Jégbuborékokban lévő szén-dioxidot és metánt vizsgáltak az Antarktiszon svájci, francia és német kutatók. A tudósok 3200 méteres mélységig lefúrtak, tehát majdnem elérték az Antarktiszon létrejött jégpáncél alapját. Ennek a jégnek a rétegei - akárcsak a fák évgyűrűi - sokat elárulnak az egykori éghajlati viszonyokról. A kutatás révén a már meglévő 650 ezer éves adatbázishoz további százötvenezer éves periódus éghajlatáról szereztek adatokat a kutatók. A vizsgálat eredményeit a Nature című folyóiratban publikálták.
"Határozottan állíthatjuk, hogy a szén-dioxid és a metán jelenlegi koncentrációja 28 és 124 százalékkal magasabb, mint bármikor korábban az elmúlt 800 ezer év során" - hangsúlyozta Berne Stocker, a tanulmány szerzője, a Berni Egyetem kutatója.
Az ipari forradalom előtt az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját többnyire a Föld Nap körüli pályájának módosulásai befolyásolták, amelyek az elmúlt 800 ezer év alatt nyolcszor taszították bolygónkat a jégkorszakba, és húzták ki onnan. Az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága (IPCC) tavalyi jelentésében az emberi tevékenységet, mindenekelőtt a fosszilis tüzelőanyagok égetését okolta az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának a növekedéséért. Utóbbi váltja ki a globális felmelegedést, aminek következtében soha nem látott szárazság, árvizek, hőhullámok köszönnek be, és élelem-, valamint vízhiány léphet fel.
Mint Thomas Stocker elmondta, kínai és ausztrál kutatók fontolgatják, hogy az Antarktisz némely részén 4500 méter mélységig fúrnának le, ami másfélmillió évvel ezelőtti légköri adatokhoz juttatná a tudósokat.
A mostani kutatás nagyszabású természetes változást mutatott ki a szén-dioxid légköri koncentrációjában. Így 770 ezer éve a szén-dioxid szintjének szembeötlő" természetes ingadozását észleltek, amely a jégkorszak alatt bekövetkezett hirtelen klímaváltozást váltotta ki. Százezer év múlva, 667 ezer évvel ezelőtt rendkívül alacsony volt a szén-dioxid szintje, amelynek légköri koncentrációja 172 ppm (parts per million - ezred ezrelék) volt. Ez 10 ppm-mel volt kisebb a korábban ismert legalacsonyabb értéknél. (Míg az ősidőkben a szén-dioxid koncentrációja nem haladta meg a 300 ppm-et, jelenleg ez az érték 380 ppm). A kutatok szerint a szén-dioxid szintjének alacsony értékei azt jelenthetik, hogy az óceán bizonyos periódusokban többet nyelt el belőle.