Hemingway túlélte a lépfenét, a vérhast, és két repülőbalesetet

A huszadik század egyik legjelentősebb amerikai írója, Ernest Hemingway kalandos életet élt, de azt kevesen tudják, hogy ez tele volt balesetekkel és betegségekkel.

A Nobel-díjas író túlélte a lépfenét, a tüdőgyulladást, a vérhast, a diabéteszt, a magas vérnyomást, elütötte egy autó, két egymást követő repülőgép-balesetben megsérült a mája és a veséje, betörött a koponyája, többször egymás után égési sérüléseket szenvedett, és sikerült magára rántania egy tetőablakot. Aztán 61 évesen, miután már ennyi mindenen túl volt, a kedvenc puskáját önmaga ellen fordította a családi házuk tornácán.

Az 1899-ben született Hemingway kórlapjára viszonylag hamar felkerült az első komolyabb bejegyzés, az első világháború olaszországi frontjáról ugyanis egy súlyos sérüléssel tért vissza 1918-ban. Mozsárágyúk tüzénél megsebesült mindkét lába, azonnal megoperálták, és fél évet a milánói kórházban töltött.

A már említett tetőablakos incidens tíz évvel később, 1928-ban történt, amikor Hemingway azt hitte, hogy a vécélehúzó láncát húzkodja, de ehelyett a tetőablakot sikerült a fejére rántani. Akkora seb keletkezett a homlokán, hogy a nyoma az élete végéig látható maradt.

A következő baleset – 1930-ban elütötte egy autó – már az írói munkásságára is hatással volt, ugyanis Hemingway éppen azt a karját törte el, amelyikkel írt. Csak hét hetet töltött kórházban, de az idegsérülések csak egy év alatt gyógyultak be, és ez idő alatt erős fájdalomtól szenvedett.

Egy Kelet-Afrikában eltöltött tízhetes szafarin vérhasban betegedett meg, és a súlyos bélbajai miatt repülővel sürgősen Nairobiba kellett szállítani.

A második világháború idején, 1944-ben Londonban is elütötte egy autó Hemingwayt, sokkos állapotban szállították kórházba. A normandiai partraszállást bekötött fejjel élte át, és mivel értékes szállítmány volt, nem engedték ki a partra. Luxembourgban pedig, amikor az ardenneki offenzíváról készült tudósítást írni, és az ütközetet tüdőgyulladás miatt pihenésre kényszerülve vészelte át. Mire meggyógyult, a csata véget ért.

Felsorolni is nehéz, hogy a következő években milyen balesetek és betegségek érték. 1945-ben újabb autóbalesetben megsérült a térde és a homloka, írótársai elvesztése miatt depresszióba süllyedt, súlyproblémával küzdött, magas volt a vérnyomása, cukorbetegséget diagnosztizáltak nála.

Amikor 1954-ben visszatért Afrikába, egymás után kétszer is repülőgéppel szenvedett balesetet. Először egy sétarepülésen ütközött neki a gépe egy póznának, és landolt a sűrű bokrok között. Hemingwaynek megsérült a mája, a veséje, és betört a koponyája, és amikor másnap orvoshoz akarták szállítani, a második gép felrobbant felszállás közben, Hemingway súlyos égési sérüléseket szenvedett. Pár héttel később egy bozóttűzben ismét több helyen megégett. 

Az egész életében enyhén alkoholista Hemingwaynek a Nobel-díj 1954-es besöprése után azt mondták, hogy álljon le az ivással, hogy enyhítse a májkárosodását, amit egy ideig be is tartott. Az ezt követő időszakban mély depresszióba süllyedt, és ebből nem is tudott kikeveredni. 1960-ban a híres Mayo Klinikán elektrosokk-terápiát alkalmaztak rajta, de a kórházból rémes állapotban távozott.

Ernest Hemingway végül a puskájával fejbe lőtte magát 1961. július 2-án. Hemingway viselkedése az utolsó éveiben nagyon hasonlítottak az apjáéra, aki szintén öngyilkosságot követett el. Az 1991-ben nyilvánosságra hozott orvosi feljegyzésekből kiderült, hogy Hemingway – és valószínűleg az apja is – a genetikai eredetű hemokromatózisban szenvedett, ami miatt a szervezetük nehezen dolgozta fel a vasat, és ez fizikai leépülést okozott.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.