Ez a legnagyobb hiba, amit szülőként elkövethetünk

„Úristen, pont olyan vagyok, mint az anyám/apám!” – döbben rá sok szülő, amikor kimerült, türelmetlen és felemeli a hangját. Vagy hajthatatlanul nem enged, és váltig ragaszkodik saját döntéséhez, mit kell tenni. Punktum. Vajon sérül-e a kötődés, ne adj' isten traumatizáljuk-e ilyenkor a gyereket? És mit lehet kezdeni a nemegyszer feltörő lelkiismeret-furdalással, hogy a nevelést már végleg elrontottuk?

Talán nincs is olyan szülő, akiben ne fogalmazódtak volna meg ezek a kérdések, valósággal átszövik a mindennapi életüket, na meg azok a kérdések is, hogy mi lenne a helyes út, mihez kellene igazodni, hol lehet kapaszkodókat találni?

A bizonytalanság, sőt, nemegyszer a pánik oka – mint életünk legtöbb szakaszában – itt is az, hogy rendkívül felgyorsult korban, a változások kellős közepén élünk, és ma már nincsenek egyértelműen követendő családi minták, eltűntek az újdonsült szülőket körülvevő, támogató, segítő közösségek. Az internetről áradó információdömpingben pedig kéretlen, egymásnak ellentmondó elméletek, sokszor félrevezető tanácsok,

Akkor hogyan szerezhetjük meg a magabiztosságot, ami elengedhetetlen a következetes gyerekneveléshez? Mit lehet tenni? Hogyan lehet eljutni a kételyektől a tudatosságig, hogy az élet egyik legnagyszerűbb élményét ne bűntudat keserítse meg?

A Ma is tanultam valamit című podcast – immáron 3. évadának – legújabb adásában Tapasztó Orsi és Jocó bácsi vendége Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus, a Gyermekpszichológus Blog szerzője, nem utolsósorban A magabiztos szülő című könyv írója segít irányt mutatni. Már a műsor elején leszögezi, hogy nincs baj a szülőkkel, ezek a fajta tépelődések pedig generációsak.

Fegyelmezéstől a ráhagyásig ér a skála

Megváltozott a gyerekekhez való hozzáállásunk. Nem is olyan rég még minden (a nevelés is) arról szólt, hogyan illeszkedjünk be valamelyik tekintélyelvű társadalomban. Ma már viszont a gyerekek önérdek-érvényesítő képességeit igyekeznek fejleszteni. Tekintélyelvű szülők persze ma is vannak, akik leginkább saját felnőttszemüvegükön keresztül néznek a gyerekre, kevésbé kapcsolódnak hozzájuk érzelmileg, és a fegyelmező nevelésben hisznek. A spektrum közepén a demokratikus, a gyerekek lelki egészségére összpontosító szülői attitűd áll, akik ezt képviselik, azok a gyerekek érzelmeit próbálják megérteni. A másik szélen a ráhagyó szülők csoportosulnak. Bojti Andrea szerint nagyon szűk a középső mezsgye és könnyen átcsaphat a másik, ráhagyó végletbe, és igenis van az a pont, amikor tekintélyelvűnek kell lenni. Különben is, 8-9 éves korig a szülő kormányzó szerepben van.

Bojti Andrea szerint nem lehetséges tökéletes szülőnek lenni. Na jó, de akkor milyenek legyünk? Többek között ez is kiderül a Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásából, amelyből megtudhatják azt is, hogy:

• Mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk szülőként?
• És mi az a kulcsszó, amit mindenképpen érdemes észben tartani?
• De még azt is, miért nem szokott működni az együtt tanulás?

Ne higgyen mindenféle kósza tanácsoknak. Hallgassa meg a téma egyik legavatottabb szakértőjét. És persze járjon utána a péntekenként megjelenő Ma is tanultam valamit podcast eddigi műsoraiban, hogy kozmikus lottóötös-e az ember, vagy nyüzsögnek körülöttünk a földönkívüliek, rajtunk múlik-e a szerencse, miért áruljuk el kényszeresen a ránk bízott titkokat, és leplezze le a notórius későket is.