Nem segített a cunamijelző rendszer
A 2004-es cunami után több kritika érte a csendes-óceáni szökőárjelző rendszert, a Pacific Tsunami Warning Centert (PTWC), többek között azért, hogy nem volt elég kiterjedt a tenger alatti földrengéseket jelző hálózat. Azóta sok fejlesztés történt a PTWC-n, és a keddi cunamit sikerült is perceken belül előre jelezni. Azonban ez is kevés volt.
A szökőárat előidéző, a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengés helyi idő szerint reggel 6 óra 48-kor rázta meg csendes-óceáni tengerfenéket. A PTWC hawaii központja 7 óra 3 perckor adott ki figyelmeztetést a földrengésről. „Egy ekkora földmozgás képes arra, hogy pusztító cunamit keltsen” - fogalmazott a jelentés. Percekkel később kiment egy újabb figyelmeztetés, ami megerősítette a cunami tényét. Azonban már az első figyelmeztetés is késő volt: a cunami az első rengések után öt perccel csapott le Szamoára, Amerikai Szamoára és Tongára. A halottak pontos száma még nem ismert, de százas nagyságrendű.
A cunami-előrejelzés jóval a rengések előtt kezdődik: geológiai és történelmi adatokon alapuló modellek készülnek, amelyek különböző földrengés-forgatókönyvek hatásait modellezik (sajnos magukat a földrengéseket szinte lehetetlen időben megjósolni). A PTWC-nek 39 speciális, a tengerfenékhez rögzített bójája van szerte az óceánon (2004-ben még csak 6 volt). Amikor ennek a hálózatnak az érzékelői jeleznek, a PTWC a modellek és a frissen mért adatok alapján eldönti, hogy a rengés okozhat-e cunamit, és ha igen, kiadja a figyelmeztetést.
Mindez megtörtént kedden, de a rengés centruma túl közel volt a parthoz, így nem lehetett időben értesíteni a szamoaiakat, akik hozzászoktak már a térségben a nagyobb rengésekhez is, így legtöbbjük nem kezdett el menekülni, amikor érezték, hogy megmozdult a föld. A tengerfenék topológiája miatt Szamoa irányába meginduló hullám nemcsak magas volt, hanem gyors is – akár a 800 kilométer per órát is elérhette a sebessége –, így a cunami megelőzte az előrejelző rendszert.