Mekkorát ütnek a teniszezők? És egy teniszlabda?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Labdarúgásban az eddigi legerősebb lövést egy portugál bajnokin mérték 2006 novemberében: Ronny Heberson, a Naval-Sporting játékosa 211 kilométer/órával bikázta a labdát a léc alá. De még ezzel sem érhet a tenisz rekordütéseinek közelébe sem.
A horvát Ivo Karlović 251 kilométer/órás sebességgel küldte át a labdát az ellenfél térfelére a 2011-es Davis-kupában. Egy évre rá az ausztrál Sam Groth 263,4 kilométer/órás tempójú ütést produkált a fehérorosz Uladzimir Ignatyik ellen egy dél-koreai teniszversenyen.
Sam Groth
Fotó: Matthew Stockman / Getty Images Hungary
Az ilyen erőteljes adogatások ugyan eléggé ritkák, de egy közepes ütés is 160-as sebességgel repül a profiknál. A 120-130 kilométer/órás szerva már kevés lehet, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy éppen csak átrepül a háló felett.
Persze, ha eltalál valakit – mint vasárnap Đoković hátrafelé eleresztett, feszültséglevezető tenyerese a US Openen –, egy kevésbé pusztító erejű ütés is mély és emlékezetes nyomokat hagyhat.
A sebesség ugyanis nem minden.
Egy megnyesett, csavart labdával könnyen be lehet csapni az ellenfelet. Még ha nem is tudunk róla, ilyenkor a Magnus-effektust használjuk ki.
Ha ugyanis egy forgó test halad valamilyen közegben (levegőben, vízben), akkor a haladási irányára merőleges erő lép fel. Ennek oka pedig az, hogy a megpörgetett labda két oldalán más-más sebességgel áramlik a levegő. A pörgetett oldal mentén áramlik gyorsabban, ezért a nyomás ott kisebb lesz, a labda pedig abba az irányba fog elmozdulni, ívesen kanyarodni. Ezért lehet a Magnus-effektussal könnyen megtréfálni az ellenfelet, a bal felső sarokba csavarni a labdát, kikerülni a sorfalat – de akár a hajózásban is nagy hasznát vehetjük.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon