- Tudomány
- Ma Is Tanultam Valamit
- szívritmus-szabályozó
- pacemaker
- plutónium
- izotóp
- radioaktív
- los alamos
A pacemaker, amit nukleáris üzemanyag hajt
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Több mint egy évszázadig tartott, mire az ormótlan, kurblival tölthető szívritmus-szabályozóktól eljutottunk a ma forgalmazott, alig látható pacemakerekig. J. A. McWilliam 1899-es tanulmánya volt az első, ami leírta, hogy a szív elektromos stimulációjának hatására a szívkamra izmai összehúzódnak. Az elektromosságot a múlt század húszas éveiben kezdték el emberek újraélesztésére használni, és 1958-ban került sor az első pacemaker-beültetésre.
Az energiaellátás kérdése mindig problémás volt az apró eszközöknél. A tervezőmérnökök használtak elektroncsövet, hálózati áramot, szilícium tranzisztorokat és akkumulátorokat –
illetve időnként nukleáris üzemanyagot is.
Az orvosi eszközöket gyártó Medtronic ma is készít pacemakereket: ezek akkorák, mint egy tabletta, és tíz évig működőképesek maradnak. A Medtronic az 1970-es évek elején a francia Alcatellel közösen fejlesztett egy plutóniummal hajtott pacemakert. Igen, plutóniummal: a radioaktív izotóppal.
A Medtronic pacemakere 2,5 curie-nyi (Ci) plutónium-238-at tartalmazott. Az izotóp sugárzása az eszköz falával érintkezve hőt termelt, ami elektromossággá alakult – ez már alkalmas volt a szívizmok stimulációjára. A technológiát később más gyártók is felhasználták: az amerikai Cordis Corporation and Coratomic is gyártott atommeghajtású pacemakereket. 10-15 évvel ezelőtt még mindig 50-100 páciens volt,aki ezeket használta.
Hiába tűnik ijesztőnek a gondolat, hogy valaki radioaktív izotópokat hordjon a legfontosabb testrészébe varrva, az idő igazolta az elgondolást. Az egyik páciens 1973-ban kapott Numec NU-5 típusú nukleáris pacemakert, és 34 évvel később még mindig ezt használta. A szakértők szerint az eszközök még 88 év, azaz a plutónium felezési idejének lejárta után is működőképesek maradnak. Ezzel szemben nevetségesnek hat a lítium akkumulátoros pacemakerek 10-15 éves élettartama.
Mivel ennyire tartósak, az atommeghajtású pacemakerek általában túlélik a használóikat is. Az elhunytakat azonban nem lehet a pacemakerrel együtt temetni, mivel ez sugárzásveszéllyel járna. A holttestekből kioperált, leselejtezett eszközöket vissza kell juttatni a Los Alamos-i nukleáris kutatóintézet hulladékkezelő részlegének, az OSRP-nek, hogy gondoskodjanak a biztonságos tárolásukról.
Rovataink a Facebookon