A kétezer tudós részvételével már nyolc éve zajló és a tervek szerint 2010-re befejeződő kutatássorozat azt tűzte ki célul, hogy alaposan átvizsgálja a világ ma még 95 százalékban felfedezetlennek számító tengereit, genetikai kutatásokat végez a mélytengeri élővilággal kapcsolatban és a globális felmelegedés hatásait vizsgálja a tengerekben. A 650 millió dolláros kutatás eddig 5300 új fajt fedezett fel.
A projekt 2007-es és 2008-as eredményeiről szóló konferencián Ron O'Dor, a kutatás egyik vezetője elmondta, hogy a polipokkal kapcsolatos az egyik legújabb eredményük. Genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy az összes mai polipfaj egy közös őstől származik, ami valamikor 30 millió évvel ezelőtt fejlődött ki a déli tengerek vizében. Ráadásuil ez a faj valószínűleg ma is megtalálható az Antarktisz közelében.
A polipok elszaporodása és általában az óceánok mélyebb rétegeinek benépesedése 30 millió éve az éghajlat lehűlésének volt köszönhető. Amikor a sarki tengereken a jégtakaró növekszik, a jégkristályok keletkezése magas só- és oxigéntartalmú vizet hagy maga után, ami sűrűbb a környező víznél, ezért lesüllyed. Így jutott az addig oxigénben szegény mélységekbe olyan víz, ami elősegíti az élővilág szaporodását, és a víz mozgásával az őspolip is a mélységbe költözött, ahonnan kiindulva a világ szinte összes tengerébe eljutott, és számtalan alfaja fejlődött ki.
Ma a globális felmelegedéssel ennek a folyamatnak éppen az ellenkezőjét éljük át: a sarki jég olvad, és az óceánok vize egyre savasabb kémhatású lesz. A Census of Marine Life-tól azt várják a kutatók, hogy a kutatások eredményei segítenek jobban megérteni az óceánokban zajló folyamatokat, és így több évtizedre előre meg tudják majd jósolni, mivel jár a klímaváltozás.
Az őspolip mellett más érdekes eredményekről is beszámoltak a kutatók: Kalifornia és Hawaii között például találtak egy helyet a Csendes-óceánban, ahová több ezer kilométerről vándorolnak a fehér cápák, hogy ott töltsenek hat hónapot, majd hazamenjenek. A White Shark Cafénak (fehér cápák kávézója) elnevezett hely funkciója még nem tiszta a tudósok számára. Az Északi-sark közelében mínusz 25 fokos vízben találtak algákat (a víz a magas sótartalom miatt nem fagyott meg), míg az Atlanti-óceánban 4100 méteres mélységben bukkantak rá a világ legmélyebben fekvő aktív vulkánjára, ami annyira felmelegíti a vizet, hogy a környékén garnélarákok élnek.