Nero császár is napszemüveget hordott
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
A fókavadász eszkimók lehettek az elsők, akik különleges védőszemüveggel próbálták távol tartani a nap káros sugarait, de ők a rozmáragyarból faragott eszközzel csupán jelentősen szűkítették a látómezőt, hogy egy kis résen tudjanak kikandikálni.
Nero római császár lehetett az első, aki a maiakhoz hasonló napszemüveget hordott, és erről feljegyzés is született Caius Plinius Secundus enciklopédiáiban. A Róma lángba borításával vádolt uralkodó menőbb volt bármelyik mai hipszternél, hiszen csiszolt smaragdot használt.
Hogy Nero miként viselte a smaragd napszemüvegét, arról az ókori történetíró Plinius feljegyzése nem árul el sokat. A császár valamilyen módon arra használta a smaragdot, hogy jobban lássa a gladiátorok ütközetét, ám elképzelhető, hogy nem átnézett a drágaköveken, mint mi a napszemüveg lencséjén, hanem esetleg tükörként használta azt.
Kínában valamivel későbbről, a 12. századból származnak napszemüveg használatára utaló emlékek. A füstkvarc kristályból készült lapos szemüvegeket ők sem a napsugarak távoltartására használták, hanem a bírók próbálták így elrejteni az arckifejezésüket a tanúk meghallgatása közben, hogy ezzel se befolyásolják őket.
A színezett lencsék ezt követően főleg gyógyászati célt szolgáltak, a 18. század Angliájában bizonyos látási problémákat korrigáltak vele, a 19. században pedig már a szifiliszes nemi betegeknek írtak fel sárgás-barnás lencséjű napszemüveget, és nekik már kimondottan azért, hogy óvják a fényre érzékennyé vált szemüket.
Hollywoodnak köszönhető, hogy a napszemüveg a 20. század elején fontos divatkiegészítővé vált, és 1929-ben kezdődött a tömeges gyártása, amikor egy Sam Foster nevű vállalkozó Atlantic City strandjain kezdte árulni a termékeit. A polarizált szűrő 1936 óta ismert, és fontos szerepe volt a világháborúban, mivel a pilóták ezzel tudták távol tartani a zavaró csillogást.
Hogy miért olyan drágák a napszemüvegek, azt egy másik bejegyzésben írtuk meg.
Rovataink a Facebookon