Tényleg szupererősek leszünk, ha pánikba esünk?

Hysterical strenght, azaz hisztérikus erőkifejtés; így hívják azt a szélsőséges, már-már emberfeletti erőt, amit egyesek élet-halál helyzetben mutatnak. Az erről szóló anekdotákkal tele van az internet, de klinikai vizsgálatok során sosem sikerült bebizonyítani, hogy mi okozhatja. Sőt, azt sem, hogy egyáltalán létezik ilyen, pedig a tapasztalatok mást mutatnak.

Világos, hogy mindez megvan bennünk. Nem egy természetfölötti erő hatására támad bennünk ilyen erő.

– mondta a BBC-nek Robert Girandola, a kaliforniai UCLA munkatársa.

De akkor mi az igazság? Talán az összes mendemonda hazugság, amit ilyen helyzetekről olvashatunk? Korántsem, csak nehéz laborkörülmények között olyan feltételeket teremteni, hogy ezeket az eseteket vizsgálják. Mesterségesen élet-halál helyzetbe sodorni valakit, majd az önkéntesre bízni, hogy megoldja, nemcsak etikátlan, de veszélyes is lenne. Enélkül viszont nehéz megfigyelni, hogy ilyenkor mi is történik a szervezetünkkel.

De lássunk néhány esetet.

• 2016 januárjában Charlotte Heffelmire – egy 19 éves lány Virginiából – kimentette a családját egy veszélyes tűzből, és eközben felemelte azt a kisteherautót, aminek alászorult az apja.

Local fan, Charlotte Heffelmire, who saved her family from a fire was a guest at #CapsDevils https://t.co/F630hoo5t8 pic.twitter.com/35D6YzW3SC

— Washington Capitals (@Capitals) February 21, 2016

• 2006-ban Tim Boyle szemtanúja volt, hogy egy Chevrolet Camaro elgázolja a 18 éves Kyle Holtrustot. Boyle a kocsihoz rohant, és felemelte a Camarót, hogy a kocsi sofőrje kihúzhassa alóla. A kocsi tömege több mint másfél tonna volt, de Boyle több mint egy percig tartotta.
• 1982-ben a lawrenceville-i Angela Cavallo leemelt egy 1964-es Chevrolet Impalát a fiáról, Tonyról, amikor a kocsi leesett az emelőről, és Tony alászorult. Mrs. Cavallo a levegőben tartotta a kocsit, amíg két szomszéd ki nem húzta alóla Tonyt.

A történethez hozzátartozik, hogy Boyle profi testépítő volt, de 700 fontnál (kb. 317 kilogramm) nagyobb súlyt még sosem emelt. A súlyemelés világrekordja 1155 font (524 kilogramm), amit Zydrunas Savickas tart. A Camaro több mint háromszor ennyit nyom. Viszont

A jármű kerekei közül több is a talajon marad, és ez segít a súlyeloszlásban. Sőt, már az autó súlyeloszlása sem egyenletes: a tömeg nagy részét a motorblokk teszi ki, így az autók többnyire inkább orrnehezek. 

Az adrenalinlöket hatására a tudatos gondolkodás háttérbe húzódik, gátlástalanabbak leszünk, és olyan dolgokat is megteszünk, amikre máskor nem lennénk képesek. Fokozódik a harckészültség, úgy érezzük, hogy életveszélybe kerültünk, és ettől beüt az üss-vagy-fuss (fight-or-flight) reflexe. A szívverés felgyorsul, a pupillák kitágulnak, a légzés szaporább lesz, és az izomtónus is feszesebbé válik. A keringés megváltozása miatt az izmok oxigénellátása nő, és a szervezet olyan erőtartalékaihoz is hozzáférhetnek, amikhez máskor nem. Az üss-vagy-fuss reflexszel párhuzamosan átmeneti hatású fájdalomcsillapítók árasztják el a szervezetünket, ami a vészhelyzet végéig tompábbá tehet a várható sérülésekkel szemben. Ezeknek az együttes hatása kétségkívül erősebbé, gyorsabbá és eltökéltebbé tehet - halálfélelemben, életveszélyben vagy krízisben ezt mindenki megtapasztalhatja.

Az átlagember edzés során az erőtartalékai 65 százalékát használja fel. Ennyit jelent, hogy elárasztja-e a szervezetünket az adrenalin, vagy sem. Az atléták – akik a csúcsteljesítményük nagyjából 80 százalékát tudják kihajtani magukból – általában jobban teljesítenek fontos versenyek előtt. Nem véletlen, hogy az olyan, nagy nyomással járó sportesemények, mint az olimpia, annyi világrekordot hoznak. Egy sportolónak az olimpiai győzelem élet-halál kérdés.

A fent leírt mellékhatások (izomtónus-változás, növekvő szív- és érrendszeri aktivitás, üss-vagy-fuss reflex) közül egyesek amfetaminnal reprodukálhatók, de a szupererő aktiválásához a hipotalamusz közreműködése is szükséges. Ez az agyterület temérdek létfunkcióért felel, többek között a szervezet fiziológiai egyensúlyáért, beleértve olyan funkciókat, mint az éhségérzet és az evés, a hőszabályozás, illetve a stressz és a nyugalom állapotai.

A hipotalamusz a szimpatikus idegrendszerhez tartozik, és ingerlés esetén vészreakciót vált ki. Közvetlen összeköttetésben van a mellékvesével, ami kiválasztja az epinefrin nevű hormont – ismertebb nevén az adrenalint.

Hogy nem használhatjuk mindig az összes tartalékunkat, annak az az oka, hogy a szervezetünk alapvetően nem erre van bedrótozva. Hanem könnyed sétákra, egy kávéscsésze fölemelésére, lassú mozdulatokra. A British Columbiai-i Victoria Egyetem idegkutatója, E Paul Zehr szerint

Ennek az az oka, hogy ha minden tevékenységünket maximális erőkifejtéssel végeznénk, az igen hamar kimerítene minket – így viszont védtelenné válnánk külső támadásokkal szemben. A szervezet gyakorlatilag saját magát védi meg a végkimerüléstől. Ha ugyanis mindig maximális erőkifejtéssel dolgoznánk, az rövidesen megölne minket. A szervezetünket nem arra tervezték (pontosabban nem azért evolválódott úgy, ahogy), hogy gépjárműveket emelgessen. Ha rövid ideig képesek is vagyunk rá, a testünk hosszú távon nem bír ki ekkora terhelést.

És a lelkünk sem. Emlékezzen csak vissza a legutóbbi esetre, amikor rettegés, félelem és szorongás fogta el, mert tudta, hogy valami nagy és nehéz esemény előtt áll! Az ezzel járó stresszt a szervezet nem bírja túl sokáig, és ennek hatására az immunrendszer működése is gyengülni fog. Ez viszont kiszolgáltatottabbá tesz minket a fertőzésekkel és megbetegedésekkel szemben, sőt, akár szívproblémákat is okozhat.

Összességében hálásak lehetünk érte, hogy a szupererő és az azzal járó lelkiállapot nem tart örökké. Ha a stresszfaktorok megszűnnek, a paraszimpatikus idegrendszer helyreállítja a szervezet működését. A szívverés az alapértékre csökken, a légzés lelassul, az izmok veszítenek a feszességükből, és lassan visszatér az éhségérzet is.

Az világos, hogy valószínűleg sokkal többre vagyunk képesek, mint hinnénk – de hogy valójában mire vagyunk képesek, az csak stressz hatására lesz nyilvánvaló. De ennek felfedezése közben egyaránt érhetnek kellemes és csúnya meglepetések is.

(BBC | Psychology Today | HowStuffWorks | Brainscape | Wikipedia)

A cikk megjelenését a Da Vinci TV támogatta.