Megtalálták, de még mindig titkolózik az emberiség ősanyja, Mitokondriális Éva

Óriási feltűnést keltett az emberiség ősanyja, Éva, amikor Ádám társaságában debütált az almafa tövében a Newsweek címlapján 1988 januárjában. Egy évvel korábban már hírt adott magáról szűkebb publikum előtt a Nature tudományos folyóiratban, amelyben a cikket jegyző kutatók (Rebecca L. Cann, Mark Stoneking és Allan C. Wilson genetikusok és munkatársaik) öt földrajzi populáció 147 akkor élő emberének DNS-elemzése alapján kijelentették, hogy minden Homo sapiens Afrikából ered,

Futótűzként terjedt el a szenzációs teória, az ősanya pedig hamar megkapta a Mitokondriális Éva művésznevet az újságíróktól, és azonnal popkulturális ikonná avanzsált. 

Mitokondriális Éva? Furcsa egy név,

a kutatók ugyanis a sejtek mitokondriumának DNS-mutációi alapján számolták ki, mikor élhetett közös ősanyánk, ezt az időszakot pedig 200 ezer évvel ezelőttre datálták, és azt mondták, vagy a dél-afrikai Kalahári-medencében, azon belül is a mai Botswana területén fekvő Makgadikgadi-medencében, vagy pedig kelet-Afrikában, de mindenképpen Afrikában élt. 

Magabiztosak voltak az Éva-elmélet szerzői, mivel elsők között dolgozták ki forradalminak számító „molekulárisóra”-módszerüket, és nem véletlenül választották a mitokondriumokat a megbízható időmérés eszközéül.

Ütött már az óra

Ezek a sejtszervecskék minden sejtünkben megtalálhatóak, ők felelnek sejtjeink (és összességében az egész szervezetünk) energiaellátásáért. Az élet kialakulásának hajnalán még külön lények voltak, aztán körülbelül kétmilliárd évvel ezelőtt szimbiotikus kapcsolatba léptek a nagyobb sejtekkel, és onnantól nem hagyták el azokat soha.

mint egy molekuláris erőmű, energiabomba-koenzimet (adenozin-trifoszfátot) fognak szolgáltatni a gazdasejtneknek, cserébe pedig menedéket kérnek. Az élet burjánzása (és hogy mi, emberek egyáltalán létezünk, és egyebek mellett Évát keressük) ékesen bizonyítja, hogy a csapatmunka busásan meghozta gyümölcsét.

A mitokondriumok azonban – bizonyos mértékig – máig megőrizték függetlenségüket.

amelyet felvásárolt egy multicég, de nem tagozódik be teljesen a megaszervezetbe, hanem annak keretein belül, de saját maga módján teszi a dolgát. Megőrizték ugyanis saját szuverén DNS-üket, elkülönülve a legfontosabb külső tulajdonságainkat örökítő fősejt-DNS-től, ráadásul a mitokondriális DNS-ek (mtDNS) annyira makacsok, hogy 

• nem hat rájuk semmiféle evolúciós nyomás,
• a fősejt DNS-ével ellentétben nem rekombinálódnak (nem hoznak létre újfajta génvariációkat),
• és néhány apró mutációtól eltekintve nagyjából érintetlenül öröklődnek anyáról a gyermekre. De csak és kizárólag a lányutódok örökítik tovább.

Pont ezek miatt a különleges tulajdonságaik miatt figyeltek fel rájuk a kutatók, és választották az mtDNS-eket molekuláris órájuk precíz motorjaiként. 

Az mtDNS csodája, hogy a gyerek kizárólag az anyjától örökölheti, és nem keveredik össze az apai DNS-sel, mint a többi gén. Idővel azonban előre látható ártalmatlan, véletlenszerű mutációk alakulnak ki az mtDNS-ben is, ami nem jár sem evolúciós előnyökkel, sem pedig károkkal. Előfordulásuk gyakorisága pedig közel állandó, körülbelül 3500 év,

és pontos mércéje akár egy ősidőkbe visszanyúló családfa felállításának is. Ha a most élő emberek mtDNS-eit összehasonlítják, akkor a mutálódási sebesség birtokában megbecsülhetik egy bizonyos mutáció korábbi idejét. Minél kevesebb a megjósolható mutáció, ahogy mennek vissza az időben, annál szorosabb rokoni kapcsolatot lehet feltételezni. Végül eljuthatunk egyetlen olyan őshöz, akinek mitokondriális DNS-éhez a vizsgált emberek mindegyike visszavezethető. 

Amikor a kutatók futtatták számítógépeiket, és megtalálták a közös őst, 140–290 ezer évvel ezelőtt élő nőre gyanakodtak, aki Afrikában, a Szaharától délre fekvő területeken élt. Később többször is megismételték a vizsgálatot, és 200 ezer évvel ezelőttre pontosították az ősanya létezését, azaz – ezek szerint – vagy 10 ezer üknagyanyánk volt a dicső 21. századig. 

Nem az, akinek látszik

Megtalálták hát Mitokondriális Évát, az örömhír pedig nagy hullámokat vetett. Az evolúciót tagadó kreacionisták boldogan üdvözölték a fejleményt, és bár az elmélet szerint nem 6000 éve élt Éva a paradicsomban, hanem sokkal korábban, ez az apróság nem szegte kedvüket, az ősanya tudományos fellelését a bibliai teremtéstörténet egyértelmű igazolásának tekintették.

A tudósok azonban hamarosan lehűtötték a kedélyeket, és határozottan leszögezték, tudják, hogy Mitokondriális Éva sokak képzeletét fellobbantja,

(még akkor sem, ha eredetünket, mostani tudásunk szerint, 150–200 ezer évvel ezelőttre tesszük). Nem a Biblia Évája, mindannyiunk ősanyja bukkant elő váratlanul a genetika és a számítástechnika közös erőfeszítései közepette, hanem csak az utolsó közös nőnemű elődje azoknak a mai embereknek, akiknek mtDNS-ét analizálták. 

Vészesen elfogytunk, de nem annyira

Adódik persze az a valószínűnek tartott elképzelés, hogy az őstörténet során többször is a kihalás szélére keveredett a Homo sapiens, és 200 ezer éve is könnyen előfordulhatott olyan drasztikus éghajlatváltozás vagy bármilyen más környezeti kataklizma, esetleg halálos járvány Afrikában, amelynek következtében vészesen megfogyatkoztak eleink. A legtöbb kutató azonban egyetért abban, hogy az emberek létszáma még a legcudarabb időkben sem esett pár ezer, de még 10 ezer fő alá sem.

ám mivel a mitokondriális DNS-t kizárólag nők örökítik, és akiknek nem lányuk, lányaik születtek, vagy azok lányainak nem (és így tovább), a mtDNS-vonalak megszakadtak valamikor a távoli (vagy éppen nem is olyan távoli) múltban. Ezért nem is lehet visszavezetni hozzájuk semmiféle mai genetikai származási szálat, pedig ők is ott élhettek a szerepéről mit sem sejtő Mitokondriális Éva közelében.  

A nagy vihart kavart tanulmány egyik szerzője, Allan C. Wilson például a „Szerencsés Éva” nevet javasolta azért, mert a 200 ezer éve élt asszony mtDNS-vonala bámulatos módon maradt fenn máig. Ám annyira adta magát a bibliai párhuzam, hogy sokan az édenkert kiválasztott Évájával azonosítják őt.

Ádám, hol vagy, merre csavarogsz?

De mi van minden férfi ősatyjával, Mitokondriális Éva férfi megfelelőjével, genetikai Ádámmal, aki nélkül vélhetően nem sokasodhattunk volna nyolcmilliárdnyira? Annyi biztosan tudható róla, hogy ami a nőknek a mitokondriális DNS, a férfiaknak az Y-kromoszóma, amit csak a férfiak hordoznak, és minden fiú az apjától örököl. Nehezebb viszont nyomon követni, mint a mtDNS-t, mivel az Y-kromoszóma a fősejt genomjának része, így – ellentétben a mtDNS-sel – ki van téve különféle rekombinációs hatásoknak, könnyen módosulhat, 

Ettől függetlenül sokan feltették a kérdést: vajon egy időben élt Mitokondriális Éva és Y-kromoszómás Ádám? A válaszok finoman szólva is nagy szórást mutatnak, de nem zárható ki, hogy sok generáción keresztül és sok kilométerre egymástól akár kortársak is lehettek. Évához hasonlóan Y-kromoszómás

hiszen, ahogyan Éva esetében a mtDNS miatt ha kizárólag fiai születtek, úgy Ádámnál is minden esetben megszakadt az Y-kromoszómás genetikai vonal, ha csak lányai születtek. 

Elképzelhető persze, hogy randevúzott egy romlatlan pár valahol a kelet-afrikai szavannán közel kétszázezer évvel ezelőtt 

Az istenek a fejünkre estek című film busmanjainak csettintő nyelvén, de körülöttük vélhetően mások is próbálkoztak az őseredeti romantikával. A hangzatos médiatálalások ellenére nem találta meg senki az ősanyát és az ősatyát, a bibliai Évát és Ádámot, és nem is lehet megtalálni őket soha, mert kizárható, hogy mindössze két embertől származzon az egész emberiség. Már csak a genetikai sokszínűségünk miatt sem lehetséges ilyesmi (mindössze két ember szerény genetikai változatosságot mutatna, ezért vérvonaluk hipp-hopp kihalna), bármennyire is megragadja a képzeletet az aranykori történet.