Mi történne a Földdel, ha hirtelen eltűnne az emberiség?

Jó kérdés, eddig ugyanis pont fordítva történt: ahol csak feltűnt az ember a története során, állatfajok sokasága halt ki. Már a történelem előtti időkben, a kőkorszaki emberekre is rávetül a gyanú árnyéka, a megafauna (a nagy testű állatok, a barlangrajzokon oly sokszor megörökített kardfogú tigris, mamut, barlangi medve, óriásszarvas, tulok és a többiek) hirtelen eltűnését − egyes elméletek szerint − a túlvadászat okozta 12 ezer évvel ezelőtt (mások szerint közrejátszott ebben a legutolsó jégkorszakot lezáró hirtelen felmelegedés is).

Az elmúlt tízezer év szokatlanul egyenletes földi éghajlatában megalakultak az első települések, és kezdetét vette a civilizáció és a történelem. A kihalási hullám pedig innentől kezdett csak igazán magasra csapni. A természetes élőhelyek jó részét kiirtottuk, megműveltük, belaktuk és elszennyeztük, olyannyira, hogy a következményeit a Föld történetének hatodik (holocén) kihalási eseményének tekintik.

Most képzeljük el, milyen lenne a világ emberek nélkül. Sokan elgondolkodtak már azon, mi hozhatná el fajunk bukását, és legtöbben arra jutottak, hogy kicsi a valószínűsége, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnjön az összes ember. Talán egy gyorsan terjedő halálos vírus, amely pillanatok alatt végigsöpör a Földön? Vagy egy méretes aszteroida kell hozzá? Esetleg mindkettő egyszerre?

Alan Weisman újságíró, A világ nélkülünk című bestseller szerzője is alaposan eltűnődött a kihalásunkon, és szakértők segítségével lépésről lépésre végiggondolta, mi történne, ha váratlanul lelépnénk a földi színpadról.

Forgalmi dugók helyett vízi paradicsom

Ha van drasztikusan átalakított, természetellenes környezet a bolygón, akkor azok a lebetonozott nagyvárosok. És nyilvánvaló, hogy itt játszódnának le a legdrámaibb változások.

Ki gondolná, de

Három nap alatt megtelnének ugyanis csapadékkal és talajvízzel, mivel áram nélkül leállnának a szivattyúk. Már órákkal az emberek eltűnése után elkezdenének kihunyni a villanyfények, mivel az erőművek kifogynának az üzemanyagból, a napelemeket és napkollektorokat pedig lassanként belepné a por. Egyedül a vízerőművek működnének tovább egy darabig. A világ, sok évszázad óta először, újra teljes sötétségbe borulna esténként. Karbantartás híján napokon belül meghibásodnának és leállnának az olajfinomítók (többjük fel is gyulladna) és az ellenőrizetlenül maradt atomerőművek, a következmények pedig beláthatatlanok lennének. Az viszont valószínű, hogy pár év alatt belaknák az állatok az ipartelepeket, ahogyan az sokak meglepetésére történt Csernobilban és a könyékén.

A betondzsungeleket fokozatosan benőné a növényzet, a gyökerek pedig húsz év alatt teljesen szétmorzsolnák az aszfaltutakat. Mindenfelé szivárogna a víz, a tavakká alakult városi tereken pedig valóságos szúnyoginvázió venné kezdetét. A külvárosokat és a vidéket ellepnék a rovarok és rágcsálók hadai. A családi házak körülbelül 75 évig bírnák, aztán a tetőgerendák végleg megadnák magukat, a felhőkarcolók azonban akár 200 évig is állhatnak még, mielőtt összeroskadnának.

Állati világ lenne

És hogyan boldogulnának az állatok emberek nélkül? Pompásan. Kutatók határozottan állítják, hogy nélkülünk paradicsomi hely lenne a világ. Állatok színes kavalkádja lakná be a bolygót, olyan látvány nyújtva, mint valamiféle sokkontinensnyi Serengeti Park.

Még térképet is készítettek a nagy testű (45 kilogrammnál nagyobb) emlősfajok számáról egy ember nélküli világban.

Pezsegne az élet Afrika-szerte, mégis úgy vélik, hogy Észak- és Dél-Amerika lenne a leggazdagabb emlősfajokban annak ellenére, hogy a mai világban kirívóan kevesen laknak errefelé. Megpecsételődne ugyanakkor a háziállatok sorsa – annyira függenek az embertől, hogy képtelenek lennének a túlélésre a vadonban, tíz napon belül éhen halnának. Talán csak a disznók és a macskák bírnák ki nélkülünk, na és a nagy testű kutyák, akik − jó eséllyel − falkákba verődve vadászéletmódra váltanának.

Észak-Európa nagy részén farkasok, jávorszarvasok és medvék kóborolnának mindenfelé, de

Ehhez képest ma már több mint 40 ezer veszélyeztetett élőlényt tartanak nyilván, és ez csak a jéghegy csúcsa. Ha ilyen nagy kedvvel szennyezünk és betonozunk továbbra is, még ebben a században kihalhat a fajok fele – és ez könnyen magával ránthatja az emberi fajt is.