Honnan jön az eszperantó és mi köze a magyarokhoz?

A leghíresebb mesterséges nyelv az eszperantó, aminek népszerűsége állítólag évről évre növekszik. Az eszperantistákat sokszor különcöknek tartják, de csak, mert nem tudják, milyen komoly történelme van a nyelvnek, sőt, még az ásítozó vidéki Magyarországot is felrázta egyszer.

Az eszperantót az 1800-as évek végén alkotta meg Lazar Markovics Zamenhof lengyel szemészorvos, aki csupán 14 nyelven kommunikált. Mivel a belarusz határhoz közeli Bialystok városában született, eleve egy többnemzetiségű közegben élt: apja oroszul tanította, anyja jiddisre oktatta, a városukban pedig ugyanúgy beszéltek németül, mint lengyelül, de megtanult angolul, spanyolul, litvánul, olaszul és franciául. Emellett az iskolában, biztos, ami biztos, elsajátította a hébert, az ógörögöt és a latint is. A sok nyelv ismerete ösztönözte Zamenhofot az eszperantó megalkotására, ami a 14. beszélt nyelve lett (a 13. az első mesterséges nyelv, a korán eltűnt volapük).

A remény nyelve

Zamenhof, aki átélte a cári Oroszországban erősödő antiszemitizmust, béketeremtő, közösségegyesítő céllal kezdett gondolkozni egy mesterséges, mindenki számára elérhető nyelv megteremtésén. Gyorsan tanulható, semleges nyelvet akart alkotni, ami senkinek nem az anyanyelve, így mindenki ugyanolyan esélyekkel indul az elsajátításában.

Többéves munka után 1887. július 26-án Doktoro Esperanto (vagyis „Reménykedő doktor”) álnéven Varsóban kiadta az Unua Librót. Ez a könyv alapozza meg az eszperantó nyelvtant 920 szótővel, amelyeket a nyelv 16 egyszerű nyelvtani szabályával kombinálva több tízezer szót alkothatunk.

Az eszperantó gyökerei nagyrészt a latinból erednek, orosz, lengyel, angol és német hatásokkal, hogy akik már beszélnek egy latin nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet, könnyebben megtanulják. Zamenhof szerencsére nem merev nyelvkreátor volt, várta a visszajelzéseket, hallgatott a kritikákra, ösztönözte a nyelv változását, fejlődését, így dinamikus nyelvet alkotott, amit élete végéig figyelemmel kísért.

A háború megtépázta

Nem sokkal az Unua Libro megjelenését követően a nyelv gyorsan kezdett terjedni Európában és Észak-Amerikában. Létrejöttek az eszperantó egyesületek, megjelentek az eszperantó nyelvű könyvek, de a legérdekesebb, hogy a Belgium és Németország közötti kis fejedelemség, a Semleges Moresnet, ami 1816 és 1920 között létezett, hivatalos nyelvének választotta. A kondomínium még a nevét is Amikejóra változtatta, ami eszperantóul barátságot jelent. Úgyhogy a nyelv szárnyalt, de aztán kitört az első világháború. Amikejót Belgium annektálta, így megszűnt az egyetlen, eszperantó nyelvű állam. 1917-ben Zamenhof elhunyt, de a Népszövetség hivatalos nyelvnek ismerte el főművét, csak sajnos jött a második világháború, és ez újra visszavetette a terjedését.

Hitler azt írta a Mein Kampfban, hogy az eszperantót a zsidók a világuralom megszerzésére használjak, és ezért, ahol tudták, betiltották. Sztálin annak ellenére, hogy egy időben tanulta és népszerűsítette a nyelvet, az eszperantóul tudókat ellenségnek tekintette. A nyelv mégis tovább élt, a koncentrációs táborokban tanították, és titokban beszélték. A háború után aztán szinte teljesen eltűnt, csak a rajongók kis csoportjainak köszönhetően tudta túlélni a 20. századot.

A mai becslések szerint legalább 2 millióan beszélik a világon, és ugyan nincs hivatalos státusza egyetlen országban sem, de vannak eszperantó nyelvű könyvek, zeneművek, sőt egy fesztivál is, az Universala Kongreso, amit még Zamenhof alapított és 1905 óta minden évben (a két világháború alatt maradt csak el) megrendezésre kerül. A cél a népszerűsítés, a nemzetközi kommunikáció elősegítése, a szolidaritás érzésének terjesztése.

Hungara graveco, avagy a magyar szál

Mint mindenben, az eszperantó történetében is van magyar vonatkozás. Az egyik leghíresebb eszperantista nem más, mint Soros György, aki édesapjától kapta a nyelv szeretetét és tudását.

Az Universala konferencia szervezési jogát Budapest már háromszor megkapta,1929-ben, 1966-ban és 1983-ban is sikeres dzsemborit szervezett. De ami még érdekesebb, 1913-ban Sághy Lajos székesfehérvári rendőrfőkapitány betiltotta az induló eszperantó-tanfolyamot, mondván „tolvajnyelv” – olvashatjuk a nyest.hu-n.

„Engem nem fognak félrevezetni – mondotta a munkások két küldöttének: Nagy József asztalosnak és Molnár Gyula lakatosnak –, én tudom, hogy az eszperantó csak tolvajnyelv, azért találták ki, hogy a gazemberek egymást megértsék rajta. Én ilyen veszedelmes dolgot nem engedek propagálni.”

Hogy miért választják ma is sokan második, vagy sokadik megtanulandó nyelvnek? Vannak, akik kihívásból, mások Zamenhof világbéke-gondolatával szimpatizálnak, vagy a közösség miatt. Az éves összejövetelek mellett számos kollektív programjuk és szerveződésük létezik, online és offline is. Az internet persze nagy segítség volt, hogy összekösse a világ minden táján élő beszélőket, létrejöhetett például az eszperantó rádióállomás, lokális csoportosulások, vagy a Pasporta Servo weboldal, az eszperantisták vendéglátó-szolgáltatása (itt regisztrálhatnak azok, akik ingyenes szállást nyújtanak más eszperantistáknak).

Az eszperantisták még mindig hisznek Zamenhof ábrándjában, a közös, nemzetek és önös érdekek felett álló, béketeremtő eszperantó széles körű elterjedésében.