Futballpálya észlelésével kezdődött a kubai rakétaválság
A legtöbb történelemkönyv szerint a kubai rakétaválságot az amerikai hadsereg U-2 kémrepülőgépe által 1962. október 14-én készített légifelvételek indították el. Valójában már szeptemberben sejtették, hogy ott vannak a szovjetek, a CIA egyik tanácsadója ugyanis látott a partok mentén néhány futballpályát, és rögtön eszébe jutott, hogy
Kubában baseballt játszanak, DE a Szovjetunióban futballt.
A látottak alapján a CIA hidegháborús szakértői hamar arra a következtetésre jutottak, hogy ott bizony nem a nyaraló turistáknak nyújtanak sportolási lehetőséget, hanem egy szovjet katonai bázis lehet a közelben.
John F. Kennedy azonban kételkedett bennük. Pont azért küldte oda nem sokkal később a kémrepülőket, mert nem akart egy újabb csúfos kudarcot, mint amilyen a Castro megbuktatását célzó 1961 áprilisi, a Disznó-öbölben lezajlott akció volt, amit szintén a CIA kezdeményezett. Az elnök ezúttal kőkemény bizonyítékokat akart.
Meg is kapta: a kémrepülők által készített fényképeken láthatók voltak a szovjetek nukleáris fejjel felszerelhető hatalmas rakétái. Emiatt már aggódhatott az elnök, hiszen Kuba alig 150 kilométerre van Florida partjaitól, és a rakéták közvetlen fenyegetést jelenthettek 30 millió amerikai életére.
Ezzel kezdődtek el a hidegháború legforróbb hetei, amikor csak a szerencsének volt köszönhető, hogy nem kezdődött el egy atomháború. Kennedy végül sikeresen megállapodott Hruscsovval, hogy amennyiben lebontják az indítóállásokat Kubában, és hazaviszik a rakétákat, cserébe ők nem támadják meg Kubát, és ezen felül még Törökországba sem telepítenek új amerikai rakétákat az ott lévő elavultak helyére.
(Borítókép: U–2 fiktív NASA sorszámozással és jelekkel a kaliforniai Edwards légitámaszponton, 1960. május 6-án. Fotó: NASA)
Rovataink a Facebookon