Agykémia indítja be a sáskajárást
Megfejtették a sáskajárás titkát, így hamarosan megelőzhető lesz a rajok összeverődése. Brit tudósok rájöttek, hogy a szerotonin, egy agyi kémiai ingerületátvivő anyag miatt szerveződnek pusztító rajokba az egyébként magányosan élő sivatagi sáskák.
A kutatók eddig is tudták, hogy ha a sáska hátsó lábait csiklandozzák, két órával később hajlandó lesz csoportosulni fajtársaival, mert az inger az élelemhiányos időkre jellemző rovartülekedést mímeli a rovar számára. Azon viszont évtizedek óta töprengtek a szakemberek, milyen biokémiai folyamatok zajlanak a radikális változás közben az általában magányos teremtményben.
"Csak kapjanak egy kis szerotonint, már indulnak is, hogy csatlakozzanak egy bandához" - idézte fel megfigyelését Malcolm Burrows, a Cambridge-i Egyetem munkatársa. A szerotonin szerepet játszik az emberek hangulatának, nemi vágyának, étvágyának, memóriájának és tanulási képességeinek alakulásában is, az antidepresszáns szerek gyakori célpontja. A szerotonin mélységesen befolyásolja az emberek viselkedését, ezért megdöbbentek a kutatók, hogy ugyanez az agyi vegyület okozza az általában félős, antiszociális rovarok hatalmas csapatokba verődését.
A cambridge-i és oxfordi kutatók megállapították, hogy rajzásra felkészült sáskák szerotonin szintje háromszor magasabb, mint a magányos rovaroké. Ebben az állapotában az alapvetően zöld sáska színe élénk sárgára vált, erős izomzatot szerez a hosszú repüléshez, és aktívan keresi más sáskák társaságát. Akár milliárdnyi rovar állhat kirajzásra készen, majd közel száz kilométert repülnek öt-nyolc óra alatt élelmet keresve.
Az átváltozást elindító anyag ismeretében a későbbiekben már akkor alkalmazhatnak szerotonin ellen ható anyagokat, amikor a sáskák szétszórtan, egyedül vannak, általában mindössze három példány száz négyzetméteren.