A földrengés, ami megfordította történelem menetét

Ha azt mondom, gyarmatbirodalom, önnek valószínűleg a spanyolok, vagy az angolok jutnak eszébe, akik fénykorukban a fél világ felett uralkodtak. Pedig a világ első gyarmatbirodalma a portugáloké volt, ami annak idején a tengerekkel együtt tízmillió négyzetkilométeren terült el, Dél-Amerikától Afrikán át a Távol-Keletig. Ez nagyjából száz Magyarországnyi, vagy száz mai Portugáliányi területet jelent.

És az egész birodalom egy földrengéstől omlott össze. Valószínűleg ez volt a történelem menetére legnagyobb hatást gyakorló természeti katasztrófa a dinoszauruszokat kipusztító meteor óta.

A portugál birodalom alapjait az 1400-as évek felfedezői rakták le. Az ország földrajzilag szerencsés helyzetben volt, a hajósaik rögtön az Atlanti-óceánra futhattak ki, és amit a nagy víz túloldalán találtak, azt vagy rögtön a korona tulajdonának nyilvánították, vagy kirabolták, vagy virágzó kereskedelmi kapcsolatba léptek vele. Portugál hajós kerülte meg először Afrika déli csücskénél a Jóreménység fokát (Bartolomeu Dias, 1488), jutott el Afrika megkerülésével Indiába (Vasco da Gama, 1498), és szállt partra Brazíliában (Pedro Álvares Cabral, 1500). A portugál birodalom főleg a Brazíliából származó aranyon, és a távol-keleti kereskedelmen nőtt nagyra, az 1700-as évek közepére Lisszabon Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városává nőtt.

Aztán 1755-ben a valaha feljegyzett legnagyobb európai földrengés porig rombolta a fővárost, ami pár év alatt magával rántotta a pusztulásba az egész birodalmat.

Fotó: Wikipedia

A földrengés november elsején, Mindenszentek napján csapott le a városra, az epicentrum valahol az óceán alatt volt pár száz kilométerre a parttól. Szeizmológusok a Richter-skálán 9,2-es erejűre becsülik a rengés erejét, vagyis nagyjából akkora volt, mint a 2011-es japán katasztrófa, vagy a 2004-es karácsonyi, amikor a világ megtanulta a cunami kifejezés jelentését. Ezt a 18. századi lisszaboniak sem ismerték, mert az Atlanti-óceán alatti törésvonalak szerkezete olyan, hogy általában nem követi szökőár a földrengéseket.

A cunami azonban ebben az esetben jött, fél órával a várost romba döntő rengés után, és ahogy a tenger visszahúzódott, tűzvész vette át a helyét. Elektromosság akkoriban még nem volt ugyan, de az ünnepre készülve mindenhol ment a sütés-főzés, minden fel volt díszítve gyertyákkal. A tűz egy teljes héten át tombolt Lisszabon romjain. A katasztrófa becslések szerint 40-100 ezer halottat hagyott maga után a 200 ezres városban, az épületek 85%-a elpusztult.

A király, I. José Manoel Francisco António Inácio Norberto Agostinho de Bragança ugyan túlélte a katasztrófát, de az események súlyos klausztrofóbiát indítottak el nála, egyszerűen nem tudott meglenni zárt helyen. Egy hatalmas sátrakból álló rezidenciát építettek neki Ajuda hegyvidékén, a hatalmat pedig Sebastião de Melo, Pombal márkija ragadta magához. Ő szükségállapotot hirdetett, amit húsz évig (!) érvényben is tartott, és erre hivatkozva elég brutális diktatúrát vezetett be. Mindennaposak voltak a neki ellentmondók nyilvános kivégzései, az emberek kényszermunkára hurcolása, legrosszabb döntéseként pedig hatósági árat vezetett be minden élelmiszerre és fontos termékre. Ami azzal járt, hogy a kereskedők egyszerűen nem szállítottak semmit a katasztrófa sújtotta övezetbe, hogy ott aztán veszteséggel legyenek kénytelenek eladni.

Fotó: Wikipedia

Az éhínség és a vérbe fojtott lázadások mellett senkinek nem volt energiája a tengerentúli területekre figyelni, és mire Lisszabon újjáépült, a gyarmatbirodalom végzetesen meggyengült, a spanyolok, hollandok, franciák és angolok lettek az új kolonizáló nagyhatalmak. A birodalom ékköve, Brazília hamarosan kikiáltotta a függetlenségét, és a portugáloknak az 1820-as évekre nem maradt más, mint pár elszórt terület Afrikában (Angola és Mozambik), Indonéziában (Kelet-Timor), Indiában (Goa), és Kínában (Makaó). Aztán szép lassan ezeket is elveszítette, utoljára Makaó lett Kínáé 1999-ben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!