Miért emlékszünk néha az álmainkra, máskor meg nem?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
Mindenki álmodik. Aki azt gondolja, hogy nem, az is, csak nem emlékszik rá utólag. Vannak emberek, akik szinte mindig emlékeznek, mit álmodtak, másoknál ez nagyon ritkán fordul elő. Sőt, olyan is szokott lenni mindannyiunkkal, hogy reggel, közvetlenül ébredés után még élénken emlékszünk az álomra, de aztán ez elillan, hiába erőltetjük az agyunkat, csak foszlányokat, hangulatokat tudunk felidézni. Bár úgy tűnik, teljesen véletlenszerű, mikor emlékszünk az álmainkra reggel, és mikor nem, valójában van benne rendszer. Hogy ezt megértsük, először vegyük át, hogyan működik az álom.
Fotó: Matt Cardy / Getty Images Hungary
Hogy miért álmodunk, mi a jelenség funkciója, abban egyelőre nincs tudományos konszenzus, de a működési mechanizmusát már aránylag jól sikerült feltérképezni. Az alvás különféle fázisokból áll, ezek közül most az úgynevezett REM (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgás) fázis az érdekes, ilyenkor a legaktívabb az agy, miközben a test izmai átmenetileg megbénulnak; és jellemzően ilyenkor álmodunk. Az emlékezetünk, ami az álmokat, vagy az ébren megtapasztalt eseményeket rögzíti, két fázisban működik: az emlékek először a rövid távú memóriába kerülnek, majd onnan átíródnak a hosszú távúba. Ebben az átírásban a noradrenalin nevű hormon a főszereplő; ez egy neurotranszmitter, vagyis az idegrendszerben az ingerületek átvitelét szabályozza, egyébként úgy általában a hangulatunk meghatározásában, az izgalmi állapot kialakításában játszik nagy szerepet.
Alvás közben a noradrenalin csak minimális mértékben termelődik az agyban, pont azért, hogy tudjunk pihenni. (Hiszen a jelenléte, ami koncentrált, akcióra kész állapotba hozza az agyat, emeli a pulzust, növeli az izomtónust, cukrot szabadít fel az energiatartalékokból, és hasonlók, óhatatlanul is felébresztene.) Ezért aztán az álmok szépen bekerülnek a rövid távú memóriába, aztán eltűnnek, sosem jutnak át a hosszú távú emlékek közé.
Kivéve persze, ha mégis csak leesik egy kis noradrenalin, ami megoldja az álmok átvezetését a hosszú távú Emlékezetbe.
Ez több okból is megtörténhet, a legjellemzőbb az, hogy egyszerűen felriadunk, az agyunk rögtön ébrenléti állapotba kapcsol és elkezdi termelni a normál működéshez szükséges hormonokat. Vagyis azokra az álmokra emlékszünk, amelyek közben, vagy kicsivel utánuk felébredtünk - akár reggel, akár az éjszaka közepén. Utóbbi ritkább, hiszen ilyenkor jellemzően elég hamar visszaalszunk, és gyorsan el is fogy az emlékek bevésésének üzemanyag-utánpótlása. Ez az oka annak is, hogy közvetlenül ébredés után még úgy-ahogy emlékszünk egy álomra (ilyenkor még a rövid távú memóriából hívjuk elő), de aztán gyorsan szétfoszlanak ezek az emlékek (már elkezdtek törlődni, miközben íródtak át a hosszú távúba, így csak töredékesen maradtak meg).
A másik tipikus ok, hogy az álom tartalma erős érzelmeket mozgat meg, és ez felpiszkálja a noradrenalin termelését; de éppen csak annyira, hogy még ne ébredjünk fel. Ezért szoktunk élénken emlékezni a rémálmokra, míg a kellemeseket tipikusan elfelejtjük. Végül a harmadik indok, hogy a noradrenalin szintje egyéntől is függ, van, akinél több termelődik, van akinél kevesebb - akinél alvás közben is aránylag sok, annál az álmok is jobban rögzülnek. Ők egyébként a tipikus éber alvók, akiknek az agya a noradrenalin miatt alvás közben is aktívabb.
Fotó: Jim Dyson / Getty Images Hungary
Az álmokra emlékezésre egyébként lehet kondicionálni is az agyat. Ehhez csak annyi kell, hogy elalvás előtt igyekezzünk arra koncentrálni, hogy reggel majd szeretnénk emlékezni az álmunkra, illetve ébredés után első teendőként lejegyzetelni, ami emlékünk megmaradt az álomról. Szakértők szerint hosszú távon ez beválik, és az agyunk megtanulja, hogy hatékonyabban rögzítse az álmokat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon