A férfias arcú katona is meghal
John Loehr, egy finn evolúciókutató megállapította, hogy bár összefüggés van a férfiasabb arc és az erőszakos hajlam között, a keményebb ábrázatúnak tűnő finn férfiak nem élték túl nagyobb arányban a harcokat a szovjet csapatok ellen a II. világháború idején, mint a kevésbé marcona arcú közkatonák.
A Helsinki Egyetem tudósa ugyanakkor kimutatta, hogy a férfiasabb arcú – szélesebb pofacsontú, erőteljesebb állkapcsú, szűkebb szemrésű – férfiaknak több gyermekük születik életük során, ami azt sugallja, hogy az arc alakja evolúciós rátermettség jele, és a termékeny nők jobban vonzódnak ehhez a férfitípushoz.
Loehr 795, a II. világháborúban harcoló finn katonát vizsgált; a férfiak arcformáját összevetette a sorsuk alakulásával. A katonák három különböző alakulatban szolgáltak. Mivel Finnországban kötelező volt a katonai szolgálat, a minta kellően reprezentatív volt, azaz jól képviselte a finn férfilakosságot. Loehr szerint a férfiasabb arcú katonák rosszabb előmenetelt tanúsítottak, mint keskenyebb arcú társaik, legalábbis békeidőben. A kutató zömmel a harcok előtti adatokra tudott csak támaszkodni, így azt is megjegyezte, hogy később, harci teljesítményük alapján elképzelhető, hogy a férfiasabb katonák feljebb jutottak a tiszti ranglétrán.
Ami a csaták túlélésének esélyét illeti, Loehr azt állapította meg, hogy az arc alakja egyáltalán nem számít. Közelharcot ugyan nagyobb eséllyel élnek túl szélesebb arcúak, de a Livescience-en ismertetett tanulmányban a kutató leírta, hogy a lőfegyverrel vívott csatákban ez az előny elenyészik, mert a golyó, a gránát és a repesz nem válogat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon