Sok mindent túlélt már a kozmopolita Odessza mama

Különös hely Odessza, a kozmopolita fekete-tengeri kikötőváros. Már a neve is vitatott, és olyan történetek keringenek róla, hogy az ógörög kereskedőkolónia, Odesszosz nevét tette nőnemű alakba I. (Nagy) Katalin cárnő, mondván: minden település neve hímnemű a környéken, ezért ez a szép fekvésű hely csak azért is nő lesz, és attól fogva ott állomásozik az orosz hadiflotta.

„Régóta nem éreztem magam annyira otthon, mint amikor először álltam Odesszában. Pontosan úgy nézett ki, mint egy amerikai nagyváros. (...) Bármerre is nézünk, csak Amerikát látjuk. Semmi nem emlékeztetett arra, hogy Oroszországban vagyunk” – mondta róla Mark Twain amerikai író 1867-ben, amikor felkereste fénykorában a kikötővárost.

Odessza mamának becézik sokszor a helyiek, de a Fekete-tenger gyöngyeként, a második Szentpétervárként, az orosz Marseille-ként, sőt, Chicagóként, kis Párizsként is emlegették az egykori szovjet üdülőparadicsomot.

Bábeli zűrzavar

Éppen sokszínűségé miatt kivételes Odessza, amely mindig is a világ egyik kapuja, olvasztótégelye volt. Helyén egykor krími tatár település állt, majd hosszú ideig oszmán-törökök uralták, amíg Nagy Katalin az egyik legjelentősebb várossá nem fejlesztette, és lett 1920-ban Ukrajna része. „Az utcákon bábeli nyelvzavar uralkodik, olasz, angol, német, görög, török, perzsa, tatár, szerb, lengyel és orosz szót hallani, minden lehetséges dialektusban” – jegyezték fel utazók, köztük Jerney János, Etelköz és Levédia feltételezett helyének reformkori kutatója.

Megfordult itt Liszt Ferenc is abban az operaházban, amelyet ugyanaz a bécsi Fellner és Helmer építészpáros tervezett, mint a Vígszínházat, a Budapesti Operettszínházat, a Szegedi Nemzeti Színházat vagy a kecskeméti Katona József Színházat.

Itt játszódik a filmtörténet egyik legismertebb jelenete, Szergej Eisenstein 1925-ös Patyomkin páncélos című, az 1905-ös odesszai forradalomról szóló némafilmjéből.

És sajnos ide kötődik a történelem egyik leghírhedtebb tömeggyilkossága, az odesszai mészárlás, amikor a várost elfoglaló német és román hadsereg több mint 120 ezer ember ölt meg, köztük 60 ezer zsidót deportált, és egész negyedeket tettek a földdel egyenlővé 1941 végén és 1942 elején.

A város sok vérzivatart túlélt már. Az Orosz Birodalom egykori koronaékköve, a Szovjetunió kulcsfontosságú kereskedelmi kikötője most az orosz ostromra készül. Alig több mint egy héttel ezelőtt még tömegek sétáltak a tengerpartra, és telt házzal mentek az előadások a csiszolt márvánnyal és 12 kilogramm arannyal felújított operaházban. Most az egész történelmi központot homokzsákokkal, szögesdróttal és felfegyverzett csapatokkal zárják le. Férfiak pedig régi acélsíneket vágnak fel, és „sündisznónak” nevezett barikádokba hegesztik, hogy megállítsák az orosz tankokat. Odessza mama nagy bajban van.