Ha meg akar jegyezni valamit, ne is figyeljen oda!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni - 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Sok diáknak meggyőződése, hogy a vizsgák előtti megszállott magolás garantálhatja a legjobb eredményeket. De mi is a magolás? Információk sokszori újraolvasása abban a reményben, hogy az segít memorizálni a tananyagot. De nem biztos, hogy ez hatékony tanulási módszer. Nem zárható ki, hogy információk nem a megfeszített koncentrációnak, hanem a figyelemelterelésnek köszönhetően rögzülnek alaposabban.
A jelenséget az ezt leíró 1927-es tanulmány vezető szerzője, Bluma Zeigarnik litván pszichológus után Zeigarnik-hatásnak nevezték el. Zeigarnik a Berlini Egyetemen tanult, amikor professzora, Kurt Lewin megjegyezte: milyen érdekes, hogy a pincérnők a kávézóban sokkal könnyebben megjegyzik, hogy melyik vendég nem fizetett még, mint hogy melyik igen. Lewin észrevétele elgondolkoztatta Zeigarnikot, mivel ez azt sugallta, hogy
egy feladat puszta teljesítése garantálhatja, hogy feledésbe merüljön, míg a be nem fejezett feladatok jobban rögzülnek a memóriában.
Zeigarnik feltételezte, hogy ennek nemcsak az észleléshez lehet köze, hanem az olyan magasabb szintű mentális folyamatokban is, mint az emlékképződés. Hogy ellenőrizze a hipotézisét, Zeigarnik több kísérletsorozatot végzett; ennek az eredményeit publikálta az 1927-es On Finished and Unfinished Tasks (Befejezett és befejezetlen feladatok) című tanulmányban.
A kísérletekben Zeigarnik önkéntesei több egyszerű feladatot végeztek: dobozokat hajtogattak vagy kirakóst játszottak. A kísérletek felében a kísérletvezető időnként finoman megzavarta a résztvevőket; a másik felükben hagyták őket nyugodtan dolgozni. Amikor végeztek, Zeigarnik arról kérdezte az alanyokat, hogy milyen konkrét emlékeik vannak az elvégzett feladatokról.
Az eredmények meglepők voltak, de igazolták Zeigarnik feltételezését: akiket megzavartak feladatteljesítés közben, azok jobban emlékeztek több apró részletre, mint azok, akik háborítatlanul dolgozhattak. És nem statisztikai hibáról volt szó: a jelenséget a résztvevők 90 százalékánál figyelték meg. Ezek szerint egy feladat jobban rögzül a memóriánkban, amíg el nem végezzük, és a végleges befejezés után kezdődik maga a felejtés folyamata. Mindez alátámasztja azt a memóriaműködésről szóló elméletet, hogy az aktív információgyűjtés elősegíti annak megőrzését, de az elő nem hívott információt valószínűleg könnyebben elfelejtjük.
Zeigarnik elméletét más pszichológusok is vizsgálták, például a brit John Baddeley, aki később Graham Hitch-csel közösen alkotta meg a munkamemória működési modelljét. Baddeley 1963-ban végzett egy kísérletsorozatot több önkéntessel, ahol anagrammákat kellett időre kitalálniuk. Ha az alanyok nem végeztek időben, megmutatták nekik a helyes megoldást. Amikor később arra kérték őket, hogy idézzék föl az anagrammákban használt szavakat, kiderült, hogy a páciensek jobban emlékeznek arra, amit nem tudtak megfejteni – vagyis kevésbé tartották fontosnak megjegyezni azt, amit maguktól is kitaláltak. Ez szintén alátámasztja a Zeigarnik-hatás létezését.
(Psychologist World | Wikipedia)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon