További Tudomány cikkek
- Szakmai körökben is megosztó: most akkor jó vagy rossz az időszakos böjt?
- A madarak harcolnak és udvarolnak is alvás közben
- A nem őszinte viselkedésformák átszövik mindennapjainkat
- Magyar fejlesztés forradalmasíthatja a napelemparkok telepítését
- Eddig ismeretlen fajokat és hegyeket is találtak a víz alatt és a víz fölött is
Weissman és munkatársa, Peter Chien a Nature hasábjain tették közre következtetéseiket. A kutatásokat élesztőfehérjék vizsgálatával végezték, amelyek hasonlóak az emlős szervezetekben felbukkant, és ott végzetes idegrendszeri betegségeket (emberek esetében Creutzfeldt-Jakob tünetegyüttest és kurut, szarvasmarháknál BSE-t, birkáknál scrapie-t) okozó prionokhoz.
Az élesztőprionok a fenti betegségeket okozó fehérjékhez hasonlóan közvetlen protein-protein kapcsolat útján fertőznek. Az abnormális prionfehérje képes befolyásolni normális ellenpárját, és az is deformált lesz.
Az emlős prionfertőzések esetében oldhatatlan fehérjecsomók képződnek, amely az agyállomány elhalását okozza. Az élesztő sejtjeiben a protein nem halálos, de megváltoztatja a sejt anyagcseréjét.
Az emlősökre veszélyes prionok esetében ismert volt, hogy ugyanaz a fehérje, ugyanazon a fajon belül több betegséget is okozhat. Ugyanígy képes az élesztőprion különböző formákat és tulajdonságokat felvenni - írta Weissman.
A formai sokrétűség a prionok egyik nagy talánya. Bár az előre meg lehetett jósolni, hogy az alakváltozások a fehérje igazodása miatt következnek be, az elméletet nehéz volt közvetlenül ellenőrizni. A problémát az okozta, hogy az emlősök prionfehérjéje a mikroszkóp alatt soha nem produkálta az egyértelműen fertőző formát. Így nem lehetett kimondani azt a szabályt sem, hogy más komponensek is közrejátszanak az alkalmazkodás látszólag különböző típusainál.
Chien és Weissman azért választotta az élesztőprionokat, mert a puszta fehérjét könnyű in vitro kezelni és szaporítani. A munkájuk a Weissman-laboratórium korábbi eredményein alapult, ahol megmutatták a fajok közti határ szerepét. Két közeli rokonságban álló élesztőfajta, a Saccharomyces cerevisae (SC) és a Candida albicans (CA) között nem jött létre az átfertőzés.
A mostani vizsgálatok során a kutatók kevert fehérjeláncot hoztak létre az SC és a CA prionjaiból. A két szegmensből álló mutáns prion képes volt a 'promiszkuitásra', mindkét élesztőfajt megtámadta. Ezen az úton áthágható az élesztőfajok közti határ. Megállapították azt is, hogy jelentős különbség mutatkozott a fehérjelánc alakjában, attól függően, hogy melyik élesztőfajjal lépett kapcsolatba.
A valóban jelentős felismerés viszont az volt, hogy a változó alak utólag csak azt a fajt volt képes fertőzni, amely a változtatást kezdeményezte, a másikra hatás nélkül volt - írta Weissman. Meglepő módon az igen bonyolultnak tartott jelenséget, az önmegtermékenyítő átalakulással együtt, ezzel az egyszerű fehérjéket alkalmazó módszerrel lehetséges volt leírni.
Weissman szerint a különböző élesztőfajták prionjainak átalakulása révén sokat meg lehet tudni az emlősökre veszélyes változatokról is. Nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a szarvasmarha prionja más volna, mint az emberi változat. A fajok közti határt nem csak a virulens átalakulás révén lehet áttörni.
Az emlős prionfehérjék és az élesztőprionok vizsgálata során az egyik legfontosabb következtetés az volt, hogy nincs egyszerű válasz arra, vajon védettek vagyunk-e az állati, például szarvasmarhákat megtámadó prionokkal szemben - mondta Weissman. A kulcs a fehérje alakja lehet, vagyis kritikus fontossággal bír majd, hogy megértsük az emlősökből szármaszó prionok között molekuláris szinten fennálló különbségeket.
Egyelőre elméleti szinten vetik fel, hogy a prion esetleg az idegen szervezetbe kerülés után változtatja meg a formáját. Esetleg létezhet valamiféle evolúciós folyamat, ahol a sokrétű változatok közül a legalkalmazkodóbbak jutnak tovább, hasonlóképpen a DNS-mutációkhoz, ahogy például a vírusok vagy a fejlett szerves élet kiválasztódása zajlik.
Amit a kétéves kutatás során feltártunk a prionok természetéről, aggasztó mértékben erősíti a gyanút, hogy a fertőzés folyamatát, az állati szövetek átformálását és a továbbfertőzés lehetséges útjait végigjáró prionfehérjék gyakorlatilag kiválasztódtak, különösen fertőzőkké váltak, és annyira ellenállóak, hogy lehetetlen őket kiiktatni - véli Weissman. Vagyis az állati fehérjék ipari méretű feletetésével az emberiség jószerével kitenyésztette az idegi elváltozásokat okozó priont, és rászabadította a világra a kergemarhakórt.