Páncélautóval a tilosban parkolókra

Péntek hajnalban újra kiosztották a Harvardon a Nobel-díj paródiájaként ismert IgNobel-díjat. Az elismerést idén többek között a teknősök ásítását és a sörösüvegekkel párzó bogarakat kutató tudósok kapták, de a nyertesek között van egy polgármester is, aki páncélautóval hajt rá a tilosban parkoló autókra.

Huszonegyedszer hirdették ki az Nobel-díj görbe tükrének szánt IgNobel-díj nyerteseit. Az elismerést a Harvard Egyetem tudományos humorlapja, az Annals of Improbable Research szerkesztői alapították, és idén is a Nobel-díj bejelentéseit megelőző hét csütörtökén adták át, a ceremónia magyar idő szerint péntek hajnali fél kettőkor kezdődött. A díjkiosztót a neten élőben lehetett követni, de felvételről is megtekinthető.

A díj első éveiben a szervezők olyan eredményeket jutalmaztak, amiket „nem lehet vagy nem kellene reprodukálni”, de később finomítottak ezen a megfogalmazáson. Az elmúlt években már olyan felfedezések kaphattak IgNobelt, amelyek „az embert először megnevettetik, majd elgondolkodtatják”.

Világvége sokadszor

A díjat szinte minden esetben komoly kutatók, valamilyen tudományos szaklapban publikált, nem viccnek szánt tanulmány szerzői kapják meg, de néha olyanok is bejutnak a mezőnybe, akik nem tudománnyal foglalkoznak. Idén két kategóriában is ez történt. Az egyik az IgNobel-békedíj, amit ezúttal Vilnius polgármestere, a litván Arturas Zuokas érdemelt ki. Zuokas néhány hónapja újságíróknak bemutatta, hogy mit fog tenni a tilosban parkoló luxusautókkal: páncélozott csapatszállítóval hajt végig rajtuk. A díjat kommentálva Zuiokas megnyugtatta az AP hírügynökség újságíróját, hogy a mindennapokban azért inkább az elszállítást és a büntetőcédulát alkalmazzák.

Matematika volt a másik kategória, amiben nem tudósok nyertek – hanem a világvégét jövendölő televangelisták, próféták. Az elismerést megosztva kapta Dorothy Martin (ő 1954-re jósolta a világvégét), Pat Robertson (ő 1982-re), Elizabeth Clare Prophet (1990), Lee Jang Rim (1992), Credonia Mwerinde (1999) és Harold Camping (ő először 1994. szeptember 6-ra, majd 2011. október 21-re várta az apokalipszist). A világvége-jövendölések szempontjából nevezetes 2012-es év küszöbén a díjazottak az indoklás szerint azzal érdemelték ki az elismerést, hogy „megtanították a világot arra, óvatosnak kell lenni, amikor az ember matematikai számításokat végez.”

A vizelet jó tanácsadó, de mégsem

A kémiai díjat japán kutatóknak ítélte a harvardi humorbizottság: Imai Makoto, Urusihata Naoki, Tanemura Hideki, Tadzsima Jukinobu, Goto Hideaki, Mizogucsi Koicsiro és Murakami Junicsi olyan riasztórendszert talált fel, ami wasabit juttat a levegőbe. A rendszert tűz vagy más vészhelyzet esetén alkalmaznák alvó emberek felébresztésére.

Az élettani IgNobelt az osztrák Anna Wilkinson és kollégái, Natalie Sebanz, Isabella Mandl és Ludwig Huber érdemelték ki, amiért felfedezték, hogy az ásítás nem ragályos a szenesteknősök körében (a haszontalannak hangzó kutatás valójában az állatok mentalizációs képességeiről árul el sokat). A norvég Karl Halvor Teigen nem az ásítást, hanem a sóhajtást kutatja, és próbálja megérteni, hogy nehéz helyzetekben miért sóhajtoznak az emberek – a téma máris ért neki egy pszichológiai IgNobelt.

Élettani mellett külön orvosi kategóriában is osztottak díjat, ezt megosztva kapták holland, illetve amerikai és ausztrál kutatók, mindkét csoport a vizelet visszatartása és a döntéshozás közti összefüggéseket feszegette. Mirjam Tuk, Debra Trampe és Luk Warlop arra jutott, hogy teli hólyaggal jobb döntéseket hoznak az emberek, a Matthew Lewis, Peter Snyder, Robert Feldman, Robert Pietrzak, David Darby és Paul Maruff részvételével készült tanulmány szerint viszont nem ajánlatos fontos dolgokban dönteni, amikor már nagyon kell pisilni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Lewisék csoportja valójában a fájdalom és a döntéshozatal kapcsolatát boncolgatta, csak a kísérletekben a fájdalom egyik egyszerű előidézése volt, hogy arra kérték az alanyokat, tartsák vissza vizeletüket, amíg csak bírják.

Szédült diszkoszvetők

A biológiai IgNobelt a kanadai Darryl Gwynne és David Rentz kapta, ők már a nyolcvanas években megfigyelték, hogy egy ausztrál ékszerbogár hímjei párosodni próbálnak egy bizonyos fajta sörösüveggel. Az elismerés jó példája a díj mottójának: először mulatságos, majd elgondolkodtat. A sörösüveg ugyanis színével és fénytörésével ellenállhatatlan nősténynek tűnik az ékszerbogárhím szemében, és a bogár akár addig is képes próbálkozni az üveggel, amíg el nem pusztul a forró napsütésben. A kutatás tehát voltaképpen a környezetszennyezés egy szomorú következményére hívja fel a figyelmet.

A fizikai díjat francia tudósok – Philippe Perrin, Cyril Perrot, Dominique Deviterne, Bruno Ragaru és Herman Kingma – kapták, amiért utánajártak, hogy a diszkoszvetők miért szédülnek el, ugyanakkor a kalapácsvetők miért nem. Közbiztonság kategóriában is osztottak IgNobelt: a kanadai John Senders olyan kísérletsorozatot végzett, amelynek során egy autópályán száguldó sofőr szeme elé folyton lecsapódik egy rostély, rövid időszakokra megvakítva a vezetőt.

Végül az irodalmi IgNobelt a Stanford egyik kutatója, John Perry kapta A strukturált halogatás című elméletéért, amelyben leírja, miként lehet jól érvényesülni azáltal, hogy fontos dolgokat végzünk csak azért, hogy más, még fontosabb teendőket elkerüljünk.

Pingvinszéklet, papírrepülő

Korábban magyarok is kaptak IgNobelt, 2008-ban például Tóth Ágota, a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékének docense. Tóth japán kollégáival azt kutatta, hogy a nyálkagombák milyen útkereső módszerrel próbálnak eljutni egyik helyről a másikra, illetve kijutni egyszerű labirintusokból. 2005-ben Gál József fizikus is részesült az elismerésben, amiért a Brémai Egyetemen kutató kollégáival leírta, hogy a pingvinek milyen nagy nyomással lövik ki székletüket. A legelső béke-IgNobelt pedig 1991-ben (még az eredeti mottó szellemében) Teller Ede nyerte, általában az egész életművéért.

Az idei IgNobel-kiosztó ceremónián szokás szerint igazi Nobel-díjasok is részt vettek: Dudley Herschbach (kémiai Nobel, 1986), Rich Roberts (orvosi, 1993), Jack Szostak (orvosi, 2009), Eric Maskin (közgazdasági, 2007), Peter Diamond (közgazdasági, 2010), Louis Ignarro (orvosi, 1998) és Roy Galuber (fizika, 2005). Glauber a díj lelkes támogatója, és a díjkiosztón hagyományossá vált papírrepülő-hajigálás után általában ő az egyik takarító, aki lesöpri a színpadról a repülőket. Egyébként létezik már olyan tudós is, aki IgNobel- és Nobel-díjjal is büszkélkedhet: a grafénkutatásaiért tavaly fizikai Nobel-díjjal elismert orosz Andrej Geim még 2000-ben békák mágneses térben való lebegtetéséért kapott IgNobelt.

Mint korábban többször, az idei díjátadón is volt tudományos opera („Kémikus a coffee shopban” címmel), és lehetett randit nyerni egy Nobel-díjassal. Az IgNobelt átvevő vagy videoüzenetben kommentáló kutatók (idén csak a matematikai díj nyertesei hagyták szó nélkül az elismerést) egy percben köszönhették meg az elismerést. Az idő leteltét idén is egy nyolcéves kislány, Miss Sweetie Poo jelezte azzal, hogy odament a díjazotthoz, és elkezdte kántálni: „Kérlek, hagyd abba. Unatkozom!”