Miért leszünk búsak a szomorú zenétől?

Megsebesült a főhős szerelme, elveszett a kutyájuk is, ráadásul esik az eső. A zene szomorúan csordogál és lehangoló moll hangnemben szól, a nézők pedig el vannak kenődve. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a bánatos dallamokra nem szoktunk csengő kacagással reagálni.

Egy új kutatás viszont azt állítja, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy a szomorú zenék mindenkinél bús érzelmeket keltenek. Könnyen lehet, hogy a közönség soraiban többeket nem hat meg egy hatásosan megríkató zene sem. 

A Western Sydney Egyetem tudóscsoportjának kísérletei – nem várt módon – azt sugallják, hogy a zenét csak a domináns zenei kultúrák globális elterjedtsége miatt érezhetjük örömtelinek vagy nyomasztónak.

Velünk születik?

A popzenétől a hollywoodi filmzenékig a harmóniák és a dallamok általában vidámabb, felemelőbb hangulatot keltenek, ha a hangjegyek vagy az akkordok A-dúr hangnemben haladnak előre. A szakítós filmek könnyfakasztó jeleneteit aláfestő zenék pedig bágyadt mollban.

Azt gondolhatnánk, hogy ezek a reakciók egyöntetűek, univerzálisak és biológiai alapjai vannak, belénk van kódolva, milyen húrokat pendítenek meg bennünk a különböző hangulatú muzsikák. Feltételezhetnénk azt is, hogy ösztönösen a természetes harmóniát keressük, ezért a tonális hangsorok jó érzéseket váltanak ki, míg a disszonáns dallamok rosszakat. 

Pápua Új-Guineában máshogy hallanak

De hogy honnan erednek zenei érzelmeink, egyelőre rejtély. Számos kutatás pedig zavarba ejtően vegyes eredményeket hozott például Pápua Új-Guinea távoli vidékein élő közösségek tagjainál, akik nem, vagy csak kevés nyugati zenét hallhattak életük során, a Spotifyt pedig hírből sem ismerik. Az Uruwa folyó völgyéből 170 felnőttnek fizettek azért, hogy részt vegyenek egy felmérésben. Olyan rögzített mollban és dúrban íródott zenerészleteket játszottak le nekik, amelyek ritmusban, hangmagasságban és hangszínben is különböztek egymástól. A résztvevőknek mindössze két mintát kellett meghallgatniuk, és elmondaniuk a kutatóknak, melyik tette boldoggá őket.

Kontrollcsoportként pedig 79, rendszeresen nyugati zenét hallható önkéntest, és egy arab zenefant kérdeztek meg egy hangszigetelt szobában, Sydney-ben.

A Szomorú vasárnap nem is szomorú?

Az eredmények határozottan azt mutatták, hogy a zeneművekre adott érzelmi válaszok inkább

boldog, vagy szomorú dallamokra adott tanult reakciókhoz kapcsolódnak, nem valamiféle velünk született univerzális képességhez. Hogy bánatosak leszünk-e Seres Rezső öngyilkosan bús Szomorú vasárnap című világhírű dalától, az inkább kulturális berögzöttségtől, mintsem velünk született hajlamtól függ a kutatók szerint. De azt nem tudhatjuk, hogy több tízezer évvel ezelőtt – amikor már valószínűleg hangokat csaltak ki kőkorszaki elődjeink, mondjuk csontsípokból – milyen szívhúrokat pengettek meg az ősi melódiák, és őseinknek gyakran volt-e dallamtapadása.

És valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Az eddig ismert legrégebbi hangszer, a szlovéniai Divje Babe barlangban talált, fiatal barlangi medve combcsontjából készült kétlyukú furulyatöredék legalább 43 ezer éves, és így szólhatott. Azt viszont erősen gyanítani lehet, hogy nem az EU himnuszát, a Örömódát fújták rajta.