Miért mondanak zápor-zivatart, amikor elég lenne a zivatar is?

Megkezdődött a zivatarszezon, mostantól mindennaposak lehetnek a különböző színű és szintű figyelmeztetések, bármikor percek alatt bőrig ázhatunk a következő hónapokban, mert jönnek az intenzív esőzések, felhőszakadások. Na és a heves záporok, és még a záporok, zivatarok is, így együtt. De miért használjuk ezt a szóösszetételt egyáltalán, nem lenne elég csak a zivatar? 

Hiszen a zivatar – a köznyelvben – egyet jelent a zuhogó esővel, vagy akár a mindent elverő jégesővel.

Amikor derült égből egyszer csak ránk szakad az égi áldás, majd húsz perc múlva már vidáman ragyog a nap, akkor jó eséllyel kifogtunk egy záport, ami sűrű, gyorsan elvonuló, futó esőt jelent, és valószínűleg a szláv szapora szóból ered. A szótárak pedig a zivatar szót tekintik szinonimájának, ami viszont a szerb–horvát zli vetar („rossz szél”, „szélvész”) szókapcsolatból származik, és szintén intenzív esőt hozó égi jelenséget jelöl. A szinonimája pedig nem más, mint a zápor.

Ezek szerint bármikor felcserélhetők egymással, és fölösleges szószaporítás csak a rendszeresen emlegetett zápor, zivatar?

Nem minden rovar bogár, de…

Nem egészen. Zivatar idején ugyanis mindig villámlik és mennydörög, míg záporok idején nem. Pedig a záporok ugyanúgy gyorsan felszálló meleg levegőből (akár fél-egy óra alatt) kialakuló gomolyfelhőkből hullanak alá hevesen, legalább fél centiméteres cseppekkel, de csendben, mindenféle égi háború nélkül. Ha viszont üllő alakú, félelmetes, sötét zivatarfelhőből, rémisztő hangzavar közepette érkezik a hideg zuhany, akkor egy zivatar kapott el minket.

Mondhatnánk azt is,

(ami lehet akár felhőszakadás is). Azaz a zivatar szinte mindig együtt jár a csapadékkal.

Mi a baj a szingli zivatarral?

Akkor miért nem elég pusztán a zivatar szót használni, ha dől az égi áldás?

„Azért, mert nem lehet előre pontosan megmondani, hogy a záport hozó gomolyfelhőkből kialakul-e toronymagas, sötét zivatarfelhő, vagy nem” – mondta az Indexnek Csonka Tamás, az Országos Meteorológiai Szolgálat Veszélyjelző osztályának vezetője. Már azt is problémás előre jelezni, pontosan hol alakul ki záporfelhő, de azt is, hogy kellően nagyra nő-e ahhoz, hogy villámlani kezdjen.

(maga a zivatar szó is kizárólag a villámlásra utal, nem a vele járó heves záporokra, ahol beüt a ménkű, ott zivatar tombol).

Teljességgel kiszámíthatatlanok…

Egyáltalán nem mindegy, hogy lesz-e égindulás, vagy sem, mert a 100 millió voltos és 30 ezer amperes elektromos kisülések megrázó élményekben részesíthetnek mindenkit. Nemcsak hogy rossz ötlet dombtetőn, egy fa alól megcsodálni az elemek hátborzongatóan látványos tombolását, de zivatarok idején még repülőgépeket is tilos tankolni a villámhárítókkal teletűzdelt repülőtereken.

Még ha látjuk is a zivatarfelhők mozgását a radarképeken, akkor is indokolt a zápor szót is használni, mert könnyen előfordulhat, hogy a zivatarzónák tágabb környezetében „csak” csendes záporok ömlenek. Mivel ezek a több száz, vagy ezer kilométeres kiterjedésű frontokhoz képest gyorsan mozgó, kicsi, lokális jelenségek, nem lehet precízen behatárolni, hol fog zuhogni.

De az is, hogy ott állunk a fenyegető, sötét ég alatt, éktelenül dörög és villámlik, mégsem esik egyetlen csepp eső sem, miközben tőlünk pár száz méterre mindenki ronggyá ázik, aki nem talál hirtelen menedéket. 

Ezt „száraz" zivatarnak is szokták nevezni, ami csak attól száraz, hogy ahol éppen vagyunk, ott pont nem esik, máshol viszont igen. De létezik hamisítatlan „száraz” zivatar is, ami többnyire hatalmas tűzvészek és vulkánkitörések idején alakul ki, amikor az óriási hő gerjesztette feláramlásban a korom- és porrészecskék súrlódásai villámokat keltenek. Ám sehol egy árva vízcsepp.

…de örökké hűségesek egymáshoz

Békeidőkben azonban a zápor és zivatar (és a csapadék) szinte mindig együtt jár. Az egyikből nőheti ki magát a másik, vagy a másik csendesülhet le mezei elázássá. Ezért nem feltétlenül fontoskodó szófecsérlés záport-zivatart mondani, amelyeket mostantól sűrűn hallani is fogunk, mert nyáron többnyire gomolyfelhőkből dől az eső.

Eső?! Micsoda pongyolaság! Igencsak slendriánok vagyunk, ha esőt mondunk ilyenkor, és könnyen kivívhatjuk a meteorológusok fejcsóválását. Az eső ugyanis (a záporral ellentétben) többnyire gyenge, vagy közepes erősségű, napokig tartó és nagy területeket érintő csapadékhullást jelöl szakmai körökben, méghozzá hideg-, de inkább melegfrontok réteges felhőiből. Cserébe mi is csóváljuk a fejünket, ha bőrig ázunk, mert nem sikerült előre jelezni egy kiadós zuhét.