Lovak híján hibrid szamarakkal csatáztak az ókorban

Ha nincs ló, jó a szamár is? Meglehet, bár a szólásmondást az ókori Mezopotámiában valószínűleg nem ismerték, merthogy 4500 évvel ezelőtt még nem háziasították a vadlovat sehol a világon (arra még ötszáz évet kellett várni). Ellenben a kungának nevezett szamarat igen, méghozzá – meglepő módon – harci állatként, harci szekerek és nemesek kocsijának vontatójaként, ahogy az emberiség egyik legelső ábrázolásán és ékírásos tábláin is megjelenik.

De ez még nem minden. Francia kutatók felfedezték, hogy a kunga nem egyszerű szamár volt, hanem valószínűleg a történelem első hibrid háziállata.

Egy fejedelmi temetkezési helyen (Umm el-Marra, Észak-Szíria) talált csontokból kinyert DNS-t összehasonlították az eddig ismert legkorábbi településen, a délkelet-törökországi Göbekli Tepe lelőhelyen kiásott, 11 ezer éves szíriai vadszamár genomjával, és kiderült: a kunga egy háziasított szamárkanca és egy szír vadszamárcsődör utóda volt, amelyet célzottan hoztak létre.  

Macerás volt tenyészteni

Nem lehetett egyszerű összehozni a frigyet, a vadszamarak ugyanis önfejű, nehezen szelídíthető és befogható jellemükről híresek, a kungautódok pedig (akárcsak a ló és a szamár nászából született öszvérek)

Ennek ellenére különböző feljegyzések és művészi alkotások alapján a kutatók azt állítják, nagy mennyiségben folyhatott ezeknek az erősnek és értékesnek leírt elit igavonóknak a tenyésztése.  

Felmerül a kérdés: ha ennyire különleges állat volt, miért nem kezdik újra szaporítani őket? A válasz szomorúan prózai: házi szamarakból ugyan nincs hiány,

Európai utazók és felfedezők még nagy csapataikról számoltak be a középkorban, ám a túlvadászat és az I. világháború pusztításai végleg megpecsételték a sorsukat. Az utolsó ismert vadon élő szír vadszamarat Jordániában lőtték le 1927-ben, és még ebben az évben elpusztult az utolsó, fogságban élő példány a világ legrégebben működő állatkertjében, az ausztriai Schönbrunnban. 

Ha kissé furcsállnánk, hogy miért éppen a legkisebb vadszamárfajtát (marmagassága az egy métert is alig érte el) választották a kungák tenyésztéséhez, a kutatók tanulmányukban megjegyzik, hogy a szír vadszamár bronzkori képviselői valószínűleg nagyobbak lehettek, mint a majdnem száz éve kihalt utolsó példányok.