A részecskefizikával nem férnek össze a szellemek

Sokan hisznek a szellemekben, pár évvel ezelőtti kutatások szerint az amerikaiak 42 százaléka, a britek 52 százaléka úgy gondolja, hogy léteznek ilyen lények. Ez egészen nagy arány ahhoz képest, hogy eddig senkinek nem sikerült bizonyítania, hogy szellemek tényleg léteznek.

Ilyen bizonyítékot most sem fogunk bemutatni, épp ellenkezőleg. Brian Cox elméleti fizikus a BBC egyik népszerű műsorában kifejtette, hogy miért nem létezhetnek szellemek. A részecskefizika standard modelljében egyszerűen nincs helye olyan létformának, amely a halál után is információt hordoz, és a Nagy Hadronütköztető (Large Hadron Collider, LHC) mégsem veszi észre.

Ha feltételezünk valamilyen mintázatot, amely információt hordoz élő sejtjeinkről, akkor pontosan meg kell határoznunk, hogy milyen közeg képes ilyen mintázatot hordozni és ez hogyan lép kölcsönhatásba az anyagi részecskékkel, vagyis azokkal, amelyek testünket alkotják – magyarázta Cox a BBC The Infinite Monkey Cage című műsorában. Más szóval ki kell találnunk egy kiegészítést a részecskefizika standard modelljéhez, méghozzá olyat, amely eddig elkerülte az LHC műszereit. Ez szinte elképzelhetetlen.

A műsorban Neil deGrasse Tyson asztrofizikus is jelen volt, aki egyből mindenki számára érthető formába öntötte a fenti magyarázatot. Ez azt jelenti, hogy 

A részletesebb magyarázathoz elő kell venni a részecskefizika standard modelljét, amely az elektromágneses, az erős és gyenge kölcsönhatást, illetve az alapvető elemi részecskéket írja le. Nem teljes az elmélet, vannak hiányosságai (a legtöbbet talán a sötét anyag problémájáról írtunk mi), amelyeket a fizikusok évtizedek óta próbálna betömni.

De a szellemek nem tartoznak az úgynevezett ismert ismeretlenek közé, szögezte le Cox. A szellemek az egyik legalapvetőbb, legkőbevésettebb tételnek, a termodinamika második főtételének mondanak ellent. Ez azt mondja ki, hogy egy zárt rendszer állapota időben az egyensúly felé halad. Sokféle megfogalmazása létezik, Cox azt említette most, amely úgy szól, hogy az elszigetelt rendszer entrópiája maximális érték felé tart. Az entrópia egy zárt rendszeren belüli rendezetlenségi fokot mutatja.

A termodinamika második törvénye kimondja, ahogy a használt energia szétoszlik, úgy növekszik a káosz – és extra energia hozzáadása nélkül a rendezetlenség felé tartó állapot visszafordíthatatlan. Kicsit egyszerűbben: az energia mindig elveszik, amikor felmelegítünk egy rendszert – legyen az egy mosógép vagy maga az univerzum – és ezt az energiát soha nem kapjuk vissza. Nagyon messzire vezethet ennek a kifejtése és a következmények felsorolása, de a minket most érdeklő kérdés, hogy mi köze ennek a szellemekhez?

Mivel a szellemeket nem tudjuk megfogni, nem lehetnek valamilyen anyagból, tehát energiából épülnek fel. A szellemeknek azonban energiára lenne szükségük bármilyen tevékenységhez, például mozgáshoz, ijesztő hangok kiadásához, fénykibocsátáshoz. De ha az energia szétterül a rendszereken belül, lehetetlenség lenne fenntartani létezésüket bármilyen rövid időre is.

A második szög a szellemek koporsójába az LHC-tól jön. Hiába létezik nagyon sok minden, amit nem látunk a Nagy Hadronütköztetővel, látjuk annak az útját, ahogy az energia szállítja sejtjeink információit. Ha tehát azt feltételezzük, hogy a szellemeket éltető energia nem valami teljesen új közeg, hanem még az életünkből származik, akkor ennek a misztikus erő által irányított részecskéket észlelnie kellett volna a Nagy Hadronütköztetőnek.

Ha tehát létezne valamilyen anyag (vagy energia), ami irányítja a testünket, mozgatja lábunkat, kezünket, akkor ennek az anyagnak kölcsönhatásba kellene lépnie a testünket felépítő részecskékkel. Mivel ezt számtalanszor mértük, vizsgáltuk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ilyen anyag vagy energiaforrás egyszerűen nem létezik. Cox szerint ez egyértelműen azt jelenti, hogy nincsenek szellemek.