Miért éppen szeptember 1-én kezdődik az iskola?
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
- Tízezrével érkeznek hozzánk, fejükben iránytű van, és éktelen lármát csapnak
- Azonnal elutazna? Pattanjon a foteljébe!
Kőbe vésett időpontnak, megkérdőjelezhetetlen dátumnak, szinte univerzális állandónak vesszük, hogy szeptember 1-jén véget ér a nyári szünet, és kezdődik az iskola, amikor kelletlenül letörlik a június közepén boldogan táblára írt vakációt, és több mint egymillió gyerek és fiatal beül a padokba.
De miért éppen ekkor? Hiszen még azt sem tudjuk, miért pont január 1-jén kezdődik az új esztendő, a szeptemberi langy meleg és a gyümölcsözön pedig egyáltalán nem indokolja, hogy reggel 8-kor órarendekkel kelljen bíbelődni és osztályfőnöki órák végtelen sorát kelljen végig szenvedni.
A természet miatt?
A természet rendje alakította így az iskolakezdést, és leginkább a mezőgazdasági munkák – vághatják rá sokan. És valóban, vidéken tavasszal és nyáron egyfolytában volt mit tenni a földeken és a ház körül, ki sem lehetett látni a tennivalók alól, ezért minden dolgos kézre szükség volt, az iskoláskorúakéra is.
De ősszel, például szüret idején is.
A szeptemberi kezdés ezért nem feltétlenül volt ideális,
nem is lehetett összeterelni a gyerekeket dolog idején. Tanítás jóformán csak a hidegebb hónapokban volt, a fagyokban ugyanis nem lehetett mit ültetni vagy betakarítani, és az állatok is az istállókban vészelték át a telet. A városokban ezzel szemben szinte egész évben tárva-nyitva volt az iskola, nem kellett ugyanis kihajtani a kondát, sem leszedni a gyümölcsöket, ezért néhol 260 napig is eltartott egy tanév.
A törvény miatt?
A tankötelezettség azonban kissé átalakította ezt az önkényes szokásrendet. Elsőként Massachusetts államban (USA) vezették be a tankötelezettséget a világon, 1852-ben, Magyarország (Eötvös József révén) 1868-ban követte. A törvény szigorú volt, akik nem járatták elemi iskolába a gyerekeiket, azokra büntetést róttak ki. De hogy megfeleljenek mind a vidékieknek, mind pedig a városlakóknak, a tanév hosszát 180 napban határozták meg,
amit a századfordulóra szinte minden iskola át is vett a legtöbb országban.
Így a vidékiek a legfontosabb terményidőszakban (nyáron) segíthettek a földeken és a ház körül, majd ősszel beültek az iskolapadokba, még ha nem is feltétlenül örültek ennek a szülők. De a törvény világosan fogalmazott, minden évben szeptember elején kezdődik az iskola, a megjelenés pedig kötelező.
A városiaknak is megfelelt ez a felosztás, a nyár ugyanis ideális évszak a pihenésre. Különben sem lehetett fegyelmet tartani kánikulában, nem volt nagy lemondás ezért egy hosszabb nyári szünet bevezetése, a szabad heteket pedig a tanárok felkészülésére, továbbképzésére kezdték fordítani.
Az éghajlat miatt?
A kora őszi iskolakezdés az egész világon elterjedt, pontosabban az északi féltekén, mert Ausztráliában január végétől december közepéig tart a tanév, a nyári vakáció pedig december közepétől január végéig. A 180 napos tanév inkább csak egyfajta ajánlás, Ausztráliában például 200 napot töltenek a gyerekek iskolában.
Japán, mint oly sok másban is, egyedi utakat követ: náluk áprilisban kezdenek tanulni és a következő márciusban fejezik be, közben nyári, téli és tavaszi szünetekkel választják el az egyes szakaszokat.
Hogy milyen szünetekkel osztják fel a tanévet, azt többnyire az adott ország éghajlatához igazítják. Az északi, vagy hegyi országokban nyilvánvalóan hangsúlyos a téli (sí) szünet, Svájcban ezért csak öt hétig tart a nyári vakáció. Ehhez képest a mi 11 hetes monstre nyári pihenőnk rekordernek számítana, ha Olaszország és Portugália nem tizenhárom hétre zárná be az iskolákat, mondván, hogy annyira elviselhetetlenek tudnak lenni a mediterrán nyarak, hogy értelmetlen lenne a Pitagorasz-tételt vagy az időmértékes verselést erőltetni a tikkasztó hőhullámban. A szeptemberi kezdésből azonban nem engednek.
A pénzhiány miatt?
Különcködik Németország is, ahol minden tartomány maga dönti el, mikor startolnak az iskolák. Nagy is a szórás, Berlinben például már augusztus 20-án becsengettek, Bajorországban majd csak szeptember 13-án fognak. A németektől szokatlan szertelen lazaság egyik oka, hogy el szeretnék kerülni a közlekedési káoszt, azt, hogy iskolakezdéskor a fél ország egyszerre térjen haza a vakációról és lepje el az utakat rémálomba forduló fennakadásokat okozva.
Nekünk más, unikális érveink is vannak a szeptemberi kezdés mellett. Például az, hogy
légkondicionálók híján egy korábbi, mondjuk nyár végi évnyitó szóba sem jöhetne a meleg miatt.
Ahogyan a téli hónapok is komoly kihívást jelentenek a megugró rezsiköltségek és a hideg miatt. Kreatív megoldásokkal próbálkoznak ezért az iskolák, például a hatnapos tanítási héttel, amikor már kora délután bezárják a sulit, cserébe szombaton is lehet feleltetni és dolgozatot íratni. Az ősszel felpörgő tanulást pedig egy hosszabb téli szünettel kompenzálnák, szigorúan lecsavart fűtéssel.
De megszívlelhetik a meleg ajánlást is, és gázról átállnak fatüzelésre.
Az energetikai fordulattal két legyet is lehetne ütni egy csapásra:
nemcsak barátságosan duruzsolnának a meleg kályhák, bensőséges hangulatot varázsolva a termekbe, de minden diák mélyen át is élhetné az amúgy is kötelező Kincskereső kisködmön Gergőjének sorsát, és reggelente egy hasáb tűzifával és gyújtóssal toppanhatna be az osztályterembe.
Rovataink a Facebookon