korszakában pedig főleg úgy tűnhet, hogy nincs szükség saját állapotunk analizálására, hiszen az óra úgyis megmondja, hogy aludtunk – a tapasztalt okosórások azonban azt mondják, nem érdemes feltétlenül megbízni a nagyokos szerkezetben.

A diagnózis felállítása időigényes, ezért is ódzkodhatnak tőle a sokat ásítozók, komoly, nem félórás alvásvizsgálatot igényelne. Azonban az új tanulmány társszerzője, Dr. David Plante, a Wisconsin-Madison Egyetem pszichiátriai docense úgy nyilatkozott: a december 13-án a Neurologyban megjelent becslések felhívhatják a közvélemény figyelmét a rendellenességre.

Plante és munkatársai a közel 800 ezer, a kísérletben részt vevő alany alvási szokásaira vonatkozó adatokat elemezték, például a poliszomnográfiát, amiben az alvás közbeni testi funkciókat – agyi aktivitást, pulzusszámot – lehet látni, és a többszörös alvásilátencia-tesztet, ami azt mutatja meg, milyen gyorsan alszik el valaki, ha nappali szunyókálásra adja a fejét. De interjús tesztet is végeztek olyan kérdésekkel például, hogy valaki mennyire érzi magát fáradtnak napközben, vagy mennyit alszik éjszaka hétköznap és hétvégén.

A kiértékelésből kiderült, hogy 1,5 százalékra jellemző az átlagosnál nagyobb nappali álmosság még akkor is, ha éjszaka ugyanolyan sokáig és jól aludtak, mint a többiek. A betegek átlagosan kilenc perccel gyorsabban aludtak el éjjel, és hat perccel gyorsabban merültek álomba napközben, mint azok, akiknél nem áll fenn a rendellenesség kockázata. De ott is nagyobb pontszámokat értek el, ahol azt firtatták, mekkora a valószínűsége annak, hogy ülve vagy beszéd közben elszunyálnak. A potenciális álmatlanok átlagosan körülbelül 14 pontot értek el a felmérés során, szemben az egészségesek 9 pontjával. A 10 alatti pontszám általában átlagos álmosságot jelent a nap folyamán.

A feltételezhető betegek háromnegyede körülbelül 12 éve tapasztalt túlzott nappali álmosságot, ami azt jelenti, hogy a tüneteik krónikusak voltak. De ez az álomkór majdnem az emberek felénél elmúlt, vagyis az állapot nem állandó. A vizsgálatokat azonban ki kell terjeszteni, mivel csak dolgozó embereket vizsgáltak, pedig a kór sokszor épp a munkába állást nehezíti meg, sok beteg lehet a munkanélküliek között. 

A szunya jelentősége

Az alvási problémák kutatása azért is fontos, mert összefüggést találtak a szívproblémák és a rossz alvás között, aminek magyarázata az lehet, hogy a szívet és az agyat egyaránt szabályozó idegcsoport károsodott. A szívbetegségben szenvedőknél az alváshormon, a melatonin termelődése nem egészséges egy felső nyaki agyi idegcsoport károsodása miatt. A nyaki idegek az idegrendszer részeként szabályozzák a szervezetben zajló akaratlan folyamatokat, például a légzést és a pulzust. Mivel az idegek mind a szívhez, mind a tobozmirigyhez, a melatonintermelésért felelős agyi struktúrához kapcsolódnak, a szívvel kapcsolatos problémák magyarázatot adhatnak arra, hogy a szervezet melatonintermelője miért nem jól funkcionál.

Az alvászavar a szívbetegség gyakori mellékhatása, a szívelégtelenségben szenvedők 73 százalékánál jelentkeznek az álmatlanság tünetei az alacsonyabb melatoninszint miatt. Mikor a kutatók elhunyt szívbetegek és egészséges emberek agyszövetmintáit elemezték, rájöttek, hogy a betegeknél kevesebb idegrost van, mint az egészséges szívűeknél. 

(Borítókép: Alexey Furman / Getty Images)